A szaké rizsből erjesztett, nagy alkoholtartalmú (gyakran 18%-os) japán sörféleség. Szeszfoka, aromája és állaga miatt sokszor helytelenül rizsbornak is nevezik. Hagyományos készítése meglehetősen fáradalmas, főleg a házi készítők számára. A három alapanyagot jól átgyúrják, majd egy kádba helyezik. A keveréket egy hónapig hagyják erjedni, ebből jön létre a 11%-os alkoholtartalmú motó. Ehhez újabb adagot adnak hozzá az alapanyagokból. A második erjesztés egy hétig tart. Ezután a szakét még egy hétig pihentetik, majd leszűrik és palackozzák. A japán szakénak több fajtája is van, amelyeket különböző régiókban állítanak elő, és számos módon szervírozzák. Ezen nemzeti ital fogyasztása valódi kis ceremóniát hívott életre. Általában felszolgálás előtt megmelegítik, és kis porceláncsészécskékből szürcsölgetik. Valószínűleg íze mellett a hagyományos, ünnepélyes fogyasztásnak volt köszönhető, hogy mára külföldön nagyrészt mindenhol elterjedt, és mostanság a világkonyha számos helyszínén is felhasználják Ennek hatására a japán szakéfőző mesterek egyre több új módszert fejlesztettek és fejlesztenek ki a tradicionális ipar felélesztésére. Három alapvető anyag szükséges a szaké előállításához: víz, rizs és a kodzsi. Mindhárom minősége és jellegzetességei nagyban befolyásolják a szaké ízét. Mivel a víz a szaké nyolcvan százalékát teszi ki, létfontosságú összetevő a minőség meghatározásában. A kodzsi az erjesztés beindítója, készítésekor a gőzölt rizshez Aspergillus oryzae nevű élesztőgombát adnak, mely a keményítőt erjeszthető cukrokra bontja le. Legfőképpen azonban a rizs minősége és fényezésének foka, a szeimai-buai határozza meg a szaké fajtáját és ízét. A folyamat során eltávolítják a rizsszemek külső részét, mivel az zsírokat és fehérjéket tartalmaz, melyek rontanák a szaké minőségét. A rizs fényezésének öt fokozata szerint a következő kategóriákba sorolhatják a szakékat: fucú, hondzsozo, gindzso, daigindzso és „különleges” daigindzso.

A világ szakéra szomjazik
Tizenegy éve nem látott emelkedést produkál a japán szakéexport, és minden esély megvan rá, hogy idén rekordot dönt a legismertebb japán szeszesital kivitele. A megnövekedett igény nagy része az Egyesült Államokban jelentkezett, ahol egyre népszerűbb a japán konyhakultúra.

Január és október között csaknem kilencmillió liter szakét exportáltak, ami tíz százalékkal több, mint a tavalyi évben. Valószínűleg megdől az eddigi rekord, amit 1996-ban produkált a szakéipar. Egyébként a japánok ennél a mennyiségnél pontosan százszor annyit isznak meg évente.

A kivitel harmada az USA-ba irányul, őket követi Tajvan csaknem húsz százalékkal. Nagy piacnak számít továbbá Kanada, Hongkong és Dél-Korea. Amerikába az elmúlt öt évben csaknem megduplázódott a szakéexport.

A szakértők szerint japán éttermek népszerűsége magával hozta a nemzeti ital forgalmának növekedését is.

Az egyik kiotói szakégyár, a Gekkeikan szóvivője így magyarázza a jelenséget: "Az emberek elmennek az étterembe, megkóstolják a szakét, később pedig már otthon is fogyasztani kezdik. A cég amerikai exportja az utóbbi években az egekbe szökött.

A Kínába induló szállítmányok mennyisége is észrevehetően növekedik, ennek oka elsősorban a fellendülő gazdaság. 2002 óta a kínai export is a duplájára nőtt.