28. Mit terveztek?

- Bill ébredj, ma van a díjkiosztó napja! –rázta fel álmából testvérét Tom

- Mi van anyu? –hunyorgott

- Nem, nem Linád vagyok, hanem ez a tökkelütött feled, aki próbál felrángatni. Nem is, jobban mondva TE vagy a tökkelütött. Na, ébresztő! –húzta le róla a takarót

- Aww… oké. Felkelek. –ült fel az ágyon – csak még egy kicsit –tartotta fel az ujját becsukott szemmel, majd újra hanyatt vágta magát az ágyban.

- Na jó, velem ne szórakozz, most már tényleg kelj fel. Nem lesz időd kisminkelni magad! –mondta kényes hangon – Vagy ha neked mindegy hogy milyen pofával jelensz meg a fotózáson…

- Ááá ne! Ma van a fotózás is?! –pattant fel

- Ahha

- Akkor tényleg felkelek.

- Tegnap sokáig beszélgettél Linával este, mi? - vigyorgott – ment a bumm bumm baby yeah?! – nevetett

- Nagyon vicces vagy –vakarta meg a fejét, majd felkelt az ágyból, és a fürdőszobába ment. Lezuhanyzott, kifestette magát, a körmét, felvett valami jó göncöt. Mindez beletelt egy órába. Tom már kész volt. Georgékkal együtt lementek a hotel elé, ahol vártak a fekete buszra 5 percet. David is lent volt, Gaby is meg még pár velük együtt dolgozó valakik.

12 órára értek be az épületbe, ahol a fotózás folyt le. A képek, mint mindig tökéletesek lettek.

Este felé, 8 órakor Lina hirtelen letette a kanalat a kezéből és felszaladt a szobájába. Bekapcsolta a tv-t és az MTV-re kapcsolt. Eszébe jutott, hogy a díjátadót élőbe is leadják. Pont időben kapcsolta be, akkor kezdődött. De Billéket még 10 perc múlva sem látta.

- Minden rendben kicsim? –nyitott be a szobába Helene

- Aha –bólintott, a szemét le nem véve a képernyőről.

- Hát jó –majd visszacsukta az ajtót.
A tv-ben a jelölteket mutatták, hogy kik lehetnek az esélyesek a jelölésre: Depeche Mode, Fall out boy, Tokio Hotel, My chemical romance és a 30 Second to Mars.
Lina remélte, hogy a díjat a TH nyeri meg. De ismerve nagy irántuk érzett imádatukat, és tudva azt a sok díjat, amit megnyertek már, gondolta, hogy talán ezt a díjat is sikerül megnyerniük Londonban.

Amikor a Best International Art-ra következett a sor, hogy megmutassák a jelölteket, megjelent végre a Tokio hotel is. Miután ezt végig mutatták, egy nő kibontott egy borítékot, majd elolvasta ami azon volt. Lina izgulva figyelte az eseményeket.

- Tokio Hotel! – mondta be a nő, tipikus angol akcentussal. Nagy üdvrivalgások, sikítozás, minden játszott. Lina megugrott a fotelban örömében és a szájához kapott, amint meglátta Billt és a többieket, ahogy mennyire örülnek és ölelik át egymást. Ezután felmentek a színpadra. Bill kicsit meg volt illetődve, amjd kicsit félve beleszólalt a mikrofonba.

- Anyu –álmélkodott Lina

Bill végigmondott angolul egy tipikus Bill-féle köszönőbeszédet. Lina gyorsan észbekapott, majd elővette a mobilját és írt egy gyors sms-t: „Gratulálok, ügyesek vagytok! Nézem a díjátadót. Bíztam bennetek;) Millió puszi” majd elküldte Billnek. Tudta, hogy a mobilja nincs nála, de később észre veszi majd az sms-t.

Egy kis idő múlva pedig felhívták a fiúkat a színpadra és élőben előadták a Monsoon angol verzióját. A show fergeteges volt, főleg a vége. A mennyezetből hirtelen víz zúdult a nyakukba és úgy zúzták. Nagyon élvezetes volt végignézni és látványos is volt.

A műsor végül 20 perc múlva véget ért.
Ezután még egy órával Lina sms-t kapott, kb akkor amikor aludni akart menni, fél 11 felé.

„Köszi szépen! Őrületes volt! Nagyon hiányzol szívem! Szeretlek!” kapta meg a válasz üzenetet Billtől.
Azután aludni ment.

Másnap reggel minden a megszokott rend szerint ment. Felkelt, megmosakodott, felöltözött, kisminkelte magát, reggelizett, majd elment iskolába. Utána persze haza jött.

- Hello Lina, hogy vagy? –kérdezte Svenja a konyhában ülve egy almával a kezében, amint belépett húga az ajtón

- Szia, nem valami jól. –tette le a táskáját a székre, majd ráült egy másikra

- Várj, tippelek… - elgondolkodott – Bill, igaz?

- Most mondd meg mit csináljak?! Nagyon hiányzik, látni akarom. Egyszerűen nem bírom. –fakadt ki

- Elhiszem… Amúgy képzeld! Lipcsébe költözök albérletbe! Persze ez még nem végleges. Így ha gondolod, bármikor feljöhetsz meglátogatni, és akkor találkozhatnál Billel is Magdeburgban, vagy akár Lipcsében.

- Hmm ez tök jó! De nem… hiszen nem lesz akármikor otthon… Lehet, hogy épp amikor kimennék, akkor nem lenne otthon…

- Ne légy ilyen borúlátó.

- Oké, meggyőztél. De… micsoda???? Elköltözöl?? –csapott az asztalra – Még csak most esett le. Mi az hogy költözöl? Miért? Itt hagysz?

- Újabb ajánlatot egy cégnél én pedig elfogadtam. És muszáj voltam Lipcsében kivenni egy albérletet, hiszen nem járhatok be abba a városba naponta, nem?

- De… és mégis milyen munka ez?

- Egy újság szerkesztésében kaptam állást stylist pozícióban, a divat részlegnél. Az újságot ugyan nem én írom, de viszont beleszólhatok a dologba divat téren. Ilyen irodában ülős munka.

- Értem.

Abban a pillanatban Helene lépett be az ajtón

- Miről csacsogtok lányok? –kérdezte, a kezében tartott kosarat a pultra letéve.

- Csak a költözést meséltem el neki.

- Mi? Már anya is tud róla? – ráncolta a homlokát Lina

- Igen, már én is tudok róla. És kitaláltam valamit. Ugye szeretnél jó főiskolára tovább jutni? –kérdezte Linától egy székre leülve

- Persze. Ez nem is kérdés. Miért?

- Mert van egy jó ajánlatom számodra –kacsintott

- Mégis mi az?

- Egy pillanat és elmondom, csak először kipakolom a kosarat

- Boltban voltál?

- Igen.