A lány a férfi előtt esett össze, és a térdeire zuhant. A szemei, amelyeket lágy hajtincsek kereteztek, a férfi fekete íriszeibe fúródtak. Az a lányra várva ült fel a térdeire. Érezte a nyomást a hátán, ami a férfi felé húzta. A teste a másikénak préselődött… a szeme egyenesen a mellkasa előtt volt.
Perselus hallotta, ahogy a lány mélyeket lélegzik… nehezen. Ahogy önkéntelenül is egyszerre kezdett vele lélegezni, megérezte a szívverését a mellkasán… és a sajátján is. Megnedvesítve az ajkait lenézett a lányra.

- Miss. Granger, ha vissza akar térni, meg kell tennie…
A hangja mintha vibrált volna a lány testében. Becsukta a szemeit, és még mélyebbeket lélegzett. A férfi érezte, ahogy a teste alig érezhetően eltávolodik az övétől.

- Nézzen rám, Miss. Granger.

Lassan felemelte a fejét, már amennyire ilyen közelségben lehetett, majd kinyitotta a szemét. Még így, a térdeiken állva is fölémagasodott a férfi. A szemeik összekapcsolódtak… a feje gyengén előrebillent, ezzel egy kicsit megérintette a fekete hajfüggönyt.

- Vissza akar térni?

A férfi szinte átdöfte a tekintetével. A lány egy kicsit meghajolt, behunyta a szemét, és oldalra billentette a fejét. Visszatartotta a lélegzetét. Nem fogja megengedni, hogy lássa… nem láthatja az utolsó gondolatait.

- Igen – mondta szinte hangtalanul.

A szoba sötét sarkából egy lenyűgözött kuncogás hallatszott. A lányt ez nem érdekelte, mert kétségbeesetten azon volt, hogy emlékezzen rá, hogyan is jutott el idáig. A tűz pattogott a csöndben. Érezte… olyan szelíd volt, ez nem volt rá jellemző: olyan gyengéd volt. A jobb kezét finoman megsimogatta az ujjhegyével… érzékien, óvatosan. Összefűzve hosszú ujjait az ő sokkal kisebb ujjaival annyira lehajolt hozzá, amennyire csak tehette. Érezhette a remegését.

- Nézzen. Rám.

Visszaemelte a fejét. A férfi rajta tartotta a szemeit, és ő a helyén maradt… nem mert mozogni. A férfi lassan felemelte az összekulcsolt kezeiket a vállaikhoz. Hermione érezte a leheletét, ahogy a teste kicsit eltávolodott tőle. A tűz pattogott.
A tűz fényét beárnyékolta, ahogy a megfigyelőjük kilépett az árnyékból, elzárva ezzel tőlük a fény útját. Hosszú szőke haja egy fekete szalaggal volt hátrakötve, és egyértelműen önelégülten mosolygott. Lucius ráhelyezte a pálcáját az összekulcsolt kezeikre. Perselus elkezdte.

- Miss. Granger, esküszik, hogy meg fogja tartani magának azt az információt, hogy hol vagyok, és nem mondja el senkinek, főleg nem Potternek?
A lány nehezen tudott nyelni.
- Igen – suttogta.

A Lucius pálcájából előtörő tüzes kötél rákulcsolódott a kezükre. A férfi feje lejjebb ereszkedett… közelebb.
- Esküszik, hogy mindent megtart magának, amit látott és hallott, Miss. Granger?
Ismét nehezen, de nyelt egyet. Még közelebb jött hozzá a férfi. Érezte a leheletét.
- Esküszöm. – Megremegett a hangja.

Még egy tüzes drót tekeredett a kezük köré. Ahogy megemelte a fejét, hogy felnézzen rá, felfedte a nyakát. Perselus két ujjával lenyúlt, és megcirógatta a nyakától kezdve a kulcscsontjáig, ahogy beszélt.
- És esküszik, Miss. Granger, hogy megtart magának minden információt a jövőben a jelenlétemre vagy… a tetteimre vonatkozóan, és Luciusról is?
Hermione érezte, hogy egy kicsit meginog, mintha el akarna esni.
- Esküszöm. – Alig hallhatóan suttogott, majd egy újabb ragyogó lángnyelv kulcsolódott rá a kezükre.
Perselus kihúzta magát, ráemelte a tekintetét az összekapcsolódott kezeikre. A gondolatai átfutottak az elmúlt hónapok történésein… hogyan történt mindez?

- Üdvözlöm a sötét oldalon, Miss. Granger.
A lány szemei követték a férfi tekintetét a kezükre, amelyeket összeszorítottak a Lucius Malfoy pálcájából származó lángoló drótok.

Merlinre. Mit tettem?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.