Hírnevét az angol királyi családnak köszönheti: az első walesi corgit (ejtsd: welszi korgi) II. Erzsébet királynő kapta édesapjától. A corgit marhapásztornak szánták, zömök teste és gyors mozgása miatt könnyen kitért a dühös marhák patái elől. A királyi kastélyt el sem lehet képzelni nélküle, s ez természetesen megalapozta a fajta jövőbeli sikerét is.

Róka koma

A corginak két típusa ismert: a Pembroke és a Cardigan, amelyek csupán néhány tulajdonságban különböznek egymástól. Marmagasságuk mindössze 25-33 cm, ehhez képest 11-14 kg-os súlyuk igen zömök testfelépítésről árulkodik. A walesi corgi fejét meglátva kétség sem merülhet fel, hogy mi - vagy még inkább ki - ihlette a fajta megalkotóját: a corgi orra és füle fejméretéhez képest igen nagy, egy ravaszdi róka tökéletes mása. A fajtára hosszú test jellemző, ebben a Pembroke corgi megelőzi a Cargidan típust.

Farok vagy nem farok?

A két típus között egyéb különbségek is felfedezhetők: a Pembroke méretes füle kihegyesedő, a Cardigané lekerekített. A Pembroke corgi nem csak arcberendezésében, hanem színében is a rókát utánozza. Vörös-fehér szőre középhosszú és viszonylag durva tapintású. A Cardigan többféle színváltozatban is létezik, de gyakoribb a fekete szín fehér mancsokkal. Legkönnyebben azonban úgy különböztethetjük meg őket, hogy megszemléljük hátsó fertályukat: a Pembroke corgik ugyanis farok nélkül születnek.

 
Enyém vagy

Bármelyik corgiról legyen is szó, aktív mozgás nélkül elképzelhetetlen, hogy boldog kutyát neveljünk belőle. Masszív testfelépítése miatt még alacsony termete ellenére is jól bírja, sőt igényli a nehéz terepen tett hosszú sétákat. A corgik kedvesek, de nagyon mozgékonyak és imádnak huncutkodni. Viszonylag sokat ugatnak, és nagyon védelmező természetűek: a gyerkőcöt is bátran rá lehet bízni a kertben. Biztosak lehetünk benne, hogy nem esik baja, ha egy Pemborke vigyáz rá. A Cardigan kicsit nyugodtabb természetű, mint fajtatársa, de neki is szüksége van izgalmas játékokra a gazdival, ahol kitombolhatja magát. A corgik az udvar többi állatával is igen barátságosan viselkednek, még zárkózott cicánk sem lenne képes utálni ezeket a rókapofájú, jókedvű talajmenti ebeket.