A serdülőkor mindenki számára a legnehezebb időszak, így volt ez Sarahval is.
Már fiatal korában számos filmben és sorozatban játszott, így korán kivívta bizonyos lányok féltékenységét. Mivel nem ugyanabból a társadalmi osztályból származott, folyamatosan gúnyolódtak rajta.
„Az igazi pokol számomra az iskolás évek voltak! A többi diák gonoszul bánt velem és kiközösítettek, csak mert más voltam, mint ők. Azok a lányok mind féltékenyek voltak egymásra. Igazi Beverly Hills-i ribancok voltak.”
Mindez nem vette el Sarah kedvét attól, hogy harcoljon az egyenlőségért, 15 éves korában.
„kétségkívül kiváló diák voltam. Ha 4-est kaptam trigonometriából, az megakadályozott a tökéletesség elérésében. Mindig is szerettem tanulni. Három évet adtam magamnak, hogy bizonyítsak a színészettel, egyébként jelentkeztem volna a FAC-ra (Egyetem)!
Sarah tinédzser kora nem volt mindig könnyű, de ez formálta a jellemét.
„Bizonyos diákok igazi pokollá tették az életemet és nagyon közel kerültem az idegösszeomláshoz. Néhány lány már nem tudott mit kitalálni, hogy még jobban összetörjön, ezért azt hajtogatták, hogy sose leszek sikeres - hogy túl alacsony vagyok, nem elég csinos és nem elég tehetséges… A sikerem a bosszú ezek ellen a ribancok ellen, és remélem, mikor rám néznek majd felrobbannak a dühtől!”
„A sulimban a korombeliek mind féltékenyek voltak rám. Nem telt el úgy nap, hogy ne hallottam volna gúnyos megjegyzéseket a hátam mögött. Idővel, miután megkaptam Buffy szerepét, az segített visszaszerezni az önbizalmamat… soha többet nem éreztem magam elutasítva.”
„Tinédzserként sose beszéltem a színészi munkámról, mert ha igen, mindenki beképzeltnek tartott. Ha viszont nem beszéltem róla, akkor azért hittek önteltnek. Sokat sírtam, mert képtelen voltam megérteni, hogy a többieknek mi bajuk van velem. A gimiben mindig szorgalmas voltam – nem volt sok barátom, így nem igazán tudtam, mi mással foglalkozhatnék a tanuláson kívül.”
|