Igazam volt… Mindenki kialvatlannak tűnt, és látványosan duzzogott. Hozzám sem szóltak. Néha tőmondatokban váltottak egymással pár szót, de azt se vitték túlzásba. Teljesen kívülállónak éreztem magam jelen pillanatban. Mint egy nagy nehezen megtűrt személy, úgy voltam csak jelen most. Nem is mertem leülni közéjük a reggeliző asztalhoz. Frank egyszer pillantott rám, de akkor se a legszebb nézésével. Azt hittem, keresztüldöf a tekintetével, annyira rondán húzta össze a szemeit. Ez mindent elmondott szavak nélkül is. Most én vagyok a hibás. Mindenért. Hiába ő csalt meg, most érthetően ugyan, de azt gondolja, hogy én ugyanezt tettem, és persze, hogy én vagyok a szemetebb kettőnk közül.  Kurvára fájt. Pedig én akartam, nem tudom, mit vagyok úgy oda. Én akartam tegnap, hogy azt higgye, máris rávetettem magam egy új pasira, és most elhitte, tessék! Még örülnöm is kéne, hogy most nem tűnik úgy, hogy ő dobott ki engem, hanem én mutattam meg, hogy nem is kell nekem. Igen ám! Csak én marhára nem örömöt éreztem, hanem valami furcsa ürességet, ja meg hányingert a tegnap elfogyasztott tömérdek piától.

Abból, hogy a többiek nem beszéltek velem, abból pedig leszűrhettem, hogy Frankie nekik egy olyan verziót mondott, miszerint én vagyok a rohadt szemét kurva, aki megalázta, és hülyére vette, jó sok ember előtt. Ez van. Csak azt nem tudom, mit keresek még itt. Szerintem ők se… Tanácstalanságot lehetett kiérezni ebből az egészből. Szolidaritásból védik a barátjukat, és hozzám se szólnak… Elvonultam a busz legfélreesőbb részébe. Ott is maradtam, ameddig meg nem álltunk egy benzinkútnál tankolni.

Szinte kiszáguldottam a levegőre, mert már zöldült a fejem odabent… Leültem a busz lépcsőjére, és mélyeket lélegeztem, hátha sikerül bent tartanom a kisrókát. Egyszer csak Mikey vágta le magát mellém. Meglepődtem. Most én vagyok a közellenség, és mégis a közelembe jönnek? Netán most meg fog szólalni, és beszél is hozzám? Ki akartam várni a dolog végét… Elkezdett babrálni, és hosszas szenvedéssel rágyújtott egy szál cigire.  Mégse bírtam csendben maradni, mint ahogy sohasem. – Adnál nekem is egyet? – kérdeztem, és már ki is tartottam felé a nyitott tenyeremet.

- De te aszthmás vagy… nem kéne. – mondta fensőbbséges hangon, legalábbis én annak éreztem.

- Te is az vagy, a kurva életbe! Mégis szívod azt a szart. Most adsz egyet, vagy menjek, és lopjak magamnak? – kihozott a sodromból. Kissé megijedt tőlem, vagy nem tudom, de felém nyújtott egy szálat, és segített meggyújtani is.

- Kösz. – vetettem oda foghegyről, majd pöfékelni kezdtem. Elég régen bagóztam már. Nem mostanában volt, az tuti. Így az első nagyobb slukk után hangosan fulákolni kezdtem. Égőőő! Mélyet szívtam, és bent tartottam a tüdőmben, ameddig szinte már szétfeszítette, és csak utána engedtem ki, nagyon lassan. Jól esett most ez az egy szál, és kicsit megnyugtatta megtépázott idegeimet.

- Hm… Öhm… Izé. – ránéztem. – Mi van? Rosszul vagy? – kérdeztem, mert fura volt ez az értelmes összefüggő beszéd tőle.

- Vicces vagy… És te nem vagy rosszul?

- Ugyan mitől? – kérdeztem flegmán, holott kapásból 10 dolgot fel tudtam volna sorolni, amitől most nagyon is rosszul érzem magam…

- Legfőképpen önmagadtól. – szíven ütött ez a válasz. Őszinte volt, mint mindig, de most valahogy mégis kíméletlenül nyers…

- Miért kéne rosszul lennem? Hm? – kérdeztem közömbösséget, és legfőképpen nyugalmat színlelve, de a hangom azért eléggé remegett. Bármelyik percben elsírhattam magamat. Nem akartam Mikey előtt bömbölni. Így is alaposan lejárattam már önmagam előttük.

 - Például, amit tegnap műveltél, azért… - most még tőle is hallanom kell. Nem hiszem el.

- Oh! Ha ez megnyugtat, akkor nagyon is szarul vagyok. És tudom, hogy mekkora görény voltam. Úgyis ezt akarod hallani, akkor kimondom. Rohadt köcsög vagyok, aki megbántotta szegény, ártatlan Frankiet, aki a ti legjobb barátotok. Igen… - leégett a cigim, el kellett nyomnom. Most nem lesz semmilyen pótcselekvés, amivel lefoglalhatom magam.

- Én nem… nem ezt mondtam, csak… Azért eléggé meglepődtünk rajtad. Lefeküdni egy ilyen… Hm, vadidegennel. Másnak hittünk. – rettentően rosszul esett minden egyes szó. Másnak hittünk… Bennem mindenki csak csalódik… Ki így, ki úgy.

- Ki mondta, hogy lefeküdtem vele???? – kedvem lett volna kiabálni, de nem igazán voltam abban a helyzetben, hogy még én emeljem fel a hangom, és pattogjak.  Így is Mikey az egyetlen, aki a közelembe jön, és nem csak bottal piszkálgat, mint a többiek.

- Hát, elég egyértelmű, vagy nem? Felvitted magadhoz szobára. Bár a te dolgod, nekem semmi közöm hozzá, maximum Franknek…

- Nem! Neki se! Hangyafasznyi köze sincsen hozzá! Ahhoz se lenne, ha egy egész klubbal megdugatnám magam… Amúgy nem történt semmi, de magyarázhatom. Ezt már úgy látszik, bebuktam. – keseredtem el, és fejemet hátraejtettem, hogy nekicsapódjon a busz oldalának. Nagyot koppant. Hiába, az üresség. XD

- Nem volt semmi? – most ezt olyan hangnemben kérdezte, mintha valóban lenne hozzá köze, holott nincsen, de mindegy…

- Esküszöm, hogy semmi. Tudom, hogy túl messzire mentem, és… és… nem volt helyes, amit tettem. Hogy leittam magam, és ott fűztem az agyát annak a palinak, meg hülyítettem, de… Gyerekes vagyok! Ez az egész kibaszott baromság a bosszúról szólt, hogy visszavágjak Franknek.

- Valahogy sejtettem, hogy részben erről van szó… - dörmögte az orra alatt.

- Most mi van? – most ő vajon mi a rossebben duzzog? Nem értem én a pasikat.

- Semmi.

- Na, most komolyan. Mi a… ?

- Nem kéne esetleg beszélned Frankkel?

- Hát látod, nem? Hozzám se szól, rám se néz! Utál! Ő csalt meg, de azért utál. Nem én keféltem meg azt az ótvaros ribancot, de mégis ő utál engem… Nem én őt. Pont ez a baj. Én csak szeretném utálni, de nem tudom… - rám jött a szófosás. Kifakadtam Mikeynak, mint mindig. Ő pedig türelmesen végighallgatott, majd megölelt.

- De akkor is beszélnetek kéne. Mert Frank meg azt hiszi, hogy te csaltad meg őt…

- Én rohadtul nem csaltam meg őt! – ez lassan már-már egy szappanoperára kezdett hasonlítani, abból is egy szarabbik fajtára.

- Jó, de ez este nem éppen így tűnt. Ott fogdosott össze-vissza az a gyökér.

- Mondom, hogy nem… - kezdett felhúzni ő is. Mit ingerel máááár?

- Jó, én elhiszem, csak…

- Csak? – ez nem jól kezdődött. Amikor valami csak, vagy de van, az már jó nem lehet…

- Frankie ezt nem fogja elhinni, tudom, hogy milyen. Egyszer szeretett egy csajt, de összejött az akkori legjobb barátjával egy éjszakára. Soha nem bocsátotta meg neki…

- És most ezzel akartál vigasztalni? – nyöszörögtem. – Fuuuuuck! – akkor jó sok esélyem van nekem is nála…

- Bocs, nem azért mondtam.

- Uhh…  Mi lett volna, ha el akarsz keseríteni???

- Én hiszek neked. De Franknek is…

- Miért, ő mivel rukkolt elő nektek? – kérdeztem elkomorodva, mert eszembe jutott, hogy most éppen haragudnom kell rá, nem pedig szánalomért könyörögni, vagy hogy megbocsásson nekem.

- Ő se csinált semmit… - mondta.

Felnyögtem, és az égre emeltem a tekintetem, jó drámain. – Höhhh! Azt ne mond, hogy el is hiszed!!?

- Neked is hittem, nem? – vonta fel a szemöldökét, én meg azt hittem, hogy most helyben átrendezem az arcát, ha ilyeneket vág a fejemhez továbbra is.

- Ja, mert én az igazat is mondtam, azért…

- Khm…

- Kaparja valami a torkod? Mindjárt hátba váglak! – mondtam dühösen.

- Neeem! De ha neked megadom az esélyt, hogy hiszek neked, és azt mondom, hogy oké, igaz amit mondasz… Akkor ennyi erővel te is elhiheted Franknek, hogy nem történt semmi, vagy nem így van? – nagyon bölcsnek érezte magát szerintem. Úgy ült mellettem, mint valami mindentudó kis mitugrász…

- Nem tudom… Biztos nem mostanában lesz, hogy hozzám szól… - feleltem elszomorodva. – Majd egyszer talán megbeszéljük. – halogatás rulez! Soha semmivel nem akarok szembe nézni, mindig azt lesem, hogyan kerülhetném ki ezeket, a necces szitukat, amikbe rendszerint belecsöppenek.

- Ti tudjátok, én csak segíteni akartam. Elmondtam, amit én tudok, a többi úgyis rajtatok múlik. De ne basszátok el az életeteket! Na jó, befejezem… - mondta, majd felállt, és engem is felsegített a lépcsőről, amire már jócskán odapunnyadtunk. Elgémberedtek a lábaim a sok üléstől. Ahogy felmásztunk a buszra, valami hangfoszlány ütötte meg a fülemet, de nem túl kedves dolgok voltak ezek. Gee ugyanazt csinálta Frankkel, mint velem Mikey. Osztotta neki az észt, hogy gondoljon át mindent, meg mérlegeljen, és gondolom hasonló sablonszövegek. Ahogy közelebb értünk, és észre vettek minket, elhallgattak, de még jól hallhattam Frankie véleményét rólam… Soha többet nem kezdenék azzal a kis kurvával…