43. Billibogyó, a sziklák ördöge
- Na mi van, most már jó itt is? –tette csípőre a kezét Bill, a vízben állva derékig
- Nem, de mondj jobbat.
- Meg rajtad maradt a hálóing is.
- Nem baj.
- De most ne már, akkor inkább ne csináljuk, ha te ilyen kedvetlenül állsz hozzá. –ráncolta a homlokát
- Akarom. –mondta ugyanolyan hanghordozással.
- Látom mennyire. Már ennyire nem kívánsz? Nem vagyok izgató? Valami baj van a kinézetemmel? Vagy valamit rosszul csinálok?
- Jajj nem, dehogyis, te tökéletes vagy. Tőled tökéletesebb nincs is, csak így tengerben furcsa… érted?
- Értem csak furának találom, hogy ennyire nem tetszik. Nincs ebben semmi.
- Tudom. Csak én hülye vagyok és nekem egy külön hülye, egyéni észjárásom van.
- Jajj dehogy vagy te hülye –húzta oda magához – Csak butus néha. –puszilta meg a fejét, majd elnézett a messziségbe, a bungalók felé – De gyere csak. –fogta meg a kezét és újra a partra mentek ki.
- Mi az?
- Gyere –majd a bungaló melletti erdőnél egy nagy sziklatömb mögé vitte, ami eltakarta őket a bungalóktól. – Ha nem jó a tenger… akkor ez tökéletes lesz. Asszem… jó lesz?
- Úgy ahogy mondod –mosolygott –tökéletes. Akkor hát, hasznosítsd magad te dzsungelbeli oroszlán. –harapott az ajkába, majd odahúzta magához és csókolózni kezdtek.
- Nem fázol te ebben a ruhában? Teljesen áthidegedett rajtad a víztől.
- Most mit parázzak, úgyis lekerül rólam –mosolygott
- Na látod, ebben igazad van. Már le is kerül –erre levette róla, és odébb dobta. Aztán Lina megfordult, a haját az egyik vállára tette és Bill gyengéden puszilgatni kezdte a vállát. Ettől teljesen libabőrös lett. Így háttal állva neki, az egyik karjával átkulcsolta nyakát és Bill folytatta a puszilgatást, Lina pedig mosolyogva élvezte a kényeztetést. Majd megfordult és mélyen a fiú szemébe nézett. Megmarkolta a nyakát és csókolózásba kezdtek.
Itt minden folytatódott a megszokott rend szerint.
15 perccel később, mikor minden ment a javában, Lina felkapta a fejét.
- Állj. Csitt. –tette a szája elé az ujját. – Valaki jön.
- Mi? –erre megfordult és a szikla fölé emelkedett és onnan a bungalók felé nézett. Tényleg jött valaki arról, de csak egy sötét árnyat lehetett látni, aki éppen a szikla felé közeledett.
- Francba. –suttogta, majd gyorsan felvette a boxerját, Lina pedig a fehérneműjét. – gyere –súgta a lánynak, kézen fogta, majd beosontak az erdőbe.
2 percig csak gyorsan szedték lépteiket, figyelve arra, hogy ne lépjenek bele semmibe, majd egy fánál megálltak.
- Itt azt hiszem jó lesz.
- De ki az, aki ilyenkor az erdő felé jönne? –kérdezte Lina, felvéve vissza magára a hálóinget.
- Nem tudom. Talán egy járőr. Vagy nem tudom… Ide be már úgysem jöhet.
- Vagy mégis. Én hallom –mondta zilálva –gyere –újra kézen ragadták egymást és elindultak tovább.
5 percig csak mentek, mentek, mentek. Bolyongtak az erdőben, ide-oda. Már azt sem tudták hol vannak. És sötét is volt ráadásul. Szóval nem láttak semmit, csak a Hold világította be kissé az erdőt.
- Na, ide azért már tényleg ne jöjjön már –lihegett Bill, és a térdére támaszkodva, lehajolva szedte a levegőt.
- Remélem, hogy nem jön. De hogy mi innen hogy fogunk kijutni… Édes jó Istenem…
- Most az mindegy, lényeg hogy ez a figura ne lásson meg minket.
- Mi az hogy mindegy? Nem mindegy, egyáltalán nem mindegy. Sötét van, meg hideg is.
- Tudom, na, csak…
- Jó, oké. De most mi legyen?
- Fogalmam sincs. Nem fázol?
- De igen, pont megfagyni készülök.
- Gyere ide –húzta oda magához és megdörzsölte a karját.
- Sajnálom, hogy abbamaradt…
- Ugyan. Nem te tehetsz róla. Meg… majd folytatjuk valamikor. A lényeg, hogy együtt vagyunk és, hogy én téged nagyon-nagyon szeretlek –mosolygott rá
- Én is szeretlek kicsi oroszlánom.
- Én csodaszép hercegnőm –puszilta meg a fejét
5 perc múlva…
- Most már jó lenne visszafelé indulni –mondta Bill
- Jó jó, de merre?
- Hát… visszafelé. Aztán meg majd kisül belőle valami.
- Jó de… na jó, menjünk. Inkább nem mondok semmit, nem hozom a fejünkre a rosszat.
- Jobb is, na indulás.
5 perc bolyongás után…
- Gyere, menjünk arra, arra valami szürkét látok –ment elől Bill
- Ne, várj. Ott a tenger van.
- Annál jobb. Akkor jó úton járunk. A legjobb lesz, ha annak a mentén megyünk. Akkor kijutunk. Szóval menjünk ki ide, menjünk a szélén. Előbb utóbb úgyis meglátjuk a bungalókat. Nem vagyunk olyan messze.
- Rendben. Én bízom benned.
- Ennek örülök –puszilta meg, majd tovább mentek –ezúttal a tenger szélén.
Még 5 percnyi menetel után végre megpillantották a házakat.
- Végre! Mondtam, hogy itt jó lesz menni.
- Ügyes vagy édesem –csókolta meg, majd tovább mentek, míg teljesen kiértek az erdőből és visszaértek a sziklához. Itt egymásra néztek és Bill szólalt meg
- Menjünk be most már szerintem aludni… már biztos te is el vagy fáradva.
- Jó. Fáradt vagyok, az igaz.
- Akkor indulás. A szex meg várhat –mosolygott
- Nocsak, ezt te mondtad?
- Igen, ilyet is tudok, de feltétlenül csak azután, miután kielégültem:P
- Akkor most ki vagy –nevetett, majd a házakhoz értek. Bementek.
- A ruhámmal mi legyen? Át van ázva… - suttogott Lina
- Várj, adok neked egy pólót. –majd elkezdett matatni a táskájában. Lina addig levette a melltartóját.
- Ezt meg miért veszed le? –fordult vissza felé egy pólóval a kezében.
- Mert át van ázva szívecském.
- Ja oké. Na, itt van a póló, biztos jó lesz.
- Köszi –majd felvette –na, most már mehetünk aludni
Aztán befeküdtek az ágyba, Lina pedig Billre hajtotta a fejét.
- Jó kis kaland volt ez így fél 1-kor –mondta Bill, miközben Lina vállát cirógatta.
- Hát az –mosolyodott el –Szeretlek
- Én is –azzal elhallgattak és elaludtak.
Másnap reggel kiabálásra ébredt fel Lina.
- Ébresztőőőőőőőőőő! –állt ott az ágy felett Tom
- Mi van? -pislogott
- Már dél van, ideje lenne felkelnetek. Hey, rád is vonatkozik az ébresztő –rángatta fel szegény Billt xD
- Álmos vagyok –dünnyögött, majd a fejére rakta a párnát
- Felkelni hülyegyerek, már mindenki kint van!
- Üüüüüüüm –dörmögött a párna alatt. Lina meg felült az ágyon és Billt nézte nevetve.
- Ébredj már! Átakarod aludni a napot? Ilyenkor? Aludj otthon! Ezt ki kell élvezni vazze!
- Már élveztem tegnap. –dünnyögött még mindig a párna alatt.
- Az biztos –jegyezte meg halkan Lina mosolyogva.
- Hülye vagy-e? Na kifele az ágyból, ne akard, hogy én rugdossalak ki! –tette karba a kezét, mire Bill fogta magát hirtelen és neki dobta a nagy párnát, mire Tom hátrébb lökődött pár lépést xD
- Mindjárt kelek, na, nem te voltál fel fél 1-ig –fordult meg a hasára és lelógatta a kezét az ágyról. Szemből nézve a jobb oldalon feküdt. Lina meg csak ült mellette és nevetett.
- Hát az biztos hogy nem is én. De mit csináltál te addig?
- Hagyd, majd én felkeltem. –mondta Lina – te csak menj ki nyugodtan
- Hát jó, rád úgyis jobban hallgat. –majd kiment.
- Na, kicsi lustaság, ébresztő tényleg –hajolt felé és ébresztgette
- Nem akarok –hallatszott tompán, elharapva.
- Légyszi. Kimegyek akkor.
- Ne már –fordult meg. – de még álmos vagyok.
- A kedvemért. Gyere ki, süt a Nap, mindenki kint van, happy van, itt vagyok én is meg te is meg ott van a kukid is –erre elnevette magát
- Most ezt miért mondtad? –vigyorgott ő is hunyorogva, kábultan
- Nem tudom, csak úgy hozzá mondtam. Fogalmam sincs miért. Na de kérlek ébredj fel. –rángatta meg a karját
- Oké, de csak akkor ha kapok egy óriási nagy reggeli csókot.
- Megkapod Billibogyó megkapod –nevetett
****Kiss, kiss, kiss****
- Mi az, hogy Billibogyó? –kérdezte
- Hát, nem tudom. Csak úgy kitaláltam.
- Akkor közé írhatod a Bill-nevek listájához.
- Hozzá lesz –nevetett, majd végre felkelt. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT