- Tita… Tita… Hé, gyerünk már! Ne csináld… - mondogatta folyamatosan egy hang. Valahogy furcsán távolról hallottam csak, és nem teljesen tisztán, inkább szaggatottan, csupán néhány szótagot…

Mikey tovább pofozgatta a lányt, de nem úgy tűnt, mint aki tudatánál van. Ez nagyon megrémisztette. Tenyerei közé fogta az arcát, és úgy próbálta keltegetni. Még mindig semmi. Ray lefejtette kezeiről a véres törölközőt, feltépve ezzel a mély sebeket. Újra folyni kezdett a sötétpiros vér, és a csontig hatoló szilánkdarabokat is jól láthatták. Gerard az idegességtől remegve tárcsázta fel a már olyan jól ismert telefonszámot, a mentőkét… Mindig történik valami, lassan ez a szám lesz az, amit a legtöbbször felhívnak. Már szinte haza se telefonálnak ennyit, mint különféle kórházakba. Mikey pedig erősen émelygett. Félt, hogy ide fog hányni. Nagyon nem bírja a véres dolgokat, annak ellenére, hogy horror-rajongó…

- Mi a picsának csinálta ezt!??! Mintha nem lenne épp elég gondunk. Most még Tita is… Elegem van mindenből. – üvöltötte eltorzult fejjel Gerard, és felrúgott egy útjába kerülő dísztárgyat.

- Hát… Gee. Szerintem elég nyilvánvaló. Azok után, ahogy Frankie tegnap viselkedett, miatta… - válaszolta Gerard költői kérdésére halkan Ray.

- Hogy öngyilkos lett volna? Illetve hát… akart volna lenni? – Gee elgondolkodott egy percre, majd bólintott egyet, közben remegve végigfuttatta haján a kezét. – De mi a fasznak kell ezeknek Rómeó és Júliát játszania??? Muszáj, hogy mindennek rossz vége legyen? – közelebb sétált a lányhoz, aki talán még sápadtabban feküdt itt ernyedten, mint az előbb. Megérintette a nyakát a pulzusánál, de csak alig észrevehető lüktetést érzett… Ritkán, és gyengén…

Már amikor reggel nem látták lent az udvaron, akkor gondolták, hogy valami baj lehet. A zsigereikben érezték… Máskor, ha rossz kedve van, mindig kiül a lépcsőre, hogy ott gondolkodjon, de most nem tette, így Mikey, mint – mindent tudni akarunk, és segítünk is – emberke lévén feljött, hogy megnézze, mit csinál egymagában eddig… Egy percre rá pedig már őket is idecsődítette, hogy ne kelljen egyedül megoldania ezt a cinkes helyzetet…

Mire feleszméltek a révületből, már a kórház felé tartottak ismét Worm kíséretében, és mindannyian szorongtak…

Az egyszerűség kedvéért Titát ugyanabba a kórházba vitették, mint tegnap Franket. A sors furcsa játéka, hogy még a szobájuk is majdnem szomszédos volt egymással. Nem sokáig látták a lányt, hamar elvitték őt a mentősök, majd sürgölődni kezdtek a kórtermében a fehér köpenyes dolgozók. A hideg kirázta tőlük őket. Annyi orvost láttak az elmúlt pár hónapban, mint előtte összesen az egész életükben… Benéztek picit Frankiehez, de megegyeztek, hogy még semmit se mondanak neki. Ő is beteg, had gyógyulgasson, a másik meg az, hogy nem tudták, hogyan fog reagálni. Némelyikük attól tartott, még örülni is fog, ha kiderül, mit tett magával Tita… Talán féltek is ettől, hogy csalódniuk kell a legjobb barátjukban, ha kitörő örömmel fogadja ezt a nem túl vidám hírt... Ezért jobbnak látták csendben maradni, és mosolyt erőltetve képükre, meglátogatták Franket.

A doktorok ez idő alatt összefoltozták Tita kezeit. El kellett hozzá pár fémkapocs, és némi cérna, mire befejezettnek tekinthették munkájukat. Na meg persze külön kaland volt az apróbb szilánkok eltávolítása is. Nem értették, valaki hogy lehet ennyire őrült vagy fanatikus, hogy nem tud ura lenni önmagának… Csak éreznie kellett, hogy mit tesz éppen. Iszonyú fájdalmakkal tud járni egy-egy ilyen seb, és nem hitték, hogy véletlen lett volna. Viszont öngyilkosságnak meg furcsa… Miért nem vagdosta fel akkor simán az ereit? Nem értették a dolgot, mindenesetre örültek, hogy nem ők felelnek egy ilyen zavarodott lányért, viszont előre sajnálták azt, akinek kijut feladatául, hogy vigyázzon rá…

****

- Hello! – mosolygott rám szemüvege mögül Mikey, majd megcirógatta az arcomat. Kábultan pislogtam vissza rá, nem igazán értettem pár dolgot. Először is hol vagyok? Miért Mikey van itt mellettem Frank helyett? És miért érzem úgy, hogy nem tudok mozdulni sem, mintha csak ideszíjaztak volna?

- Miért tetted ezt? – kérdezte, és megérintette a pólyaszerű kötést a kezemen. Lenéztem a karjaimra, majd vissza az arcára. Próbáltam válaszolni, de csak hörgéshez hasonlatos hangok jöttek ki a torkomon. Teljesen kiszáradt a szám, és valahogy nem bírtam ajkaimon szavakat kipréselni. Feladtam a próbálkozást, inkább csak a szememmel próbáltam kontaktust teremteni. A lehető legnagyobbra nyitottam a szemeimet, ezzel akarván jelezni, hogy mi a francról beszél nekem, mit miért csináltam? Hiszen tudtommal semmit nem tettem, ami miatt pipa lehetne rám…

- Oh, a frászt hoztad ránk tegnap reggel, nem igaz, milyen vagy! Téged nem lehet egyedül hagyni, mert mindig valami baj lesz belőle… Szerinted megérte volna Frank miatt meghalnod? De komolyan! Megölted volna magad egy olyan pasiért, aki le se szar?? Mondok neked valamit: Egy faszi se ér annyit, hogy miatta kicsináld magad. – hadarta az indulattól kipirulva Mikey. Óóó, egyszerre következett a megvilágosodás. Szóval ők azt hiszik, hogy direkt szabdaltam szét magam, azért mert Frankie megbántott… Eléggé félreismerhettek akkor. Annyi mindent megéltem, hogy eszembe se jutott volna egy férfi miatt véget vetni az életemnek, ehhez azért több kellene nekem az öngyilkossághoz. De… Ellenszegülni nem tudtam, így nem mondhattam el, hogy mennyire nem így van… A másik meg, amit nem teljesen értettem, hogy miért beszél ennyire elmarasztalóan az állítólagos legjobb haverjáról?  Kicsit meglepett, de végül is lehet, hogy már őt is megbántotta párszor, nem lehet tudni… Mikey tovább küldözgette felém a hihetetlenül együtt érző pillantásait, amikkel lassan az őrület határára sodort, és a homlokomat simogatta, miközben azt hajtogatta, hogy nem fogják hagyni, hogy még egyszer ehhez hasonlót tegyek. Most ha beszélni tudnék, odanyüsszentettem volna, hogy és Frank??? Vajon ő hagyná nekem, hogy megtegyem? Hiányoznék egyáltalán neki?  Félek, hogy nem túl bíztató választ kaptam volna erre a kérdésre. Egy gép egyenletes zúgását hallottam a fejemtől nem messze, az ágyam mellett, majd ránéztem egy krómozott állványra, amire felakasztottak egy infúziós zacskót. Követtem a belőle kiinduló csövet, ami az én bal karomban ért véget. Lassan csöpögött le az infúziós folyadék, cseppekben kaptam meg… Kirázott a hideg. Minek nekem ilyen szarság? Senki nem kérdezte, hogy akarom-e? Belém nyomják ezt redvás cuccot, pedig nem is akarooom! Bár el tudnám mondani Mikeynak, hogy hagyjon mindenki békén. De csak szomorúan bámultam, ő pedig inkább zavarodottnak tűnt.

- Akkor… kérlek nyugodj meg, minden rendben lesz… - mondta halkan, majd felállt, megpuszilta az arcom, és kisietett az apró, világos szobából. Éreztem, hogy kín volt neki mellettem maradnia, nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel.

 Kis idő múlva hatalmas fáradság lett rajtam úrrá, és leragadtak a szemeim… Örültem, hogy legalább az alvással töltött idő alatt nem kell gondolkodnom. Semmin.

****

 - Hát ti mit kerestek itt? – kérdezte vigyorogva Frankie. Felvillanyozta őt barátainak a puszta látványa is. Nagyon unatkozott itt egész nap. Semmit nem lehet csinálni, csak az ágyban feküdni, és némán lesni valami nyomi csatornát, amin jó esetben egy mexikói szappanopera megy. És Franknek ehhez nem igazán volt kedve… - A látogatásnak már tudtommal vége ööö… 10 perce, ja és nem is szóltatok, hogy ma jöttök hozzám. – mondta még mindig mosolyogva, majd mindenkin végignézett. Mintha ők nem lennének olyan túláradóan boldogok attól, hogy bejöttek hozzá. Ez elbizonytalanította. Talán kötelességből járnak ide, vagy mi?

- Az igazság az, hogy nem is hozzád jöttünk Frankie. – kezdte el tétován Gerard, a többiek pedig csak nagyokat hallgattak Gee árnyékában, örültek, hogy ő kezdett bele helyettük.

- Hanem… kihez? – kérdezte iszonyatosan bárgyú fejet vágva. Elképzelni se tudta, hogy létezhet még egy olyan ember, aki fontosabb legyen a barátainak, mint ő, és aki miatt neki nem is szólnak, hogy jönni fognak… - Talán valami rajongó nyert egy jótékony látogatást, vagy mi? – folytatta tanácstalanul. Válaszként egyszerre ingatták meg a fejüket, ám egy emberként hallgattak. Ők Franket bámulták, Frank pedig őket.

- Na mi van máááár? – törte meg a csendet ingerülten Frankie.

- Titához jöttünk be… - mondta elmélázva Bob. Hosszú idő óta először szólalt meg érdemben.

- Ne hülyüljetek! – röhögte Frank, majd ahogy még egyszer jobban megnézte Rayt, Gerardot, Bobot, és Mikeyt, kezdett leesni neki, hogy talán nem viccelnek. Ilyennel csak nem szórakoznának, mert kurvára nem vicces ilyet hazudni…

- Bárcsak viccelnénk, de nem… - felelte komoran Ray.

- De… mi történt? Semmi baja se volt eddig. Akkor még nem… ööö… - Frank leforrázva érezte magát, a szíve pedig gyorsabban kezdett verni, ameddig várta, hogy valaki választ adjon neki.

- Hát. Szerinted nem volt… - vetette oda szájhúzogatva Mikey.

- A LÉNYEGET MONDJÁTOK MÁR EL BAZMEG! – kapta ez az ideg Franket.

- Miután rosszul lettél, és behoztak ide… Másnap reggel Titát is ideszállították. – kezdett bele a felvilágosításba Gerard.

- Jó, de miért? – dörmögte Frank ijedten. És neki miért nem mondott el egyikük sem semmit?

- Frankie ööö… arról van szó, hogy tényleg elég geci voltál vele. Nem is egyszer. De amikor nem engedted meg, hogy bejöjjön hozzád, és meglátogasson, szerintem az volt az utolsó csepp a pohárban… - darálta el neki Ray monoton hangján. Frank csak óriásira nőtt szemeivel nézett, még mindig nem értette, mit akarnak ezzel, de olyan drámain adták elő magukat, hogy sikerült megrémíteniük.

- Öngyilkos lett, Frankie… - nyögte ki az igazságot végül Gee.

- És jó, ha tudod, hogy miattad… - vetette oda neki Mikey, mire Gerard oldalba bökte. Nem az lett volna a cél, hogy mindenáron Franket hibáztassák, csak… talán cseppet szálljon magába. Mikey sértődötten tapogatta az oldalát, és duzzogva nézett Gerardra. Miért védi Franket? Megérdemelné, hogy végre leoltsák!

Frank most már végképp csillagokat kezdett látni. Hirtelen mintha még kisebb, levegőtlenebb, és sötétebb lenne ez a szoba, mint eddig… - Mit csinált magával az az őrült lány? – motyogta maga elé, aztán arcát a kezébe temette. Ordítani lett volna kedve.

- Biztos, hogy kíváncsi vagy rá Frankie? Jobb lesz neked azzal, ha tudod? – lépett közelebb Gerard. Frank némán bólintott egyet, majd tekintetét végleg Gee-re függesztette.

- Mikey találta meg… Mi csak utána mentünk fel… Szétvagdosta magát… Nagyon komolyan maga alatt lehetett, ha ilyenre vetemedett. – mondta elszomorodva Gerard. Frank torkában növekvő gombócot érzett, és egyre dühösebb lett… Főként önmagára. Ezzel most azt is érteni kezdte, hogy miért ilyen ellenséges vele szemben Mikey. Biztos volt benne, hogy igaz, amit a fejéhez vágott, hogy miatta akart meghalni… Még a tudat is fájt neki.

- És… nagyon súlyos? Vagy mi van vele? Hol van most? – kérdések sorozatával árasztotta el barátait, akik némileg megkönnyebbültek. Egy részről kiderült, hogy Franknek mégiscsak vannak még érzései, és hogy nem is akar rosszat annak a lánynak, akit elméletileg éppen kegyetlenül utál…

- Kb. ugyanannyit tudunk, mint te. Az orvosok ellátták, most pedig itt fekszik a 36-osban, nem messze tőled.

Egy nővérke szólt be az ajtón, hogy lassan távozniuk kéne, mert tényleg lejárt a látogatási idő, most pedig a betegnek pihennie kell.

Mikey intett a bátyjának, hogy mindjárt megy, csak még valamit mondani akar Frankienek. Amint becsukódott a vasajtó Bob után, egyből belekezdett a monológjába.

- Frank te elég nagy seggfej vagy… - ő pedig némán tűrte, hogy sértegessék, nem is akart ellenszegülni, hiszen tudta, van igazságtartalma annak, amit Mikey mond. 

 - Most mondj inkább valami újat. – mosolygott fáradtan. – Most komolyan… mennyire súlyos az állapota? Csak színjátéknak csinálta az egészet, vagy tényleg megsérült…Rendesen… - remélte, hogy csak túloztak, és néhány karcolást ejtett magán, nem pedig valódi sebeket.

Bár elég komoly volt így is a helyzet, Mikey úgy döntött, ad még egy pofont a szarnak, és kicsit kanyarít a dolgokon, lesz, ami lesz. Ártani nem árthat, bár kétségkívül szemétség hazudni… - Frank! Gerard kímélni akart, de én… Nem szeretnélek megtéveszteni… Ha a teljes valóságra vagy kíváncsi, akkor igen… Elég súlyos volt az állapota, és komolyan megsérült… Állítólag a nehezén már túl van, de az orvosok szerint akármi megeshet. Sokáig tartott nekik rendbe hozni őt. Rengeteg vért vesztett. És még mindig nagyon rosszul néz ki, és rosszul is van. Nem úgy fest, mint aki élni is akar, Tita tényleg meg akart halni, és ehhez neked is közöd volt! Ha beismered, ha nem. Te is hozzájárultál ahhoz, hogy ide juttasd. Nem te fogtad a pengét, de olyan, mintha te adtad volna a kezébe… - miután Mikey néhány extrém dologgal megspékelte a dolgokat, mert például pengéről eddig szó sem volt, lassan felállt, üdvözölte a barátját, majd úgy gondolta, magára hagyja a gondolataival, hogy had rágódjon. Volt is min merengenie…

Frankie kétségbeesetten bámult Mikey után, és egyre homályosabban látta az ajtó, és a szoba körvonalait. A kontúrok egybemosódtak a szeme előtt, ahogy a könnyei előtörtek. Nem valódi sírás volt ez, inkább belül sírt… Nem hagyták nyugodni a kisebbik Way szavai. Mindig rá hitték azt, hogy olyan hülye, akit lehet szívatni agyba-főbe, holott neki voltak a legmélyebb gondolatai… Ő pedig a legfiatalabb. És most szúrt neki szemet, hogy egyben a leghülyébb is. Majdnem teljesen tönkre baszta egy másik ember életét… aki ráadásul fontos is volt neki. Akárhogy küzdött is ellene, be kell látnia, hogy nem tudna élni nélküle, mert ragaszkodik hozzá. Most kezdte éppen belátni, hogy mennyire eltúlozta a dolgokat. Talán nem kellett volna így bánnia vele. Tényleg ott rúgott bele, ahol csak tudott. Bunkó megjegyzéseket tett rá, ahogy meglátta közeledni, már tett valamit, amivel bánthatja. Elmondta, jelezte, sőt még el is énekelte neki, hogy mennyire gyűlöli őt. Amit Tita nem tudott, hogy ezekkel inkább csak magát akarta meggyőzni, hogy igenis utálnia kell ezt a csajt. És a showjuk Gerarddal, meg hogy többször is leribancozta a lányt. Most minden lepergett a szeme előtt, ami az elmúlt két hét terméke, és mindinkább úgy látta, hogy nála nagyobb ökör még nem született erre a világra. Egyébként is, ha 2 ember szakít, attól még lehetnek barátok… Barátok. Megborzongott a szó hallatára. Ő nem csak a barátja akart lenni, hanem ennél jóval több, viszont most majdnem mindent elrontott. Hogy állhatna így szóba ezek után vele Tita? Úgy érezte, azokra, amiket művelt vele, nincs bocsánat. Megalázta őt, ahogyan csak tudta, és még véletlenül sem állt mellé. Ráadásul esélyt sem adott neki, hogy tisztázzák a dolgokat. Gerinctelennek érezte magát. Amikor már majdnem befejezte az önmarcangolást, akkor tudatosult csak benne, hogy Mikey előbb azt mondta, hogy még az is lehet, hogy túl se éli, vagy nem is akar élni… Meg hogy ő adta a kezébe a fegyvert is, amivel megölje magát. Ha átvitt értelemben is, de igaz volt… Ő tette ezt vele, igen, minden az ő hibája! Belefúrta arcát a párnába, és vállai hevesen rázkódni kezdtek.