36. Egy hét szabadság
Délután Georg és Gustav hazament, Tom pedig felment a szobájába és a laptopjába temetkezett.
- Svennek mikor írsz sms-t? –kérdezte Bill
- Nem tudom, szerintem… mindjárt. De inkább felhívom. Amúgy tudod mi a gond?
- Na, mi? –kérdezte kíváncsian, a fejét támasztva a konyhában
- Hogy nincsen cuccom.
- Leugrunk érte. –vonta meg a vállát
- Micsoda? Lipcsébe?
- Aha.
- De hát az nincs a szomszédba.
- Tudom, de én mindent megteszek azért, hogy ez a hét a miénk lehessen –mosolygott
- Óhh, értem –mosolygott –édes vagy. De mikor megyünk érte.
- Akár most?
- Mooost?
- Ahha. Csak szólok Sakinak, és ő elvisz minket.
- Fhhúú… hát ha komolyan gondolod, akkor oké. Svneját fel sem hívom.
- Oké, na én meg telefonálok egyet.
5 perc múlva…
- Na én elintéztem Sakit, 20 percen belül itt van.
- Nincs még elege belőletek? –nevetett Lina
- Miért?
- Mert állandóan ugráltatjátok szegényt.
- De hiszen ez a dolga. Csak vele tudunk elmenni bárhova is.
- Tudom. Na de akkor én addig kisminkelem magam.
- Minek az neked? Szép vagy te anélkül is
Erre karba tette a kezét.
- Na te csak fogd be. Fiú létedre fested magad és lakkozod a körmöd, szóval neked szavad nem lehet.
- Oké oké, csak vicceltem –nevetett –menj és légy aztán nekem gyönyörű.
- Az leszek –kacsintott. – de hey… nekem nincs itt sminkem… nem lehetne, hogy esetleg…?
- De, de, adok –nevetett
- Ez tök fura… pasitól kérek sminket –nevetett fel Lina is.
- Még hozzá nem is akármilyentől! –mosolygott
- Hát nem is –csókolta meg, majd mindketten felmentek a fürdőszobába, Bill adott Linának szemceruzát és kisminkelte vele magát.
Pont időben végzett, mert Saki megérkezett.
- Toooom, elhúzunk pár órára! –szólt be Bill az ajtaján
- Hová mentek?
- Lipcsébe.
- Minek?
- Hozni Linának cuccot. Na meg persze elkérjük Svenjától.
- Veletek mehetek? Lééééégysziiii. –nézett boci szemekkel
- Gyere –szólt Bill háta mögül Lina, majd leiszkolt a lépcsőn
- Ezzzazzz –ugrott fel az ágyról, majd mindhárman lementek a kocsihoz és beszálltak.
- Én ülök előre –szállt be Tom, Lina és Bill pedig a háta mögé.
- Hová is megyünk pontosan? –kérdezte Saki
- Lipcsébe –tájékoztatta Bill
- Olyan messzire?
- Igen. Olyan messzire.
- Rendben –majd beindította az autót és elindultak.
Az út alatt minden a megszokott rendben ment. Beszélgettek, hülyéskedtek, stb.
Végül másfél óra múlva megérkeztek Lina segítségével az emeletes házhoz.
- Panelban laktok –kérdezte Tom
- Aha
- Az gáááz. A családi jobb.
- Meg drágább is. Ez albérlet. Na, de kiszállás, nincs duma.
Úgy is tettek.
- Bill én addig mit csináljak? –kérdezte Saki
- Nem tudom, menj el ebédelni, vagy mit bánom én… - hajolt be az ajtón vissza
- Rendben –sóhajtott, majd el is hajtott.
- Szólok, hogy a negyediken van a lakás –vigyorgott Lina
- Ouhh… - sóhajtott Tom, majd neki vágtak a nagy útnak és sikeresen végbe is vitték.
Lina csöngetett az ajtón, mire Sven egy kissé lenge öltözetben nyitott ajtót. Egy kis rövidke nadrág volt rajta és egy top. Meg fogkefe a szájában. Meleg lehetett a lakásban…:D
- Áááá sziasztok –köszöntötte őket mosolyogva – gyertek be, egy pillanat –majd elhúzott a fürdőbe, Billék pedig a nappaliba vették az irányt.
- Itt is vagyok –jött vissza Sven, most már fogkefe nélkül. Sorra puszilta őket, amjd ő is leült a fotelba, - és ti, hogy-hogy jöttetek? –kérdezte Billéktől
- Igazából szeretnék kérni valamit –mondta Bill
- Tessék
- Szeretnéééém, ha megengednéd, hogy Lina ezen a héten velünk lehessen Magdeburgban. Ezen a héten van egy kis pihenőnk és nagyon örülnénk neki, ha Lina velünk tölthetné ezt a kis időt. Velem…
- Ohh értem.
Lina reménykedve nézett testvérére.
- Utoljára akkor éreztem magam így, amikor 12 éves koromban kéredzkedtünk át anyukánktól Andreashoz, hogy ott aludhassunk –nevetett Tom
- Nos hát, ami azt illeti én nem bánom, nyugodtan elmehetsz Lina.
- Komolyan? –nézett nagy szemekkel
- Aha. Megértem, szükségetek van most egymásra, hiszen úgysem látjátok egymást túl gyakran –mosolygott
- Ááá egy angyal vagy –ölelte meg húga. – és Peterrel mi van?
- Vele? Pff… Kitalálta tegnap, hogy holnap aludjak nála –húzta a száját
- És???
- Hát muszáj… Most mégsem mondhatom azt, hogy bocs de nem.
- Bocsi, hogy beleszólok, de ha ennyire idegesít, akkor miért nem szakítasz vele? –kérdezte Tom
- Hát, már sokat gondolkodtam rajta, csak nem tudom hogyan mondhatnám meg neki.
- Mondjuk csináld úgy, hogy ne neked kelljen szakítani, hanem hogy ő akarjon szakítani veled. Utáltasd meg vele magadat.
- Na, a nőszakértő. – nevetett Bill
- Na, hát na –vigyorgott Tom
- Végül is… lehet, hogy igazad van. De hogyan csinálhatnám…? Na nem baj, majd kitalálok valamit, de ne róla beszéljünk. Meséljetek fiúk, mi újság veletek?
- Szokásos. Fáradtak vagyunk, mint mindig, munka bezzeg az van, ezerrel –sóhajtott Bill
- Uhh… Én is most kaptam egy állást.
- Már meséltem nekik –mondta Lina
- Ja, aha. Kértek amúgy valamit inni?
- Köszi nem –rázta meg a fejét Bill. Tom bólintott és Lina is.
- Narancslé van, az jó lesz? –állt fel a helyéről
- Tökéletes –mosolygott Tom.
- Oké, akkor pillanat és hozom.
2 perc múlva felszolgálta az italt.
- Ja tényleg, én meg akkor összeszedem a cuccom, ami kellhet. –állt fel Lina, majd bement a szobájába és összeszedte azokat a dolgokat a bőröndjeiből, ami kellhet neki a hétre. Ruhák, törölköző, köntös, parfüm, smink és ilyenek… Ezeket egy bőröndbe pakolta be.
10 perc alatt végzett a pakolással.
- Azt hiszem mi akkor szerintem mennénk is, mert David még találkozni akar velünk 7 óra felé. –mondta Bill
- Rendben. Te pedig Lina, vigyázz magadra –ölelte meg Sven –na, kikísérlek titeket.
Bill felhívta Sakit, aki 5 percen belül a ház előtt volt. Elbúcsúztak Sventől, amjd újra az autóba ültek.
7 óra körül meg is érkeztek Magdeburgba, de először is a stúdióba vették az irányt. A bőröndöt a kocsiban hagyták, hiszen úgyis ezzel mentek volna még Billékhez. A stúdióban ott volt Georg és Gustav is.
- Sziasztok –köszöntötte őket David – Áááá szia Lina, rég láttalak –mosolygott és megölelte. – hogy vagy?
- Köszi, jól.
- Éppen nálunk „nyaral”. –mosolygott Bill – pontosabban egy hétig, ameddig a pihenő tart.
- Értem. Na fiúk, egy interjúról lenne szó, ami közbe jött ebbe a kis pihenőfélébe. Holnap lesz, reggel 10-kor.
- Oké. –mondta Bill – és kivel lesz interjú? Melyik újsággal?
- A BRAVO-val. Egy hét múlva pedig egy gálán kellene részt vennetek. Ez tulajdonképpen a pihenő utolsó napja.
- Szóval ezek szerint egy nappal megrövidül? -kérdezte Gustav.
- Igen –bólintott David –de remélem nem nagy gond.
Erre megrázták a fejüket.
- Nos akkor azt hiszem ennyi lenne.
- Ja tényleg és a gálán… Lina részt vehetne? –kérdezte Bill
- Mi? Hogy én?
- Aha, te –mosolygott
- A rajongóitok le is szednék a fejem…
- Egyszer úgyis ki kell derülnie annak, aminek ki kell. Szóval?
- Hát nem is tudom… Tényleg azt akarod, hogy a rajongók rájöjjenek, hogy barátnőd van? –ráncolta a homlokát David
- Hát most nem mindegy, hogy egy héttel előtte vagy utána derül ki? Sokáig titokban úgysem maradna.
- Az igaz. Na mindegy.
- De nekem még ruhám sincs. Olyat nem hoztam el.
- Ne félj kicsim, veszünk. –mosolygott Bill
- Mi? Na neem. Kizárt. –rázta a fejét
- Miért? Veszünk és kész. Ajándék tőlem, neked. Nincs vita.
- Na jól van –sóhajtott
- Egyéb kérdés, óhaj, sóhaj, panasz? –kérdezte David
- Semmi –rázták a fejüket
- Akkor spuri. Mehettek.
Azzal beszálltak az autóba. Mind az öten. Plussz a sofőr. Először Georgot és Gustavot furikázta haza, majd Billt, Tomot és Linát. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT