Egy rövid, beteg egyperces, végén csattanóval. véleményt kérek:)
Egy reggel
Felébredt. A Nap vakítóan sütött be az ablakon, a szoba fényárban úszott. Társai is most ébredeztek, néhányan már el is indultak reggelizni. Álmosan követte a szemével a többieket, akik épp a nagyszobába igyekeztek, majd jólesően nyújtózkodott egyet, és újból lehunyta a szemét.
Ekkor hirtelen valami csodálatos illatot érzett. Nagyokat szippantott a levegőből, és átadta magát az illatnak, amely a legcsábítóbb volt, amit valaha érzett. Egyszerre volt benne a tiszta, puha ruhák szaga, és a frissen sült süteményeké, és meghatározhatatlan érzéseket keltett benne, amelyekről nem tudta, mit jelentenek.
Kinyitotta a szemét, és körülnézett az illat forrását keresve, de csak a néhány lemaradt társát látta, akik még nem mentek a többiekkel reggelizni. Nehézkesen feltápászkodott, és elindult megkeresni az illatot.
Néhányan odaszóltak neki, hogy jöjjön enni, de ő csak megrázta a fejét, és az ellenkező irányba indult, mint amerre a többiek mentek. Az illat hívogatta, csalogatta, vonzotta, és ő tudta, hogy muszáj megtalálnia.
Valahonnan kintről áradt, és úgy érezte, mintha spirálosan tekergő, fénylő füstként sodródna. Nem volt nehéz követnie. Amint közelebb ért, egyre erősebben érezte, és egyre gyorsabban ment, míg végül az illat már olyan erőssé vált, hogy szinte elbódította az érzékeit, megrészegítette, elszédítette… Arra eszmélt, hogy valami nyúlós ragacsos dologban áll. Kétségbeesetten vergődött, és próbált szabadulni, de sikertelenül. Ekkor egy hang ütötte meg a fülét.
- Apa, már tizenhat molyt szedett össze a csapda!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
