Örömmel nyugtáztam, hogy többé említés sem történt arról, ami Mikey és köztem történt. Bizonyára ő sem mondta el senkinek, természetesen én sem nagyon dicsekedtem ezzel. Jobb volt ez így mindkettőnknek. Számomra egyébként sem bírt mély jelentőséggel az a „kis” csók. Sőt, a hideg is kirázott, ha csak rá gondoltam is, nem jó értelemben. Mintha vérfertőzés lett volna, wááá!

Frankkel viszont nagyon jól megvoltunk, már-már gyanúsan nagy volt az egyetértés, mint a vihar előtti csend, mielőtt aztán mindent elmos az ár. Reméltem nem ilyen tré folytatást produkál a kapcsolatunk, mert az gáz lenne. Igazán megérdemelt lett volna némi kis béke, nyugalom és egyetértés kettőnknek. Áh, tiszta hippi-feeling, tök jó!

Na, szóval a lehető legjobban alakult minden. A turnémenedzsernek beadtuk, hogy Frank még mindig a halálos ágyán fetreng, 40 fokos lázban égve, úgyhogy megtoldottuk további egy héttel a pihenőnket. Remekül telt az együtt töltött idő. Egész nap lógattuk a lábunkat a medence mellett, és ezek a barmok Mikeyt akarták megúsztatni, mert szerencsétlen víziszonyos. Úristen, mennyit röhögtünk rajta, mire beleimádkozták a vízbe. Fasza volt!

Fürdőruhában csattogtunk be az előtérbe, amikor összefutottunk azzal a csajjal, akivel a kondi teremben táncikáltam. Mandy, vagy mi is volt a neve pontosan. Frankkel cipeltettem magamat, a többi 4 srác pedig tőlünk nem messze lézengett, és Ray haján röhögtek, ami felszívta az összes vizet a medencéből. Ahogy körbe-körbeforgott velem Frankie, pont neki szaladtunk Mandynek.

- Hello! – köszöntött hirtelen jött örömmel.

- Szió! – másztam le Frankről, és adtam neki 2 puszit. Megtaglaltuk, hogy ki hogy van, ő pedig khm bámulgatta Frankemet elég gyanúsan. Szerintem azon agyalt, honnan lehet olyan ismerős neki. De megfogadtam magamnak, hogyha még tovább sasolja, akkor lehet, hogy tépett fazonú lesz a haja. „Kicsit” túlságosan is féltékeny vagyok, bár azt hiszem érthető. Nekem ő az első olyan dolog az életemben, amit komolyan nem szeretnék elveszíteni, és bármit megtennék azért, hogy ez így is maradjon..

Végül mivel előkerült témának Mandy pasija is, aki időközben visszament hozzá, így jobbnak láttam elvonulni nagy női kupaktanácsot tartani. Biztosan Frank is unta már az egy helyben álldogálást, amíg mi jókat pletykálunk, ezért úgy döntöttem, megengedem neki, hogy felmenjen filmet nézni Gee-ékkel. XD

Mandy őrült módjára vetette rám magát.

- Hé, csajszi, te nem is mondtad, hogy annak a zenekarnak a… izé… szóval, hogy vele jársz. Azzal az énekessel. – na, ő is képben van, de hát nem mai csirke, szóval TALÁN elnézem neki.

- Hm, hát nem kérdezted, és nem énekes. Amúgy pedig van neve is, mégpedig Frankie. – mondtam némi kis gúnyos élccel a hangomban. Kurvára nem szeretem, ha beáltalánosítanak. Hogy zenekar, meg tag, meg ilyesmi. Nem tudom, miért irritál ennyire, de valami irtózatosan idegesít. Ő is ember. És hiába szerves része az MCR-nek, mert az, de akkor is egy különálló személyiség, nem pedig egy homokszem a gépezetben. Igaz, hogy ők együtt 5-en hoztak létre egy fantasztikus együttest, ami hatással volt szinte mindenkire, aki csak ismeri őket. Viszont számomra „csak” Frankie. Nem Frank Iero a híres gitáros, hanem egy ember, aki nagyon fontos számomra.

- Jó, most nehogy megharagudj! – ölelte át a vállam – Gyere, meghívlak egy fagyira! – kacsintott rám, és irányítani kezdett a bár felé.

- Oh, akkor el van meszelve! – feleltem vidáman.

 ****

Elég hosszúra nyúlt a diskurálás a nőcivel. Meg is lepett, hogy a tizenvalahány év különbség ellenére milyen jól el tud velem beszélgetni, és nem is néz kis retardált tapasztalatlan szarosnak. Inkább ő bontakozott ki szófosás terén, én nem kívántam kitárgyalni kapcsolatunk minden mocskos kis részletét, elvégre annyira nem ismerjük jól egymást, hogy ilyen bizalmas irányt vegyen a dolog. Meg egyébként is. Sose voltam az a nagy barátnőzős típus. Engem nem igazán kedveltek a kortársaim, mert mindig mást tartottam fontosnak, mint ők, és persze nem nyavalyogtam túl élethűen a tükör előtt a sminkem miatt. Engem valahogy jobban érdekeltek a motorok, kocsik, sport, vagy valami elvontabb cuccok, amiket ők persze nem véltek menőnek, vagy elég jónak. Hát erről ennyit. 

- Akkor hát… Remélem azért még fogjuk látni egymást! – búcsúztunk el, mivel ma repül vissza a barátjához, aki el is jegyezte. Gyorsan pörögtek az események ezeknél is. Egyik héten szakítanak, aztán meg rögtön esküvő lesz.

- Gyertek el egy koncertre! – kacsintottam vigyorogva.

- Ok, majd igyekszem rábeszélni Liam-et. – felelte mosolyogva.

- Komolyan legyetek ott egy show-n, felejthetetleeeen! – futtattam a srácokat előtte. Legalábbis tutira úgy tűnt, pedig nem is volt célom elvileg. A színtiszta igazat mondtam. XD

- Jó legyél! – kiáltott vissza a kijárat elől. Ördögi mosoly ült ki arcomra. Höh, remek kérés volt.

- Én mindig az vagyok! – vihogtam, aztán szaporán integetni kezdtem.

****

Alig vártam, hogy ismét Frankkel lehessek. Gyorsan benyitottam a lakosztályba, ahol ők ámulva nézték még mindig ugyanazt a filmet. Valami nagyon érdekes fantasy volt, és rohadtul elmerültek benne. Juj, Gerardnak kajakra tátva volt a szája, és szinte beleremegett, annyira várta, hogyan alakul a cselekmény. Odatelepedtem Frankre, illetve az ölébe, mintha nem lenne már több hely a szobában egyéb ülőalkalmatosságon. Na jó, volt még egy csomó, de Franknél jobbat úgysem találok. Őt nem helyettesítheti egy mezei fotel, mert ő jobb, és kész. XD

Engem baromira nem tudott meghatni a film, sőt inkább alig vártam, hogy vége legyen, mert akkor remélhetőleg lelép mindenki, és kettesben leszünk. Addig is azzal szórakoztam, hogy birizgáltam Frankie haját, majd csak egyszerűen hozzábújtam. Olyan jó érzés volt, hogy a karjai között tart.

****

Csakhogy végre elpucoltak. El sem hiszem. Imádom őket, de egy örökkévalóságnak tűnt, mire végretér ez a film, és kiürül a szoba. Szabályszerűen rávetődtem.

- Imádlakkkk! – suttogtam a fülébe, miután a szánk elvált egymástól.

- Beszélnünk kellene valamiről…- mondta érdes hangon, és közben az arcomat simogatta, de elég komolynak tűnt.

Páni félelem telepedett rám. Vajon mi ilyen fontos hirtelen? Lehet, hogy tud Mikeyról? Most fogja elmondani, hogy tudja, és csalódott bennem, mint már annyiszor. Moccanni sem mertem a félelemtől.

- Mi az? – tört fel belőlem a kérdés.

- Tudom, hogy bele kellett volna vonni, de… megtárgyaltunk valamit Gerardékkal, és… Szeretném, ha beleegyeznél, mert ez lesz a legjobb neked. – nézett még mindig egyenesen a szemembe. Fogalmam sem volt mi lehet a legjobb nekem???

- Nem értem. – meredtem rá tanácstalanul.

- Jövő héttől újra turné. – kezdte torkot köszörülve. Bólintottam.

- Aha, azt gondoltam.

-… és szerintünk nem kóser, hogy mindenhová dróton rángatunk magunk után. – épp kitörni készült belőlem a tiltakozás, hogy igenis jóóóó, mert imádom, hogy velük lehetek.

- Szóval – folytatta,-… itt van még az iskola is. Tudom, hogy megpattantál, és nem fejezted be. – ismét bólogatnom kellett, viszont tényleg érdekelni kezdett, hogy mi a francot akar kihozni mindebből? Hm, ő lesz talán a tanárom? Az tetszene!

- Ja, hétvégén pedig hazamegyünk.

- H-h-hova haza? – firtattam fancsali pofázmánnyal. Nem tudom, mit konspiráltak, de az biztos, hogy engem jól kihagytak mindenből.

- Hát HAZA, Jerseybe. – puszilt meg mosolyogva, amikor még mindig úgy néztem, mintha ufót látnék.

- Ja…

- Elmegyünk hozzánk, és szeretném, ha te ott is maradnál.

- Hogy mi? – sipítottam nagyon magas hangon. Le akar adni valahol, mint valami tetves poggyászt? :S

- Elviszlek a lakásunkba. – Hé, mi ez a többes szám? – merült fel rögtön bennem.

 - Oda, ahol én is felnőttem. – Ez mind ok, de most akkor engem is ott hagy addig, ameddig fel nem növök, és meg nem komolyodok? Akkor körülbelül örökre lepakolhat ott…

- Igen, ÉÉÉÉS? – siettettem hót idegesen. A lényeget kéne csak elmakognia, de azt sürgősen, mert már görcsben van a gyomrom is.

- Szeretném, ha nálunk maradnál Lindával, ameddig be nem fejezed a sulit. – nyögte ki végre kínkeservesen.

- HOGY MICSODA? Milyen Linda? És iskola? Most? Frank, ne marhulj! – reméltem, éppen viccesnek hiszi magát, ezt pedig csak poénnak szánja.

- Linda az anyám. – Huh. Egy kő legalább leesett a szívemről, szóval az anyja. Várjunk csak! FRANK MUTERJA?!? Erről eddig szó se volt, én nem akarok vele találkozni!!!

- Felejtsd el! – sziszegtem oda neki.

- De most mit? – kérdezte meglepetten.

- Mindent! Nem megyek veled oda, nem ismerkedek meg anyukáddal, és nem fogok az iskolapadban görnyedni. Amúgy is mindjárt év vége. Mikor álmodtátok meg, hogy így megszabadultok tőlem? – remegtem a sértettségtől.

- Szívem, ne már! – próbált átölelni, de én épp duzzogtam, szóval nem voltam vevő az ötletre. Elfordultam Franktől, hogy ne tudjon bűvölni a szemeivel. XD

- Senki nem akar tőled megszabadulni. Válaszolta a saját szavaimmal.

- Még te sem? – kérdeztem úgy, mint aki mindjárt sír.

- Jó hogy nem! Főleg én nem! – karolt át hátulról vigyorogva.

-… És Bobék?

- Ők se! – na, ez némileg hihetetlennek tűnt, de hát…

- Tuti? – gyorsan bólogatni kezdett.

- De én nem megyek el veled New Jerseybe! – döntöttem hátra fejemet a vállára.

- Miért? – váltott ismét rémültre.

- Mert nem! Hogy tolhatnám oda a képem? Nem akarok befurakodni a családodba. Az anyád meg úgyis utálni fog. – soroltam fel egymás után az érveimet.

- Ez mind baromság! – torkollt le. – Amúgy is csak ketten vagyunk, ennyi a „nagy” család. És dehogy gyűlölne, téged nem is lehet Tita. – mondta kedvesen, csak nem eléggé hihetően.  Nem olyan régen még ő is masszívan ragaszkodott ahhoz, hogy rühell engem.

- Kérlek! Később bánni fogod, hogy nem fejezted be a közép sulit. Nem szeretném, hogy elrontsd az életed. Lehet, még élvezni is fogod, hogy nem csak ilyen vén csávókkal lóghatsz, mint mi. – kacsintott rám.

- Á, kizárt! – vihogtam fel. – Amúgy meg én az ilyen vén dögökre bukom, mint te! – húztam magamhoz.

- Ne sértegess! – morogta, de közben azért vigyorgott, úgyhogy nagyon nem gázoltam bele a kis lelkébe. Sikerült velem átfordulnia, így ő került felülre. Teljes testsúlyával rám nehézkedett.

- Akkor… jössz Jerseybe? – meresztette rám a legnagyobb ártatlan kiskutya szemeket, amiket valaha láthattam. Sóhajtottam egy méreteset, és mintegy beleegyezésképpen feltartottam a kezeimet.

- Legyen… győztél! Mehetünk! – feleltem, majd megcsókoltam.