19. Ébredj fel!
- Na, valami? –kérdezte Tom Linát, ahogy kilépett az ajtón.
Megrázta a fejét.
- Remélem nem lesz semmi baja. Mármint ennél rosszabb már ne legyen. De amúgy… téged már nem vár Svenja?
- De, lehet. Ne maradjak itt?
- Hagyd, nem fontos, mi itt leszünk egész este. Én legalábbis igen –nézett a többiekre
- Rendben. Akkor én szerintem haza megyek. Amúgy sem hiszem, hogy Bill túlságosan örülne a társaságomnak, ha felébredne –nézett csalódottan az ajtó felé
- Jajj, ne mondj butaságokat! Bill nagyon szeret téged. Csak kiakadt… de a haragja sem végtelen. Hidd el minden rendben lesz –dörzsölte meg a lány vállát, majd megölelte
- Bárcsak úgy lenne. De én megyek.
- Ne vigyen haza valaki?
- Fogok egy taxit.
- Hát jó. Vigyázz magadra és légy jó!
- Köszönöm –majd adott neki egy puszit és elhagyta a kórházat
- Lina, hol voltál? Halálra aggódtam magam érted! –kérdezte Svenja
- Bill kórházba került…
- Micsoda?
- Öhmm… csak otthon rosszul lett és bevitték. Már jobban van… - füllentett. Muszáj volt, nem akarta neki elmondani Bill féltve őrzött titkát.
- Értem. De azért szólhattál volna, hogy nem jössz haza egyhamar.
- Nem volt rá időm. Én sem egyből tudtam meg. De nagyon fáradt vagyok, szeretnék lefeküdni.
- Oké –majd lekapcsolták a villanyt.
Másnap reggel Lina már korán ébren volt.
- Sven, majd jövök, bemegyek a kórházba –mondta, már kabátban, míg a nővére csak épphogy hunyorgott az ágyban.
- Oké, de ne légy túl sokáig légyszi.
- Oké! –majd egy taxiba beülve elment a kórházba és felhívta Tomot.
- Tom? Hol vagytok most?
- A kórterem előtt, mint tegnap. Itt vagy?
- Igen, megyek is. –majd lerakta és felliftezett 2 emeletet, végül megtalálta Tomékat.
- Na, jobban van? –kérdezte Lina
- Még mindig nem ébredt fel, de az orvosok azt mondták, hogy bármikor felébredhet. Már átvitték az intenzívről.
- Értem. Ez jó hír.
- Bemész hozzá?
- Be lehet?
- Igen. Én is az előbb jöttem ki tőle.
- Bemegyek.
- Oké, megmutatom, hogy hol van. –majd egy folyosón végigmenve elérték az ajtaját
- Köszönöm –majd bement, ahol egy nővér figyelte Bill állapotát. Amint meglátta Linát, érezve, hogy jó lenne most elmennie, kiment.
- Hát szia Bill –lépett oda az ágyához – Jó reggelt! –mosolygott – Lehet, hogyha fel lennél, el is zavarnál. De én örülök neki, hogy most itt lehetek és láthatlak. És hidd el, ha fel lennél, sem engedelmeskednék neked, nem mennék ki. –mosolyodott el – Jaj Istenem de jó lenne, ha felébrednél végre. Hallani szeretném a hangodat. –majd leült az ágy melletti székre. – Lassan majd mennem kell, mert az orvosok nem engednek nekem 5 percnél többet. Az idő pedig rohan, de hát olyan édesen alszol itt… - Jajj! Mit csinálok? Nem vagyok magamnál…- Remélem, hogy már ma felébredsz. Azt is remélem, hogy egy kicsit megenyhül a haragod irántam…
- Kérem, most már jöjjön ki –szólt be az ajtón a nővér
- Rendben. Hallottad mézes hangú, nem engedik, hogy tovább itt legyek veled. Óóó ha lehetnék… Na jó, hagylak pihenni, szia. –majd még vetett rá egy utolsó pillantást, majd kilépett a szobából.
- Na, hogy van? –kérdezte Tom
- Ugyanúgy. Meg sem moccan –sóhajtott
- Értem.
- Amúgy… nem tudom, nem sok közöm hozzá, de hogy akarjátok elérni azt, hogy ne legyen benne az eset minden újságban.
- David fizetett az orvosoknak azért, hogy ne mondjanak a médiának semmit. Tudom, aljas mód, de ez az egyetlen, amivel meglehet fogni őket. Bár az így is ott lesz mindenhol, hogy Bill kórházban volt, de azt egy egyszerű rosszulléttel fogjuk magyarázni.
- Hmm… végül is ez is egy megoldás. Még ha nem is a legjobb, de jobb mint a semmi.
- Meddig maradsz?
- Nem tudom, Sven nem szeretné, ha sokáig maradnék. Szerintem már megyek is. Itt úgysem tudok sokat tenni Billért. Meglátogattam, ez megnyugtatott.
- Rendben, akkor menj. Georg és Gustav is éppen haza készül, szóval majd velük haza mehetsz az autóval. A sofőr elvisz titeket.
- Oké.
- Na, hogy van Bill? –kérdezte Svenja
- Jobban. Még vizsgálgatják…
- Ahha. Nem megyünk el kajálni? Éhes vagyok
- Oké
Majd egy pizzázóba elmentek és megettek egy pizzát.
- Hmm, ha már kint vagyunk, elmehetnénk vásárolni is, nem? –vetette fel a második ötletet Svenja
- De, mehetünk. –majd megcsörrent a mobilja – Igen?
- Szia Lina, Tom vagyok! Azt hiszem, most jó lenne, ha bejönnél. Bill felébredt!
- Sietek! Szia! –majd Svenhez fordult –bocsi, de most a vásárlást halasszuk el légyszi, majd bepótoljuk, de én most sietek a kórházba.
- De hogy mész oda?
- Taxival, szia! –majd ott hagyta nővérét a pizzázó előtt.
10 perc múlva már a kórházban is volt és sietett fel a lifttel. Érezte, hogy a szíve a lifttel együtt emelkedik fel.
- Hogy van? –kérdezte Tomot a liftből kilépve
- Jól. És képzeld hogy ébredt fel!
- Hogyan?
- Pont bent voltam nála, mire egyszerre csak megszólalt… Lina!
- Tessék, mi?
- Jajj nem4 ő mondta, hogy Lina, ezzel ébredt fel! Az első szava!
- Anyu! Tényleg? –kapott a szájához
- Igen. Szerintem menj be hozzá.
- De haragszik rám, biztos látni sem akar…
- Hát, ha én így ébrednék fel, szerintem az nem azt jelentené, hogy utállak –tette hátra a kezét mosolyogva
- Oké, köszi! –majd benyitott az ajtón, amikor megpillantotta Billt lehunyt szemmel. Óvatosan becsukta az ajtót, majd lassan, félve lépdelt felé. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT