Ez a rész nem tartozik az eredeti Sztoryba!!! Teljesen fügetlen tőle, csak az ünnepi hangulat ihlette!!! xD

- Bill, Bill, Bill!!!! Ébredj!!!!!  - ugráltam az ágyon. Már régóta fenn voltam, de csak most vettem rá magam, hogy kimásszak az ágyból és felhúzzam a redőnyt. Ami azonban kinn fogadott lélegzetelállító volt.

- Mi van már?? – néz fel rám álmosan a srác.

- Kellj fel gyorsan!!! Ezt látnod kell!!! Gyerünk már!! – rángattam.

- Istenem!!! Mi lehet olyan fontos, hogy fel kelts, mikor végre pihenhetnék??? – mászik ki az ágyból. Odavezettem az ablakhoz, majd széttártam a kezem. Bill egy darabig csak érteteül bámult ki az ablakon, majd kérdőn rám nézett.

- Nem látsz semmi különöset??? – kérdezem reménykedve.

- Nem… esett a hó… - vonta meg a vállát.

- Pontosan!!! – vigyorodtam el.

- Jajj cica!!! Ezért keltettél fel???? – hanyatlik vissza az ágyra. Én is oda másztam mellé, és szomorúan néztem rá.

- Az élet apró örömei… - néz rám. – De ez túl apró ahhoz, hogy én most kikászálódjak az ágyból!

- Nálatok ez nem nagy szám?? – hajoltam fölé.

- Hát… nem… tudod, télen mindig esik a hó! – néz furcsán. – Mért neked az??

- Igen!!! Tudod én London egy olyan részén lakok, ahol nem szokott esni a hó! Pedig én imádom!!! Ahogy a telet is!!! – rajzolgattam Bill mellkasára a mutatóujjammal.

- Bocsánat szívem… Nem tudtam… De értsd meg: nagyon fáradt vagyok!!! – tűri a fülem mögé a hajam.

- Jó rendben… megértettem… Akkor gondolom hógolyózni, sem jössz ki velem… - szomorodtam el.

- Hát… talán majd később… de nem ígérem! – támaszkodik fel féloldalasan.

- Nem gond… Majd Tom… Ő úgy is minden hülyeségben benne van. – vontam vállat elnézően. Billen látszott, hogy ez a kijelentés rosszul esett neki. Ugyan is a téli szünetük előtt nagyon meg voltak terhelve, és alig voltak itthon. De Bill még kevesebbet, min a többiek. Így én általában Tommal lógtam. Bill nem volt féltékeny a testvérére, csak bántotta, hogy többet van velem, mint ő.

- Amúgy tudod hányadika van?? – néztem Billre, miközben öltözködtem

- Nem… mért hányadika?? – emeli fel a fejét.

- December 22. – válaszoltam.

- És?? – hunyorgott a gyerek.

- ÉS????? – akadtam ki. – Holnap után Karácsony!!!! Tudod a szeretet ünnepe…

- Mi?? – ül fel az ágyon a srác. – Már csak egy nap??? – De a kérdésére nem válaszolt senki, hisz én már nem voltam a szobában. Jó! Elhiszem, hogy fáradt. Még azt is, hogy nem szereti a telet, meg a havat… De, hogy elfelejtse a Karácsonyt… Nem baj… majd Tomékkal ünneplek… Kiérve a folyosóra össze is találkoztam vele.

- Jó reggelt napsugár!!! – ad egy puszit.

- Hello! – vigyorgok.

- Neked is az jutott eszedbe, ami nekem?? – húzogatja a szemöldökét.

- Szólj a többieknek, én hozom a kabátokat! – bólintottam.

- Helyes! – ugrik meg Tom, majd kiviharzik a konyhába. Pár perc múlva már menetre készen álltunk az ajtóban.

- Akkor… Georg reszkess… - nyitja az ajtót a rasztás. Kifutottunk a kertbe. Tom rögtön ráugrott a basszer hátára, majd leterítette a hóba.

- Basszus Tom!!! Mennyit ettél?? – nyöszörgött a gyerek. Mi Zsuval addig megpróbáltuk legyőzni Gustit, aki hógolyókkal bombázott minket. De ennek csak az lett a vége, hogy a barátnőm a hóban kötött ki… xD Miután Tom végzett Georggal, felém vette az irányt.

- Nem Tom!! Meg ne próbáld!!!! - hátráltam magam elé tartva a kezem.

- Mit? – vigyorgott a srác, majd egy ravasz mozdulattal kikerülte a védekező kezeim, megfogta a derekam, és belevetett a hóba.

- Ez nem ér!!! – nyávogtam.

- Jajj, bocsi! Valamit elfelejtettem!!! – csap a homlokára, majd leguggol mellém és a képembe nyom egy csomó fehér havat.

- Jajj, de szenya vagy!!! – köpködöm a fagyott vizet, majd lerántom magam mellé a földre. Ráülök a hasára és én is viszonzom az előbbi kedves gesztust.

- Na – na! Ácsi!! Én szeretek felül lenni!!! – vigyorgott a rasztás, majd egy egyszerű mozdulattal fordított a helyzeten. Bill a vidám hangokat hallva kinézett az ablakon. Meglátta, hogy Tommal birkózunk a hóban, és hirtelen nagyon rossz érzése támadt. Töprengéséből Georg hógolyója zökkentette ki, ami öt centire a feje mellet fröccsent szét az ablakon.

- Hééé!!! – méltatlankodott Bill.

- Nem jössz le??? – kiabált fel neki Tom, aki épp lefogott. – Nagyon jó a hangulat!! – Bill csak morgott egyet, majd becsukta az ablakot.

- Ennek meg mi baja? – néz rám Tom.

- Nem tudom!!! – vontam vállat, majd elkezdtem csikizni a sapis srácot, aki ledőlt rólam. Én gyorsan felpattantam, rugdostam még egy kis havat az arcába, majd nevetve elszaladtam.

- Na várj csak!!! – tápászkodott fel Tom is. De nem tudott elkapni, mert bebújtam Gusc háta mögé.

- Így könnyű!!! Élő pajzzsal!! – teszi csípőre a kezét Tom. Én csak nevetem, majd egy ismerős érintést éreztem a derekamon. Ahogy finoman előrébb csúsztatta a kezét, kirázott a hideg. Majd adott egy puszit a nyakamra és belevetett a hóba.

- Bill! – kiáltottam, majd megragadtam a kezét és magammal rántottam.

- Na várj csak!!! – fogott le a srác. – Te akartál hógolyózni!!!! – azzal egy marék hava tömött a képembe.

- Jajj, de kis aljas vagy!!! Hátulról támadsz?? – próbáltam szabadulni. Tom csak elégedetten vigyorgott, hogy elérte célját, majd megostromozta Zsut pár hógolyóval.

- Bocsi, csak úgy adta magát a helyzet!!!! – vigyorgott Bill, majd felhúzott a földről. Megöleltem és adtam neki egy csókot.

- Nem megyünk el sétálni?? – kérdezte ezek után.

- Elmehetünk… - vontam vállat. A fekete hajú srác arca (ami most nem volt kifestve) felderült, és édesen elmosolyodott. Megfogta a kezem, elköszöntünk a többiektől, majd Zsuzsi sikításaitól kísérve elmentünk.

- Bocsi, hogy olyan bunkó voltam reggel… de tényleg csak most esett le, hogy mindjárt Karácsony… teljesen elvesztettem az időérzékemet… - mondta szomorúan Bill.

- Semmi baj… inkább én kérek bocsánatot, mert egy kicsit túlreagáltam… Csak tudod, nekem nagyon fontos a Karácsony! Főleg most, hogy van is kivel megünnepelni… - bújtam hozzá.

- Nagyon szép Karácsonyunk lesz, majd meglátod!!! – ad egy puszit a homlokomra, azzal befordulunk a sarkon. Ez egy elhagyatott kertekkel keretezett kis utca volt. A még érintetlen hó, mindent betakart. Szinte fájt a szemnek a makulátlan fehérség. De azért jó volt tiszta havat látni, az után a koszos, saras után, ami a városban van. Itt sétálgattunk, a havas tájban gyönyörködve, mikor is megpillantottam egy kis, fekete gombócot a hóban.

- Nézd Bill! Egy kiskutya!!! – mutattam a kutyusra, aki annyira át volt már fagyva, hogy a fejét alig bírta felemelni. Leguggoltam és a kezembe vettem. Alig volt nagyobb egy kismacskánál.

- Szegény hogy át van fázva! Hol lehet a gazdija??? – néztem Billre.

- Hát… ahogy így elnézem, nincs neki! – pillant körbe.

- Jaaaj… kinek van szíve kitenni egy kiskutyát ilyen hidegben?? – csóváltam a fejem. – Most mi legyen vele? – Bill felhúzta a fél szemöldökét és úgy mosolygott, hisz már tudta mit akarok.

- Bökd ki! – tette csípőre a kezét.

- Megtartjuk?? – néztem rá boci szemekkel. A srác először ellenségesen csóválta a fejét.

- Lécci!!! Ezt kapnám tőled Karácsonyra!!!! Néz milyen cuki! Lenne szíved itt kinn hagyni a fagyban??? – fordítottam felé a kutyus pofiját. Bill sóhajtott egyet, mit, ha akkora áldozatot kellene hoznia, de igaziból már az elején eldöntötte, hogy hazavihetem a kutyát.

- Na jó!!! Egye fene!! – vigyorogta.

- Jajj köszönöm! – ugrottam a nyakába, ugyanis köztudott, hogy a kisállatok a gyengéim.

- És mi lesz a neve?? – kérdezte a srác, miután tovább indultunk, immár a kiskutyával a kezemben.

- Hát… nem is tudom… Bill! – vigyorodtam el.

- Bill! – nézett rám cinikusan a név eredeti gazdája.

- Mért??? Szerintem tökre hasonlít rád! – méregettem a kutyát.

- Köszi!!! – nevet Bill. – De nem hívhatják ugyan úgy a pasidat, és a kutyád!!!

- Mért van jobb ötleted??? – néztem rá.

- Hát… nincs… - nézegette a kutyust az énekes.

- Nézzük csak… szegény kutyát nem fogom elnevezni Tomról, mert még a végén a fejébe szállna a dicsőség… Zsu tuti megverne, ha kutyát neveznék el róla… Gusti lehurrogna, hogy belőle egy is sok… (aztán Zsu kijavítaná, hogy belőle sosem elég xD) hmmm… szerinted Georg megtisztelve érezné magát, ha róla nevezném el??? – fordultam kérdőn Billhez.

- Biztosan… - nevet a srác. – Főleg, hogy allergiás a kutyaszőrre…

- Oh, tényleg… akkor nem t’om… - vonok vállat. Bill átkarol, majd haza megyünk.

- Hópihe! – teszi fel fenomenális javaslatát Tom.

- Ja… pláne, hogy fekete… - vakarja a fejét Zsu.

- Gyilkos?? – jött a következő ötlet a konyhából. Georg kénytelen volt a háttérből figyelni az eseményeket, allergiája miatt.

- Igen! Pont úgy néz ki! – fogja a fejét Gusti. Az eddig még névtelen kis dög, Bill ölében foglalt helyet, és látszólag nagyon jól érezte magát ott.

- Suzi? – találgatott tovább Tom.

- Fiú! – csóválom meg a fejem.

- Ja… akkor Scotty! – javasolja a rasztás.

- Olyan meg már van! – néz ikrére Bill.

- És?? Ha mind kettőt hívni akarod, csak egyszer kell kiabálni! – von vállat Tom.

- Ahh… - fárad Zsu.

- Te mondod?? Én már 18 éve vele élek!!! – fogja a fejét az énekes.

- Lehet… de végül is logikus!!! – vonom meg én is a vállam. Erre Tom büszkén kihúzta magát. Szerintem most mondtak neki először ilyet… xD

- Boby??? – teszem fel a kérdést. Síri csend. Mindenki morfondírozik.

- Ez nem rossz!!! – hümmög Tom.

- Boby jó lesz, kiskutya??? – emeli az orrához a kutyust Bill. A kutya vakkant egyet majd elkezdi nyalogatni a srác arcát.

- Szerintem tetszik neki!!! – nevetek.

- Szerintem is!!! – vigyorog az énekes. – Isten hozott körünkben Boby!!

23. – a, a rohangálásról szólt, aztán délután jöttek a srácok szülei. Billék mamája nagyon aranyos… már az esküvőt tervezgeti… xD Aztán végre eljött az a bizonyos december 24, mikor is reggel benyögte Bill, hogy nekik délelőtt még lesz egy TV - s szereplésük…

- És mégis mikor akartál szólni??? – tettem idegesen csípőre a kezem.

- Este hívott David… már aludtál… nem akartalak felkelteni! – mentegetőzött Bill. Hitetlenkedve a plafonra nézek.

- És mikor jöttök haza?? – emeltem vissza a pillantásom a srácra.

- Legkésőbb háromra itthon vagyunk… - mondja óvatosan, a tarkóját dörzsölgetve. Már előre fél a reakciómtól.

- HOGY MIKOR??? – akadok ki.

- Bocsánat kicsim!!! Nem tehetek róla!!! Szerinted nekem milyen érzés elmenni itthonról Karácsonykor??? – lép hozzám szomorúan.

- Jó! Tényleg! Igazad van… Bocsánat… - dőltem neki lenyugodva. Átölelt és adott egy puszit a homlokomra.

- Tudom, hogy nem így tervezted, és hogy ez neked nagyon fontos!!! Ezért megígérem, hogy sietünk!!! – néz a szemembe.

- Rendben! – sóhajtok. – De még mielőtt elmentek, megkérem Georgot és Gustit, hogy hozzák be a fát a garázsból!!!

- Okés!!! – kiabálta Gustav a konyhából, mert hallotta, mit mondtam.

- Na! Akkor én megyek készülődni! - ad egy csókot azzal elmegy. A két srác felcibálta a fenyőfát, majd Bill végre elkészült és elmentek.

- Na! Ketten maradtunk!!! – sóhajt Zsu.

- Igen! Olyan jó lesz végre veled Karácsonyozni!!!! – ölelem meg.

- Hát ja… szegénykém… emlékszem, tavaly ott siránkoztál nekem, hogy egyedül kell ünnepelned… - simogatja meg a hátam a csaj.

- De végül nem kellett, mert olyan éjfél körül jött David… szegényt itthon hagyta a repülő… tök kivolt… hát még a családja Magyarországon… - húzom el a szám. – De végül is jól éreztük magunkat!

- Az idei jobb lesz!!! Velem!!! Meg persze a birkákkal… - húzza ki magát büszkén Zsu.

- Birkák? – ránclom a szemöldököm vigyorogva.

- Mért nem azok?? – néz rám cinikusan Zsuzsi.

- Végül is… de… főleg Tom és Dzsordzsi!!! – nevetek.

- De azért Gugu meg Bill sem semmi!! – vigyorog a barátnőm.

- Gugu??- fulladozok a röhögéstől. – Mióta hívod így??

- Már régóta!!! – von vállat Zsu.

- Na jó!! Kezdjük el díszíteni a fát, mert nem leszünk kész mire a fiúk hazajönnek! – mondom, miután leküzdöttem a röhögő görcsöm.

- Rendben… - áll fel kedvetlenül Zsu. Nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé a fadíszítés.

- De mindek vettetek ekkora fát??? – néz fel a két méter magas fenyőre szájtátva.

- Mert egy ekkora lakásba nem vehettem egy kis műfenyőt!!! – tettem csípőre a kezem.

- De hisz nincs is karácsonyfadíszünk!!! – vakarja a fejét a csaj.

- Én vettem!!! – vigyorogtam boldogan.

- De jó… - mondta kedvetlenül Zsu, majd hoztam a létrát és nekiveselkedtünk. Két óra múlva kész is lettünk. Ezek után megosztottuk a feladatokat. Ő főzött, én pedig feldíszítettem a lakást. Végül pedig kitakarítottunk, és közösen megterítettünk. Lekapcsoltuk a villanyokat, felkapcsoltuk a fenyőfa és az ablakok világítását, majd az ebédlőben gyújtottunk gyertyákat. Már csak a fiúk hiányoztak. Amíg nem jöttek meg, leültünk a nappaliban beszélgetni.

- Hát bazz!!! Szép lett ez a fa!!! – mondta elégedetten Zsu.

- Ja… megérte vele kínlódni… - nézegettem én is a Karácsonyfát.

- Hát!!! Ha már egyszer tököltünk vele 2órát, nézzen is ki jól!!! – tette karba a kezét a csaj. – Csak az idegesít, hogy 2 hét múlva újabb 2 órát szenvedhetünk vele, még leszedjük…

- Hülye vagy??? Majd a fiúk szenvednek vele!!! Ők most úgy is megúszták a fadíszítést!!! – vontam meg a vállam.

- Tényleg!!! Lehet, hogy direkt azért mentek el!!! – nevetett Zsu.

- Ja… asszem ha ez kiderül lőttek Bill sexy mosolyának… - nevetek én is. Ekkor hallottuk, hogy beáll egy kocsi az udvarra.

- Na végre… - állunk fel.

- Te Bill!!! Biztos jó parkolóba álltál be?? – ez már Tom volt a kocsiban.

- Egészen!!! Csak a csajok kidekorálták egy kicsit a házat! – vigyorgott.

- Huhh, de jó, hogy eljöttünk… legalább megúsztuk a díszítést… - vigyorog a rasztás.

- De izé vagy!!! Szegények mennyit szenvedhettek ezzel! – zárja be Bill az autót.

- Ja… kíváncsi vagyok, milyen belülről! – lelkesedik Gusti.

- Én meg arra mi a kaja! – nevet Georg. Bejöttek. Hát igen… kicsit leesett az álluk.

- Banyek! Ez gyönyörű!!! – ámul Bill.

- Még soha életemben nem láttam ilyen gyönyörű Karácsonyfát! És ez nagy szó, mert nem csípem a Karácsonyt!! – tátja a száját Tom is.

- Huhh gyerekek!! Kitettek magukért a csajok!! Ezt meg kell hálálunk! – vigyorgott Gusc.

- Hát igen… - bólogatott Georg.

- Na végre, hogy megjöttetek!!! – ugrottunk a fiúk nyakába.

- Mehetünk kajálni?? Mert farkas éhesek vagyunk!!! – vakarta a tarkóját Tom.

- Persze! Gyertek!! – mondtam, azzal kimentünk a konyhába. Az ünnepi menü húsleves volt, és egybesült csirke krumpli körettel. Hozzá egy kis pezsgő. Jó hangulatban telt a vacsi, Zsu kitett magáért!! Aztán eljött az, amire a legjobban vártak a fiúk: ajándékozás. Én kezdtem.

- Hát… remélem mindenkinek tetszeni fog az ajándékom!!! De ha nem, akkor is a szándék a fontos!!! – mosolyogtam. – Akkor Georg!!! Kezdem veled!! – azzal a kezébe nyomtam egy csomagot. A csávó nagyon örült, hogy gondoltam rá. Széttépte a csomagolást. Egy AXE – ot, új övet, faja pólót és CD-t kapott tőlem.

- Jajj Ella ez szuper!! – ad két puszit.

- Örülök, hogy tetszik! Gusti, te vagy a következő!! – nyújtom felé a csomagját. Gugu (xD) szintén AXE – ot, új dobverőket, Metallicás pólót és egy ízléses nyakláncot kapott.

- Wááá csaj ez nagyon jóóóó!!! Köszi!!! - kaptam a következő puszimat.

- Nincs mit!!! – pirultam, azzal Tom felé dobtam egy csomagot:

- Nesze te Sex Isten!!! – röhögtem. Tom kecsesen bemutatott, és nekiállt bontogatni. Egy 4XL – es pólót, Timbaland CD – t (ami a kedvenc száma is rajta van), 2 új sapit és egy AXE – ot kapott.

- Úgy imádom, hogy ismered az ízlésem! – vigyorgott, majd ő is lenyomott 2 puszit.

- Hát… nem volt nehéz neked vásárolni… főleg, hogy tegnap a vásárcsarnokban minden célzás nélkül kijelentetted, hogy milyen jó lenne, ha ezt a pólót kapnád tőlem… - nevettem. Tom csak vigyorogva megvonta a vállát.

- Na Zsu!!! Te jössz!! – intettem a csajnak, hogy jöjjön közelebb. – Ezt a „kis” csomagot, közösen kapod Gusti - tól és tőlem! – nyújtottam felé az ajándékát. Zsuzsi csak meglepetten pislogott a nem is olyan kicsi csomag láttán, majd izgatottan nekiállt szaggatni a csomagolást. Mikor végzett, sikított egy nagyot, majd a nyakunkba ugrott:

- Jajj, annyira, de annyira édesek vagytok!!!!! Nem gondoltam volna, hogy ezt kapom!!! Köszönööööööm!!!! – szorongatott minket. Egy akusztikus gitárt kapott, amit már olyan régóta szeretett volna. Tom választotta neki, mert azt mondta, a minőség nagyon fontos.

- Na! Tom megtanít gitározni, aztán majd te is nyomhatod velünk a színpadon!!! – vigyorgott Bill.

- Ohh, ez rendes tőle, de én nem szeretnék bandatag lenni!!!! – nevet a csaj.

- Ami késik, nem múlik Zsuzsikám!!! – ütögeti meg Zsu vállát a rasztás, amin a lány csak nevet, majd magához ölelte újonnan szerzett hangszerét és tovább áradozott Gustavnak.

- Na akkor én végeztem is!!! – ültem le a kanapéra.

- Öm… nem felejtettél el valakit?? – ráncolja a szemöldökét Georg.

- Kit?? – „lepődök” meg. Bill csak megköszörüli a torkát.

- Jajj, de bunkó vagyok! Rólad meg is feledkeztem! – csapok a homlokomra, tettetett megrökönyödéssel.

- Igen szívem… én is nagyon szeretlek… - vigyorog gúnyosan az énekes.

- Jajj, te bolond! Csak nem gondoltad, hogy megfeledkezek rólad??? – öleltem meg, és neki is adtam egy csomagot. Nem volt túl nagy, de most minek vegyek Billnek nagy ajándékot, mikor mindene megvan. Izgatottan kibontotta, majd elakadt a szava. Nem hitt a szemének.

- Nem mondod komolyan!!! – tartotta a kezében a két koncertjegyet. – Szereztél jegyet a berlini Green Day koncertre???? Te egy isten vagy!!!! – ugrik a nyakamba örvendezve.

- Még hozzá nem is akármilyen helyre!!! Nézd csak meg!!! – vigyorogtam elégedetten.

- Wááá az első kordonon belül!!! Istenem fantasztikus vagy!!!!! – puszilgatott össze - vissza. – De hogy csináltad??? Mikor múltkor voltunk a jegyirodába már elfogyott a jegy…

- Megvannak a kapcsolataim… - néztem a plafonra.

- Jajj és kettő!!!! De jól fogunk szórakozni!!! – örült a fejének a srác.

- Fogunk?? Mért engem hívsz?? – pupillázok.

- Alap, kicsim!!! Mért kit? Tomot??? Az első szám után öngyilkossági kísérletet tenne!!!  - vonja meg a vállát Bill.

- Az biztos… elég lenne csak meglátnom az énekest!!! – rázta ki a hideg a rasztást.

- Na de gyerekek! Ne csak nekünk legyen gyereknap!!! Adjuk oda Ellának is az ajándékait! – pattan fel hirtelen Zsu, rászánva magát, hogy egy kicsit magára hagyja a gitárt.

- Én is kapok ajándékot??? – vigyorgok meglepetten.

- Persze hogy kapsz!!!! A szemed alá kettőt!!! – vigyorgott Tom.

- Én is szerelek!!! – veregettem meg a vállát.

- Na fejezzétek be!! Tessék baba! – ad a kezembe egy csomagot Gugu. (xD)

- Ohh köszi Gusc!!! Nagyon ari vagy! – nyomtam le neki 2 puszit. A srác csak szerényen elpirult. Kibontottam az ajándékom. Egy ezüst nyakláncot kaptam fülbevalóval.

- Ohh, Gustav ez gyönyörű! – ámulok. – Köszönöm szépen! – ölelem meg, majd segít felvenni az ékszereket.

- Nah, most én jövök! – áll fel Georg. Ő is átadta a maga ajándékát, majd jöttek a puszik. Egy, a Gusti nyakláncához tartozó karkötőt kaptam.

- Köszönöm Dzsordzsi!!!! Ez is nagyon szép! – veszem fel a karkötőt is.

- Na jól van gyerekek elég itt az érzelgésből!!! – csap a térdére Tom, majd odadob nekem egy csomagot. – Nesze te Sex Istennő!

- Honnan tudod, hogy az??? – kapja fel ingerülten a fejét Bill.

- Hát… az ajándékommal tuti az lesz! – húzogatta a szemöldökét a rasztás.

- Na Ella bontsd ki gyorsan! Kivi vok mit kaptál ettől az ökörtől!!!! – sürgetett Bill. Feltéptem a csomagolás és majdnem elkapott a röhögő görcs. Egy sexy fehérneműt kaptam, hozzá egy sexy fűzős felsőt, mély dekoltázzsal.

- Nem mondod, hogy ezt te vetted?? - emelte fel a tangát Bill, fulladozva a nevetéstől.

- Hülyének nézel??? Még múltkor dobták be tévesen a postaládába… Aztán gondoltam majd megtartom a barátnőmnek… de mivel nincs, oda adtam Ellának… - vigyorgott.

- De kedves vagy, hogy rám gondoltál… - nevettem, kicsit zavarba esve.

- Ez igazából a tesómnak ajándék… de azért majd szeretném én is látni rajtad… - vonta meg a vállát a sapis, majd ki kellett térnie ikre keze elől.

- Na jó!!! Befejezni a hülyéskedést! Tessék Ella! Ezt tőlem kapod, hogy mindig emlékezz ránk! – ad át nekem egy díszdobozt Zsuzsi.

- Köszönöm drágám! – ölelem meg, majd kinyitom a dobozt. Egy nagy fényképalbum volt, benne a különböző közös élményekhez tartozó képekkel. Fellapozom a könyvet. Rögtön az első oldalról Tom vigyorgott rám, a Maldiv szigeti tengerpartról. De volt még benne a 22. – ei hógolyózásról, a megérkezésemről, és Tom kocsi átvételéről is kép. Az utolsó oldal azonban üres volt. Nem értettem mért, de mikor meg akartam kérdezni, Zsu leintett egy „majd meglátod” pillantással.

- Köszönöm Zsu! Ez nagyon jó ajándék! – néztem rá hálásan.

- Ugyan semmiség!!! Ismerlek pár éve!! Tudom, mi kell neked!! – vigyorgott büszkén a csaj.

- Az biztos Zsu… de most én jövök! – vág közbe Bill. Füttyent egyet, majd befut a szobába Boby, egy nagy piros masnival a nyakában.

- Jajj, de cuki!!! Hogy ki lett csinosítva!!! – emelem fel a kiskutyát. – Köszönöm Bill!!! – adok neki egy csókot. Bill csak vigyorog.

- Nem veszel észre rajta semmi érdekeset??? – kérdezte kajánul. Én értetlenkedve a kutyusra néztem, majd elkezdtem vizsgálni. Csak ekkor vettem észre, hogy egy kis ékszeres doboz is lóg a nyakában. Rávigyorogtam Billre, majd leszereltem a dobozkát és kinyitottam. Majdnem elájultam, mikor megláttam, mi van benne. Nem jött szó a számra, csak tátogtam. Az örömtől és meghatottságtól bekönnyesedett a szemem. Bill csak mosolyogva nézte a reakciómat, majd megfogta a kezem, amiben a dobozt tartottam, és kivette belőle a gyűrűt. Mert, hogy az volt benne. Egy gyönyörű aranygyűrű, kis égkővel a közepén. Leguggolt a kanapé elé, ahol ültem, finoman megfogta a jobb kezem, és a gyűrűs ujjamra húzta a kis ékszert. Nem szólt semmit, csak mélyen a szemembe nézett. Legördültek a könnycseppek az arcomon, majd Bill nyakába vetem magam. A gyerek csak elégedetten vigyorog, majd a halkan a fülembe súgja:

- Ez a gyűrű már örökre összeköt minket! – még jobban magamhoz szorítottam. Legszívesebben elordítottam volna magam örömömben… Tény és való: ez voltéletem legszebb karácsonya!!!!!