A széna nyáron lekaszált és a földön száradni a földön száradni hagyott fű. Egyszer-kétszer megforgatják, majd néhány nap múlva bálákba kötik, és takarmányként elteszik télire. A szénának jó minőségű legelő füvéből kell készülnie, és akkor jó, ha a bála közepéből kihúzott maroknyi szénaadagnak édes illata van. A kaszáló olyan mező, amelyen hagyják hosszúra megnőni a füvet. A széna minősége a fű minőségétől függően változhat. A magos széna olyan földről származik, amelyet újra bevetettek, így rengeteg jó minőségű fűfélét tartalmaz. Az ilyen szénét, ha megérintjük, keményebbnek érezzük a kaszálóról származó szénánál. A szénának nem szabad sok gazt tartalmaznia, és vannak olyan gyomnövények, amelyek nagyon mérgezőek lehetnek a lovak számára. A széna a legfontosabb táplálék, amely a füvet helyettesíti télen, vagy amely az istállóban tartott lovaknak adhatunk. A rossz minőségű szénát kerüljük! Ennek alacsonya tápértéke, a benne található gombák és spórák pedig maradandó károsodást okozhatnak a ló szervezetében, különösen, ha a szénát nedvesen bálázták. A szénát fedél alatt tároljuk, hogy száraz maradjon. Ezt tartsuk szem előtt, amikor azt mérlegeljük, mekkora mennyiséget vásároljunk belőle egyszerre. A széna olcsóbb, ha közvetlenül a mezőről vesszük meg, de azt nem használhatjuk hat hónapig. A lovat a megfelelő magasságba akasztott hálóból etessük. A legelőn földre is tehetjük, hiszen a lovaknak így természetes, ám ily módon bizonyos mennyiség veszendőbe megy. Ha egy hálóban felakasztjuk, vigyázzunk, nehogy túl magasra tegyük, mert miközben eszik, magok hullhatnak a szemébe! |