3. Fejezet
Eliza90 2008.03.22. 00:53
Egy hét telt el és Hermione boldogsága természetesen kitartott. Ron valószínűleg elmondta Harrynek, hogy együttvannak, de a fiú előtt mindig csak barátok maradtak. Sosem csókolták meg egymást vagy valami. De Harry nem is hiányolta, legalábbis nem utalt rá semmivel. De mostanában egyre többször ment fel olvasni, hogy Ron és Hermione együtt lehessenek. Ilyenkor kimentek sétálni a tópartra. Aznap is ilyen nap volt és Ron és Hermione együtt nézték a naplementét a tó fölött. Kézen fogva álltak. Ron átölelte fél kézzel Hermione derekát.
- Úgy szeretlek – mondta Ron és átölelte Hermionét.
- Én is nagyon szeretlek, Ron – válaszolt Hermione majd forró csókolózásba kezdtek. Mostanában minden nap ezt csinálták. Imádták a másikat érezni és ölelni.
Egyszer csak Harry jelent meg nagyon izgatottan a tóparton.
- Bocsi, hogy zavarok, de képzeljétek! Dumbledore-tól kaptam levelet!
- Mi? És mit ír? – kérdezte izgatottan Hermione, de nem bírta tovább és kikapta Harry kezéből a levelet. Ron fölé hajolt és gyorsan olvasták végig:
Kedves Harry,
Tudom, hogy meglepő, hogy levelet írok Neked, de nem tudok mást csinálni. Látom, hogy próbálsz tanulgatni a Voldemort elleni harcra, de az nem olyan egyszerű, mint hinnéd. Szeretném, ha külön órára járnál hozzám minden pénteken. Először csak a könyvben tanult varázsigéket szeretném, ha rendesen elsajátítanád, de utána egy olyan dolgot szeretnék Neked megmutatni, ami miatt sokkal nehezebbé válik Voldemort legyőzése. Légy szíves már most pénteken jelenj meg az irodámban este 8 órakor. Szeretem a csótánycsokrot.
Tisztelettel : Dumbledore professzor
- Hú, haver! Dumbledore-tól külön óra? Ez igen! – csodálkozott Ron.
- Vajon mi lehet az a fontos dolog, ami miatt olyan nehéz legyőzni Voldemortot? – kérdezte Hermione nem törődve Ron ideges ciccogásával. – Ez biztosan nincs benne a rendes tananyagban. Majd ugye elmondod nekünk, Harry?
- Persze, persze, mit gondolsz? Csak azt nem értem, hogy miért küldött levelet. Fel is hívathatott volna az irodájába…
- Hm, ez igaz. De most miért kéne fölmenned ennyiért? Szerintem nem akarta, hogy fölöslegesen izgasd magad, hogy vajon mit akar.
- Igen, lehet, hogy igazad van. Na, azt hiszem, megyek is föl.
- Várj, mi is megyünk. Már lement a nap, sötét van. – mondta Hermione és ők is elindultak Harry mellett.
- Jó titeket így együtt látni – mondta Harry mosolyogva.
- Tényleg? Hát, nekünk se rossz – válaszolta Ron és rákacsintott Harryre. – Te nem szeretnél valakit?
- Mi? Én? Á, nem ismerek senkit közelebbről és nincs kedvem egy teljesen új kapcsolatba kerülni…
- Mi? Ez hülyeség, Harry – mondta Hermione. – Ismersz egy valakit, aki szintén ismer Téged rajtam kívül persze – tette hozzá elhúzva a száját, látva, hogy Harry furcsán néz rá.
Ekkor odaértek a portélyukhoz és a jelszó megadása után (mindenízűdrazsé) beléptek. Hermione látta, hogy a kandallónál egyedül üldögél Ginny. Egy kicsit lelkiismeret-furdalása volt, mert mostanában minden szabadidejét Ronnal töltötte, Ginny pedig egyedül volt. Ezért rögtön felé vette az irányt, a barátai pedig követték.
- Szia Ginny! Mi újság?
- Szia Hermione! Semmi különös. Ti meg hol jártatok? – kérdezte Ginny látva, hogy együtt jöttek be a lyukon.
- Hát, Ronnal kint sétáltunk, amikor Harry kijött a hírrel, hogy Dumbledore levelet küldött neki – Hermione úgy döntött, hogy elmondja Ginnynek, hogy mi történt, mert megérdemelte, hogy részt vegyen ilyen beszélgetésekben.
- Hm, értem. És mit akar? – kérdezte Ginny, Harryre nézve. Elutasító választ várt, helyette Harry elmondta a levél tartalmát.
- Hú, különórák? Akkor biztosan rendesen felkészít majd Tudodki ellen. Lehet, hogy Tudodki valamilyen sötét varázslatot alkotott és Dumbledore az ellen készít fel.
- Tényleg, lehet. Ez még eszembe se jutott.
- Nekem se – csóválta a fejét Hermione. – És Ginnynek tényleg igaza van. Az tuti, hogy nem iskolai anyag, de akkor miért akarná ő tanítani?
- Pontosan – bólintott Ginny és elmosolyodott látván Harry arcán, hogy ő nem is gondolt erre. – Gondoltam, hogy nem gondolsz erre a lehetőségre – tette még hozzá.
- Honnan tudtad? – csodálkozott Harry.
- Ismerlek – vágta rá Ginny. Majd rámosolygott és fölment a klubhelyiségbe. Remélte, hogy Harry majd rájön valamire, nem is akármire, ebből a mondatból. Azt viszont nem is sejtette, hogy Hermionéékkal éppen 3 perccel ezelőtt pont arról a lányról beszéltek, aki ismeri Harryt, de Harry nem jött rá, hogy ki. Hát ezek után, lehet, hogy rájön…
Ginny örült, hogy így jöhetett ki ebből a helyzetből. Tudta, hogy a fiúknál jó benyomást tesz az a tőmondat, hogy „Ismerlek”. Hiszen minden fiú azt hiszi magáról, hogy ő egy egyedi fajta, akit senki nem ért meg a világon. Hát Ginny most bizonyította be, hogy Harry is csak fiú. De az ő szemében különleges. Csak Harry ezt nem tudta. És azt szerette volna elérni, hogy erre rájöjjön. De az vajon mikor lesz?
|