Néhány évvel ezelőtt az emberi párválasztást vizsgáló kutatók elvégeztek egy meghatározó jelentőségű kísérletet. Megállapodott párokról - külön a férfiről és nőről - fotókat készítettek, összekeverték a képeket, majd tesztalanyokkal újra összepárosíttatták őket.

Az eredmény az lett, hogy a véletlennél gyakrabban képződtek valódi, mint kreált párok. A következtetés szerint az, hogy ki kit választ, illetve ki hagyja magát kiválasztani, sok esetben előre megjósolható.

Madarat tolláról, gazdit kutyájáról

A fenti kísérlet mintájára az állatok és gazdájuk hasonlóságáról szóló sarkos állításban azonban nagyon kevesen hittek. Miért vennének fel hasonló kinézetet az egymás mellett élő emberek és házikedvenceik?De mégis hasonlítanak! A venezuelai Journal of Ethology cikkében leírtak szerint a fentihez hasonló kísérletet végeztek kutyákkal és gazdáikkal. A kutatók 36 fajtatiszta kutyát és 36 gazdát fényképeztek le. 

A képeket digitálisan módosítva kitakarták a hátteret és a gazdik ruháját (ez utóbbit szerencsére csak addig a mértékig, hogy az arcvonásokat ne befolyásolja). A képeket hat önkéntes tesztelőnek mutatták be, akiknek az volt a feladata, hogy találják ki, melyik kutya kihez tartozik. Az emberi kísérlethez hasonlóan a valódi párokra gyakrabban tippeltek a tesztalanyok. Ez alapján tehát úgy tűnik, a kutyák valóban hasonlítanak gazdáikra.

A pedigré rejtélye

Természetesen nem arról van szó, hogy kutya és gazdája hasonlatossá vált az együtt töltött idő alatt. A kutatók ennek ellenére ezt is tesztelték: megvizsgálták van-e összefüggés a helyes párosítás valószínűsége és az érintett kutya és gazda együtt töltött ideje között. Nem volt.

A megfejtéshez közelebb vitt viszont a következő kísérlet, amely kiderítette, hogy a tesztalanyok már nem voltak képesek helyes kutya-gazdi párokat találni akkor, ha nem fajtatiszta, nem keverék kutyás párokat vizsgáltak. A kutatók ezt az eredményt a rejtély kulcsaként értékelték. Szerintük ugyanis az áll a jelenség mögött, hogy ha valaki fajtatiszta kutyát választ magának, akkor többé-kevésbé tisztában lehet azzal, hogy az állat milyen lesz felnőtt korában. Keverék kutyáknál ez lutri. De az biztos, hogy olyan a gazdi, amilyen a háziállat.

A tükör sosem hazudik

A kutatókban egy másik gyanú is felmerült. Lehetséges, hogy az emberek azért választanak saját magukhoz hasonló kinézetű kutyát, mert annak tulajdonságaiban jobban bíznak. Embereknél ugyanis jól dokumentált jelenség, hogy egymásban jobban megbízunk, ha külsőre hasonlóak vagyunk. A bizalom feltehetően arra vezethető vissza, hogy a hasonlóság genetikai rokonságot valószínűsít. Például pszichológiai tesztek során, amikor a tesztalanyoknak egymással alkudozniuk kell, az egymásra hasonlító "üzletfeleknek" gyakrabban sikerül megegyezniük.

Szerző/Forrás: Bálint András