9. Kicsit másképp

Ebéd után újra beültek a kisbuszba, mire Tom szóvá tette, amit szeretett volna:

- Holnapután lesz a TMF Díjátadó, utána este meg egy aftershow, nem lenne kedvetek velünk tartani? –szegezte a kérdést a lányoknak

- Lina? –fordult Svenja ismételten felé

- Miért mindig az én véleményemre vagy kíváncsi? Nélkülem nem tudsz dönteni?

- De igen, de nem tudom, hogy neked van-e kedved hozzá

Erre Lina ölbe tette a kezét és szúrósan nővérére nézett

- Rendben, oké, hülye vagyok, már hogy ne lenne kedved. És nekem is van. Szóval, megyünk –bólintott

- Király! –csapta össze a kezét Tom

- Én nem tudom, hogy ott maradok-e végig… - jegyezte meg halkan Bill

- Már hogy ne maradnál! –szegezte rá a tekintetét Georg

- Nem tudom. Nincs túlzottan nagy kedvem hozzá.

- Ne csináld már! Tök hülye vagy! –vetette a szemére

- Lehet… -mondta halkan, mire Lina oldalba csípte-mivel mellette ült – aúú! Ezt meg miért kaptam? –dörzsölte az oldalát

- Éppen azért. Kicsit ki kellene rúgnod a hámból és bulizni egyet. Hiszen erre van neked szükséged, ez pontosan látszik. –majd odasúgta neki –ugyebár

- Oké lehet. De, még meggondolom.

Erre Lina megcsóválta a fejét.

5 perc múlva a hotel előtt megállt az autó, majd Lina és Svenja elköszöntek a fiúktól és felmentek a szobájukba.

Másnap reggel, pontosan 7-re ott állt az autó a hotel előtt. A lányok pedig idejében elkészültek és lementek a hotel elé. Előtte viszont Lina gyorsan még felnézett a netre és megkönnyebbülve látta, hogy a rajongók végre nem kombinálgatnak a kép miatt, hanem arra jutottak, hogy az csak egy Bill hasonmás. Jobb is ez így…

Az utazás alatti időre szét lettek választva Lina és Svenja, mert a kocsiban ahol a fiúk ültek, volt még egy hely, és a másik autóban is csak egy hely volt már szabadon. David pedig még külön kérte, hogy Svenja valahogy legyen a közelébe, megbeszélve a koncertes dolgokat. Szóval Lina került a fiúkhoz, Sven pedig Davidékhoz.

- Hello! –köszöntötték örömmel a fiúk Linát.

- Sziasztok! –ült be melléjük a 7 személyes autóba, és ismételten Bill mellé került és Gustav mellé. (Sorrend, balrólŕjobbra: Tom, Bill, Lina || Gustav leghátul, Georg pedig elől)

- Na, hogy aludtatok este? –kérdezte őket
- Fogjuk rá, hogy normálisan. –mondta Tom kókadtan

- Én már 10-kor az ágyat nyomtam –vonta meg a vállát Bill

- Nekem húzós éjszakám volt –vigyorgott hátra Georg

- Na, ez már ismerős rész – vágott közbe Tom - Georg pornózott

- Úgy ám bizony! –vigyorgott – ha már nem adatik meg a lehetőség egy valós szexre…

- Istenem, már megint kezdi –csóválta a fejét Gustav. – amúgy, hogy eltérjek ettől az unott témától, én jól aludtam

- Már miért térnénk el? A szex igenis jó dolog! – jelentette ki határozottan Georg. És még mindig nem hagyja abba…
Lina már szakadt a röhögéstől.
- Ámen –zárta le a mondatot Tom, a két kezét összevetve

- Jézusom –csapott a homlokára Bill

- Na! Itt mindenki ennyire vallásos? –fulladozott a szőke lány a sok nevetéstől

- Ja, Beichte –bólintott Bill

- Hey Teufel komm raus ich hab dich gesehn und… - kezdte el Georg, éppen hogy csak énekhangnak nevezhetően énekelni.

- Jó ég –fogta be a fülét Gustav

- Veletek élmény eltölteni egy napot –nevetett Lina

- Igazi áldás –sóhajtott Gustav –főleg ezekkel a vadbarmokkal

- No comment… - nézett ki az ablakon Tom – azt nézzétek! –bökte vállba Billt, mire mindannyian az ablakon bámultak ki – 2 cuki szőke –vihogott. Bill unottan megrázta a fejét.

- Lina is szőke. –hozta mindenki tudomására Georg

- Nem mondod? –nevetett Lina

- Sok tökkelütött –jegyezte meg halkan Bill

- Én is közéjük tartozok? –csücsörített Lina, a száját félrehúzva

- Nem rád értettem, hanem ezekre –mutatott a hüvelykujjaival két irányba

- Meg ott is – mutatott Gustav Georg felé szegezve az ujját.

- Van egy olyan érzésem, hogy ezen a napon nem most nevetek ilyen jót utoljára. –mosolygott Lina

- Azt garantálom –vigyorgott Tom

- Ajaj! –szisszentett fel Bill – Lina akkor légy óvatos.

- Az leszek, ne félj.

2-3 óra múlva megérkeztek Hamburgba. És mint Lina meg is mondta: nem akkor nevetett utoljára. A fiúk mindvégig tipikus poénjaikkal boldogították – vagy szomorították? Kizárt!

- Kiszállás! – tessékelte ki a többieket Tom az autóból. A hotelbe amibe mentek, egy napra foglalták le, éjszaka nélkül.

Sven és Lina elmentek 1 órára várost nézni, viszont a fiúknak ilyenre nem volt idejük. A szám-listát tanulmányozták, konzultáltak, próbáltak, öltöztek, tárgyaltak, vitatkoztak, nevetgéltek, de semmiképp nem unatkoztak. Volt munkájuk bőven. Aztán Svenja is bekapcsolódott a munkába, Lina pedig lelkes hallgató-szemlélőként figyelte őket.
6 óra felé elmentek a koncert helyszínére. A hátsó kapunál jutottak be, fan-mentes övezetben. A szám-listát még egyszer átnézték, elpróbáltak egy-két számot, Svenja segédkezett. Aztán kivasalta Billnek a haját, majd wax-szal beigazította a szokásos állásába. Ki is sminkelte. A fiúkra is tett egy kis púdert és stb stb…

8-kor kezdődött el a koncert. Lina és Svenja VIP részlegen nézhették végig a koncertet – és élvezték is.
Svenja inkább R’n’b és Hip-hop rajongó, Lina viszont mindent meghallgat, de a fő kedvence a lightos rock és a hip-hop. Különleges vegyítés egy különleges lánytól.

A koncertet ők is végigtombolták- lightosabb verzióban, mint a fanok- de tulajdonképpen jót szórakoztak.
A koncertnek végül fél 10-kor lett vége. A backstage-ben gratuláltak a fiúknak, David pedig eléjük állt ezzel a ténnyel:
- A ma éjszakát itt kell töltenünk, mert a TMF is itt lesz holnap

- De nem hoztunk pizsamát –ráncolta a homlokát Svenja

- Nyugi, szerintem a fiúk sem. Nem? –fordult feléjük

- Azt nem hoztunk, de van másik ruhánk, amit mindjárt át is veszünk. –mondta Bill

- Mindegy, meg tudjuk oldani –bólintott Svenja

- Rendben –mondta Jost