Ginny Weasley a baldachin-ágyas szobában ült és bámult maga elé. Két napja érkeztek a Roxfortba, most volt 5.-es. Az ok, amiért csak így bámult maga elé, egy fiú volt. Mindig is tetszett neki Harry, de most, hogy szinte egész nyáron náluk volt, teljesen beleesett. Szerelmes volt. És ebben csak az nem volt jó, hogy Harry nem is tudta. Mindig is csak a legjobb barátja húgának tekintette, tehát tabu volt ebben a témában. Legalábbis Ginny így gondolta.
Ekkor azonban benyitottak a szobába barátnői és kénytelen volt velük mosolyogni. Valami nagyon érdekes történhetett, mert majd’ megpukkadtak a nevetéstől. Ginny kérdőn nézett rájuk, majd elkezdtek mesélni:
Harry Pottert bájitaltanórán természetesen megint ugratta Piton, de Harry ezúttal nem hagyta magát. Természetesen büntetőfeladatot kapott, de nem a szájalásért, hanem mert idegességében megátkozta Draco Malfoyt. Mire Malfoy visszatámadott és most mindketten a gyengélkedőn vannak.
Malfoynak csak kisebb baja lett: Harry ággá változtatta az egyik karját, és az eltört amikor Malfoy be akarta hajlítani. Malfoy viszont olyan átkot küldött Harrynek, amitől Harrynek
megrepedt a feje, de ahelyett, hogy egy másik fej nőtt volna ki belőle, ömleni kezdett a vére.
A lányok persze röhögtek, mert viccesen nézett volna ki Harry két fejjel, Malfoy meg ág-kézzel.
Ginny ellenben egyáltalán nem találta viccesnek a történetet. Le is ment megkeresni Hermionét meg Ront, hogy hogy érzi magát Harry. Rögtön a lépcső aljánál összetalálkozott velük. Szerencsére jókedvűnek tűntek.
- Sziasztok! – köszönt Ginny.
- Szia Ginny! – mosolygott rá Hermione.
- Mivan Harryvel? Hallottam, hogy mi történt bájitaltanon…
- Ja, semmi komoly. Még lent a pinceteremben elállította Piton a vérzést, de azért a gyengélkedőn kell maradnia még, mert sok vért vesztett. Épp most jöttünk fel tőle. Unatkozik, de hát mit tehetünk? Levittem neki az átváltoztatástan-könyvet – mondta Hermione egy szuszra.
- Ja, biztosan jól jár vele… - húzta el a száját Ron és Ginny is furán nézett.
- Azt akarod, hogy ott is tanuljon?
- Nem, csak azt akarom, hogy olvassa el azt a részt, amiben azt írják, hogy hogyan lehet visszaváltoztatni a fává változtatott emberek – jelentette ki, majd felvonult a szobájába.
Ron fejcsóválva nézett utána.
- Javíthatatlan…
- Azért nem egészen – vigyorgott rá Ginny sejtelmesen.
- Tessék? – nézett Ron értetlenül.
- Azért Hermione nem olyan könyvmániás már, mint régen. Jó, még most is sokat tanul, de össze sem lehet hasonlítani őt és az 5 évvel ezelőtti önmagát.
- Hát, mondasz valamit. Ez Harry meg az én hatásom?
- Határozottan! – mondta Ginny majd otthagyta a fiút, hogy gondolkozzon ő is egy kicsit. Szeretette volna, ha bátyja és Hermione összejönnének, de hát mit lehet tenni? Amíg Ron magától rá nem jön, hogy szereti Hermionét, addig nem érdemes figyelmeztetnie senkinek, mert csak megsértődne. Elég kiszámíthatóak a fiúk ilyen téren.
Ginny úgy döntött, hogy meglátogatja Harryt. Kíváncsi volt, hogy mit fog szólni a hirtelen felbukkanáshoz. Körülbelül 5 perc alatt le is ért, ébren találta Harryt.
- Szia! Hogy vagy? – mosolygott rá.
- Szia Ginny! Jól, kösz. Hogyhogy meglátogattál? – csodálkozott Harry.
- Hát, csak jóban vagyunk nem?
- De, de, persze, csak meglepődtem.
- De azért nem haragszol ugye?
- Dehogyis! Mit gondolsz?
- Akkor oké. Mikor jöhetsz ki? – kérdezte Ginny körülnézve a kórteremben, amiben egyedül Harry feküdt.
- Már holnap. Nem sérültem meg nagyon szerencsére.
- Malfoy tényleg két fejet akart neked csinálni? – kérdezte Ginny és próbált komoly hangot megütni, de véletlenül csak nem bírta ki vigyorgás nélkül.
- Hát ja – válaszolt Harry, de ő is elvigyorodott. – Jól néztem volna ki, mi?
- Háát, biztos sokan nem bánták volna, ha egyszerre kettőt láthatnak belőled.
Ginny még szélesebben vigyorgott. Harry nem is sejtette, hogy ő is benne lenne abban a csoportban. Persze borzasztónak tartotta volna, ha így végződött volna a dolog, de így belegondolva nagyon viccesnek találta. Ekkor azonban belépett az ápolószobából Madam Pomfrey és elhessegette Ginnyt mondván, hogy Harry sok vért vesztett és pihenésre van szüksége.
- Hát akkor… Majd találkozunk. – köszönt el Harry.
- Igen. Szia! Jó éjt!
- Kösz, neked is!
Ginny kiment a folyosóra, majd vissza a klubhelyiségbe. Remélte, hogy Harry majd elgondolkozik azon, hogy miért látogatta meg. Bár, mostanában inkább máson jár az esze. Meghalt Sirius és sokszor lehet azon kapni, hogy mered a semmibe. Ginny biztosra vette, hogy akkor mindig rajta gondolkozik. De lehet, hogy már túltette magát, de ezt nem tudja senki, mivel Harry nem sokmindenkivel osztja meg a gondolatait.
Ginnynek egyik leghőbb vágya volt, hogy közelebb kerüljön Harryhez és segíthessen neki mindenben.
A nyáron sokat volt vele, de úgy vette észre, hogy Harry legszívesebben csak Hermionéval meg Ronnal van és úgy érezte, hogy őt kihagyják a társalgásból. Pedig megtartotta volna minden titkát és már nem olyan ügyetlen, mint régen volt. Azóta ő is felnőtt. Legalábbis nagyjából.
Visszaért a klubhelyiségbe és ott találta az egyik fotelben az egyedül üldögélő Hermionét. A rúnatankönyvét olvasta látszólag nagyon elmerülve.
- Szia Hermione!
- Szia Ginny! Te meg hol voltál?
- Hát, meglátogattam Harryt… - mondta és közben akarata ellenére is elpirult egy kicsit. Hermione tudta, hogy ő szereti Harryt, de még így is nehéz volt elmondani neki, hogy hol járt.
- Tényleg? És mit szólt hozzá?
- Hát, nem zavarta. Elmondta, hogy mi történt meg minden. De aztán jött Madam Pomfrey és el kellett jönnöm.
- Hm, értem. Nem gondoltál még esetleg arra, hogy … lépj valamit az ügyben? – kérdezte félénken Hermione.
- Mi!? Én lépjek? Hermione! Sokféle tanácsra számítottam tőled, de erre nem! Amikor te meg Ron már 4 éve folyamatosan jöttök össze? Nem, ezt biztos nem gondoltad komolyan. Először nektek kell összejönnötök!
- Jaj, Ginny! Miket gondolsz! Ron sokkal éretlenebb, mint Harry!
- Hm, az mondjuk igaz. De akkor is előbb nektek kéne összejönni, hogy Ron meglássa, hogy milyen szép is a szerelem. És akkor nem lenne olyan nagy kifogása ellenünk. De ez még nagyon távol van. Lehet, hogy nem is tudunk összejönni.
- Már miért ne tudnátok? – csodálkozott Hermione. Hiszen Ginny és Harry nagyon jóban vannak, ehhez már nem sok lépés kell az „ennél is jobb” szinthez.
- Hát azért, mert tudod, hogy milyen Harry. Nem akar kockáztatni semmit. Mi van, ha nem jönne össze a dolog és ezzel a barátságunk is tönkremenne? Choval már soha nem szoktak beszélni…
- Igen, igazad van – bólintott Hermione – Most döbbenek csak rá, hogy én is ettől félek Ron esetében.
- Kár, hogy nem láthatjuk a gondolataikat. Persze csak a lány-ügyekben. Amúgy biztosan tele van a fejük kviddiccsel. Persze én is szeretem, de Harryék sokkal jobban odavannak érte.
- Ja, de Ronnak sonkás szendvics is van a fejében… - tette hozzá vigyorogva Hermione, majd gyorsan abbahagyta a vigyorgást, mert Ron közeledett feléjük.
- Sziasztok! Mi újság?
- Semmi különös, azt hiszem én megyek és lefekszem – szólt Ginny majd egy ásítással alátámasztotta amit mondott.
- Szia! – mondta egyszerre Ron és Hermione.
- Hermione… Nem tudnál segíteni esetleg a bűbájtan-dolgozatban? – kérdezte Ron a legártatlanabb mosollyal az arcán.
- Ron… Miért kell mindig a házikkal szekíroznod? –Hermionénak hirtelen elege lett abból, hogy ő Ronnak csak a házikat jelenti. Valószínűleg ez a gondolat ki is ült az arcára , mert Ron bocsánatkérően nézett rá és ezt mondta:
- Okés, akkor majd kutatok… De ne hidd, hogy mindig csak ezzel foglak szekírozni.
- Akkor megnyugodtam… - Hermione grimaszolt egyet. – És mivel fogsz még?
- Hát… - Ron teljesen elvörösödött. Amikor ezt látta Hermione akkor ő is Ginny hajához hasonló színt öltött. – Majd meglátjuk.
- Öhm, oké. – Hermione hirtelen erre nem tudott mit mondani, hiszen Ronnak láthatólag nem akaródzott kimondani azt, amire mindketten gondoltak. Úgy döntött, inkább majd máskor folytatják ezt a beszélgetést és elment lefeküdni.
Szerencsére a szobatársai még nem érkeztek meg, így volt ideje gondolkodni. Nem gondolta volna, hogy Ron ilyen hamar felnő. Hamar!? Na jó, ez nem volt jó kifejezés rá és el is vigyorodott. Ron 16 évesen nőtt fel. Az végülis nem rossz, csak már egy ideje ismerik egymást. De azért Hermione boldog volt. Most végre biztos volt benne, hogy Ron is szeretne összejönni vele. Nem is sejtette, hogy Ron fejében is cikáznak a hasonló gondolatok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés