2. Amikor az élet kegyetlen

- Ébresztő hétalvó, hasadra süt a nap –hallotta Bill félálomban. Úgy aludt el, amilyen pozícióban este maradt, azaz hason, fejjel lefelé az ágynak.
- Mi van? –morgott, majd résnyire kinyitotta az egyik szemét és ikertestvérét pillantotta meg, aki épp a redőnyt próbálta felhúzni.
- Ezzel meg mi lett? Nem megy –erőlködött
- Pattintsd le azt a kis gombot ott, mert anélkül nem is fogod tudni felhúzni –emelte fel a fejét. – szar
- Mi szar?
- A redőny –dobta vissza fejét egy laza mozdulattal a párnájába.

- Kész is van –csapta össze a tenyerét, mire testvére összerezzent. –amúgy csináltam reggelit. Ha kérsz, ott van lent a konyhába.

- Oké, kösz –mondta, bele a párnájába, majd testvére elhagyni készült a szobát.

- Tom! –emelte fel a fejét Bill

- Tessék? –fordult hátra, aztán Bill habozott egy kicsit és végül kimondta, amit akart

- Köszi –mosolygott picit. Ezt ikertestvére viszonozta, majd elhagyta a szobát.

És igen… Billnek jól esett a törődés, hogy van olyan ember még, aki törődik vele. Hiszen kire számítson az ember, ha nem a családjára? Nos, nála ez a szempont bebizonyosult. Senki másra nem tud számítani, Tomon kívül senkije sincsen. Igaz, hogy ott van a bandából még Georg és Gustav, de ők teljesen mások. Velük baráti szinten van, de Tom és közte van valami kapocs. Valami megmagyarázhatatlan, ami köztük van.

Erőt vett magán és kikászálódott az ágyból és megpróbált talpra állni. Egy kicsit megszédült először, de utána már minden rendben lett és kiment a fürdőszobába. A fejét a csap alá tartotta, megmosta az arcát. Majd kiemelte onnan a fejét és a tükörbe nézett.

- Ezt az embert szeretik oly sokan? Ezt a narkós, szétesett, elmosódott sminkű, csapzott hajú senkit?? Mit lehet rajtam szeretni? –mondta saját tükörképének, majd megrázta a fejét. A tegnap estére nem igazán emlékezett, inkább csak képek villantak be neki. Tű, könnyek és az a mérhetetlen fájdalom, ami benne lakozik.

- Bill! Nem jössz? –kiabált Tom a konyhából

- De igen –kiabált vissza, majd megtörölte vízcseppektől nedves arcát, majd a konyhába ment.

- Jut eszembe, ma estére megvagyunk hívva a TV Total műsorba, tudod, amit Stefan Raab vezet. Remélem nem felejtetted el –mondta háttal neki a rasztás hajú Tom, aki épp egy pirítóst vajazott meg. Szépen rátette egy tányérra, a többi három mellé.

- Nem, nem felejtettem el –mondta halkan, a fejét rázva. „Bárcsak elfelejthetném”- gondolta magában.

- Akkor jó –mondta, majd leült ő is és neki láttak az evéshez.

- Köszönöm, viszlát! –lépett ki egy lány a bankból. Hosszú, egyenes szőke haját hátracsapta, napszemüvegét pedig a fejéről az orrára csúsztatta. A lány elegáns volt, egy rózsaszín kosztümnadrágot viselt, egy fehér, kivágott blúzzal és egy magas sarkú cipővel. Egy autóhoz ment, majd beszállt abba, amiben egy másik nő ült.

- Szia Lina –mosolygott a nő és egy puszit adott neki.

- Hello Svenja –mosolygott a lány.

- Hová vigyelek? –kérdezte

- Szerintem menjünk haza. Itt már elintéztem, amit lehetett.

- Akkor anya elégedett lesz veled –nevetett fel

- Biztosan.

10 perc múlva már haza is értek. Lina 17 éves, jól nevelt lány, jó tanuló. Egy nem olyan nagy városban él szüleivel és nővérével, Svenjával. A családban minden rendben volt addig, amíg ezt a családi nyugalmat meg nem zavarta egy tragikus esemény. 2005 nyarán elvesztették a család legkisebb tagját, az akkoriban 4 éves Leilat. A kislány rákbetegségben halt meg, amit már születésekor megállapítottak az orvosok. Mindannyian nagyon jól tudták, hogy emiatt Leila nem élhet sokáig, mint az orvosok is megmondták, de ők bíztak benne, hogy minél később jön el az a nap. Sajnos 4 év elteltével bekövetkezett az, amitől mindenki tartott. Lina 2 hónapig depressziós volt, az anyját beutalták a kórházba. Nagyon lefogyott és álmatlan éjszakái voltak 3 hónapon keresztül. 3 hónap alatt 10 kilót fogyott le. Briannal is egyre többet veszekedett, a családfővel, azaz Lina és Svenja apjával. Azóta is törnek ki a családban veszekedések. A családi étkezések pedig elkezdtek kimaradozni. Brian állandóan eljárt otthonról az egyik kocsmába a munkatársaival, Helene pedig anyaszerepben maradt otthon és próbált higgadt maradni, elnézőnek lenni a családi körülményekkel szemben. A gondok elfelejtésében a sütés segített. Mindig sütött valami nyalánkságot. Svenja most végzi a főiskola utolsó évét, Lina pedig 3. osztályos egy gimnáziumban. Szerette az anyját, apjával is próbált elnéző lenni, de egyre rosszabbra fordult a helyzet. Brian kezdett eldurvulni Helennel szemben, Lina gyakran kiabálásra ébredt fel este. Próbálta titokban tartani és elfojtani érzéseit, azt a fájdalmat, ami miatt nem tud nyugodni. Nagyon zavarta őt a szülei közti ellentét, a távolság.

- Minden rendben? –tette Bill vállára Tom a kezét, amikor kimentek a bejárati ajtón. Bill fekete sapkában volt és egy óriási napszemüveget viselt.
- Igen. Miért ne lenne? –emelte fel búskomor ábrázatát
- Hát jó. Csak kérdeztem. Egész nap olyan elvont vagy. Alig eszel, alig beszélsz, és a kinézeted…
- Hagyj már békén! Zavar valami? Ne nézz rám! –ordított rá hirtelen, mire testvére összerezzent, úgy megijedt

- Bocs, hogy foglalkozom veled! –mondta szemrehányóan, majd beült egy nagy fekete, sötétített ablakú kisbuszba. Bill követte a példáját. A másik két fiú, Georg és Gustav, már benne ültek az autóban. Egy harmadik férfi is volt ott, ő volt a menedzserük, David Jost.

- Most egyenlőre bemegyünk a stúdióba és ott megbeszéljük a mai programot, rendben? –kérdezte David
- Igen –válaszolták, csak Bill bólogatott egyedül.

- Bill, azért jó lenne, ha egy kicsivel több életerőt sugároznál majd a műsorban, mert TV-s felvétel lesz –figyelmeztette a menedzser
- Oké –motyogta és az ablak felé fordult.

Egy másik autóban jött még pár menedzsment és a sminkesük is. Egyenesen Berlinbe mentek, a műsor helyszínére. Az út beletelt két órába. 6 órára meg is érkeztek. A műsor csak 8-kor kezdődött, tehát bőven volt idejük elkészülődni.