Ha egyedül hagyom a kutyá megállás nélkül vonyít

Gyakran felmerülő kérdés: mennyi ideig hagyhatom egyedül (például a lakásban) a kutyát? Egyáltalán egyedül hagyhatom-e, hogyha abban a pillanatban amint kilépek a lakásból, szünet nélküli vonyításba kezd? Az egyedüllét e hangos tünete két dolog miatt is kellemetlen: egyrészt rossz belegondolni, hogy mit érezhet a kutyus, min mehet keresztül, ha folyamatos sírhatnékja támad, másrészt a szomszédok sem értékelik túlságosan a szívhez szóló, egész napos "nótát".

A kérdésekre azonban sajnos nem lehet egyértelmű választ adni. Sok függ ugyanis az állat fajtájától, korától, ivarától, vérmérsékletétől. De azért van néhány alapszabály, illetve tanács, amelyek betartásával elérhetjük kedvencünknél azt, hogy ne féljen az egyedülmaradástól.

Kölyökkorban kezdjük a nevelést

Ha kölyökkutyánk van, akkor igyekezzünk minél több időt eltölteni vele. A "foglalkozások" során tartsunk kisebb szüneteket, hogy legyen idő pihenni, feltöltődni játék közben. Ha néha magára hagyjuk, vagy elzárjuk a kölyköt, hamar megtanulja, hogy az a pihenés ideje, és ha a gazdi hazajön, akkor megint lehet rumlizni.

Ha türelmesen vár, jutalmazzuk meg!

A fokozatosság elvét betartva először csak 10-15 percre hagyjuk magára, később ezt az időt lehet hosszabbítani. Legyen valami rágnivaló előtte, így talán a tapéta, a cipők és a bútorok is megmenekülnek. Amikor visszaérkezünk, rögtön tegyünk rá pórázt, vigyük sétálni, futkározni. Így azt is megtanulja, hogy ilyenkor könnyíthet magán, és hamarabb lesz szobatiszta.

Ismertessük meg a környezetével

Kölyökkorban csak sok játékra (labdakergetés, rongyhúzogatás a gazdival, játékos vadászat a csipogókra) és nyugodt pihenésre van szüksége a kiskutyának. A kötelező oltások után érdemes minél több helyre magunkkal vinni, hogy megismerje a környezetét, az idegeneket, a járműveket. Az ekkor tapasztaltak örökre bevésődnek a tudatába, s ez később már nem pótolható. Az ismeretlen szituációban lehet, hogy félni fog vagy indokolatlanul agresszív lesz.

Ha menhelyről került hozzánk a kutyus...

Azoknál a kutyusoknál gyakoribb az egyedülmaradási félelem, akik nem túl jó környezetből kerültek kedves, szerető családhoz. Ők hajlamosak azt hinni, hogy nem jönnek vissza hozzájuk, hogy ismét egyedül maradnak. Náluk fontos a nagyfokú türelem és megértés. Kóbor kutyáknál ugyanis soha nem lehet tudni, hogy a megtalálásuk előtt milyen "élményeik" voltak, milyen emlékeik vannak, miről, mi jut eszükbe.

Tehát ha kutyusunk kóbor vagy menhelyi eb volt, akkor valószínű, hogy az egyedüllét a bezártság kellemetlen emléket idéz számára, amely szorongást, stresszt válthat ki belőle. Ilyenkor képes egész áldott nap ugatni, nyüszíteni, esetleg agresszív tüneteket produkálni (mindent megrág, leszedi a tapétát). Kölyök esetében ez a szorongás (elhagyatottság érzés) fokozottabban jelentkezhet, mint az idősebb állatban. A lakásban kutyát tartók többsége előbb-utóbb találkozik ezzel a problémával (esetenként még idősebb korú kutyánál is).

Bekapcsolt rádió és pótmama

A probléma kezelése nem egyszerű feladat, hiszen el kell nyernünk kutyusunk bizalmát, és azt, hogy ne féljen az egyedülmaradástól. Az is megoldás lehet, hogy amíg az állat egyedül van otthon, a rádiót egy hírcsatornára állítva (állandó beszéd) bekapcsolva hagyjuk, így talán kicsit megnyugszik. De az is elképzelhető, hogy egy nagyméretű plüssállat ("pótmama") is segíthet. Sajnos a probléma megoldására nincs biztos, minden kutyánál beváló tipp. A lakásban tartott kutyák és macskák esetében amolyan "klausztrofóbiás düh" alakulhat ki, amely ha szokássá válik, nem könnyen orvosolható. Súlyos esetben érdemes kikérni kutyapszichológus tanácsát, véleményét.

Összefoglalás

Elmenetel előtt - legyen az reggel vagy a nap bármely szakasza - a kutyát alaposan mozgassuk le, és fokozatosan szoktassuk az egyedülléthez. Először csak pár percekkel kezdjük, például hétvégén, amikor ráérünk foglalkozni a kutyával. Fontos lenne stabil, megbízható helybennmaradásra megtanítani a kutyát és ezt vezényszavakkal az "otthonhagyásra" is alkalmazni. Komplex és bonyolult út vezet a sikerhez: lehet, hogy érdemes kiképző személyes segítségét is igénybe venni, mert folyamatosan figyelni, irányítani kell egy kutya viselkedését.

www.haziallat.hu