Éles fájdalom… A tarkómból indult, de az egész fejembe kisugárzott. Majdnem felordítottam… Kifeszegettem a szemeimet. Csak fehérséget láttam. Mi a fuuuuck?! Rájöttem, hogy a fehérség az a fal. Ez meg itt egy szoba. Karom a földön lógott, az ágy szélén feküdtem. Kezeimmel megfogtam az ágy sarkát, és feltornáztam magam... Megfordultam szépen lassan, hogy ne rázkódjon nagyon a fejem, mert különben még leesik.

- Frankie… egy gyógyszer, de mossssst! Kérlek! – motyogtam, és rázogatni kezdtem a hátánál, de valami olyan más volt. Franknek még a tapintása se ilyen. Valósággal rángatni kezdtem az emberkét. Lassan minden felrémlett. Ő nem Frank, mert tegnap… Igen, Jeanette! Aztán a vita, utána meg ez a gyíkarcú… Ez a… izééé, ja igen, tudom már, Alex. Nagyon megerőltető volt ezeket így kitalálni korán reggel. De úristen, mit keres ez az én szobámban? Tapogatni kezdtem magam, mint egy őrült. Hogy minden megvan-e… Volt rajtam bugyi, ruha, és még a kabátom is. Akkorát sóhajtottam, mintha egy mázsás kőtől szabadultam volna meg… Hála az égnek! Akkor csak nem keféltünk. Kabátban, ugyan mááár! Nem történt semmi. Ráadásul olyan messze feküdt tőlem. A közelembe se jött. Mélyen aludt és hortyogott.

Áááhh! Valahogy kihámoztam magam a takarók közül, és kicsámpáztam a fürdőszobába, de nagyon lassan, és cikk-cakkban haladva. Kb. úgy, mint ahogy valami ellenfelet kéne megtéveszteni, hogy ne igazodhasson el a nyomainkon. Jót röhögtem magamon, és az értelmes gondolatomon. Ennél hülyébb se leszek már, nyugtattam magam, majd bekulcsoltam a fürdő ajtaját...

Ledobáltam minden ruhát. Bűzlöttek az alkoholtól, és a füsttől. Undorító volt. Előtte megnéztem az arcomat a tükörben. Egy horrorfilm castingján előkelő helyről indulhattam volna valami zombi-féleség megtestesítésére… Szörnyen festettem. Elmaszatolódott smink, szétkent rúzs, és teljesen elfehéredett arc, fekete karikákkal. Beléptem a csap alá. A hideg vizet nyitottam meg, hogy felfrissüljek, és némiképp magamhoz térjek… hogy fel tudjak idézni minden eseményt, ami az utóbbi órák terméke. Jaj, ezt nem kellett volna! Minden, de minden eszembe jutott. Belém hasított az a szörnyű érzés… amikor láttam, ahogy Frank valaki mást csókol meg… MIÉRT? És én miért voltam ennyire hülye? Teljesen vakon megbíztam benne, minden titkomat, és gondolatomat felfedtem előtte. Épp ezért tűnt még nagyobb árulásnak az, amit velem tett. Ő tudta… nagyon jól tudta, hogy mennyit jelent nekem. Ha csak játszott velem, akkor még rosszabb! Így kihasználni, aztán eldobni, mint egy darab rongyot, amit már nem akarunk viselni… Hatalmasat csalódtam benne. Leültem a zuhanyzó aljára, átkulcsoltam a térdeimet, és előre-hátra hintáztam a földön. Közben hangosan bőgtem. Még én is… Mit hittem? Hogy ha rámászok egy másik pasira, akkor mi lesz? Egy dekával se voltam jobb nála, mert ugyanazt tettem, mint ő. Mit hihet most rólam mindenki? Bárcsak sose kerülnék a szemük elé… Bár én is eltűnnék a lefolyóban, mint a víz, ami most rólam kerül ide… Blöeeee! Megpróbáltam lekapni Gerardot!!!! Hogy én mekkora címeres ökör vagyok! Le se fogom tudni tagadni, hogy rágerjedtem, pedig nem is. Pont az volt a legnagyobb defektem, hogy Franken kívül még csak észre se vettem mást… Nekem ő volt az egyetlen, aki számított bármit is az életemben. Most pedig… Nem bírtam felfogni. Egy nappal ezelőtt, ilyenkor még a világ legboldogabb emberének tartottam magam. Nem hittem, hogy bárki jobban örülhet nálam, annyira boldog voltam. Most pedig… Mint akin áthajtott egy úthenger. És pozitív érzések helyett csak düh, és elkeseredettség munkált bennem…

- Ööö… asszem, mindjárt hányok, bemehetnék? Hahóóó!! – foszlányokban szűrődött csak be a hang, amit aztán az ajtó ütemes csapkodása követett. Akkor ennek tényleg rókáznia kell! Kapkodva felpattantam, elzártam a vizet, és felvettem egy köntöst. Ez a kínos reggeli találkozások netovábbja volt. Alig akartuk megismerni egymást. Nem lehetett eldönteni, ki van nagyobb zavarban, ő vagy én? Helyet cseréltünk. Ő berohant valószínűleg hányni, én meg leültem az ágy szélére. A köntöst szorosan magamra csavartam, és csomót kötöttem az övre. Reszkettem, ahogy a hideg víz párolgott a bőrömről. Fogaim hangosan összekoccantak, újra, és újra. Remélem, ha kijön onnan, akkor szépen távozik… Nem akartam volna még vele is bajlódni most. Felesleges szavak, és tettek, na meg kínos magyarázkodások. Nem is történt végül semmi sem köztünk, úgyhogy csak menjen el innen, de gyorsan!

Falfehér arccal lépett ki a fürdőből, majd megállt, megtámaszkodva a falnál, és engem bámult.

- Öhm, jól vagy? – kérdeztem, amikor a csend már kezdett kínos lenni. Egy alig kivehetőt bólintott, majd halandzsálni kezdett. - ……. Jó sokat ittunk a tegnap… - csak ennyi volt, amit meg is értettem belőle. Nahát, ez volt az év felfedezése, pfff! Magamtól észre se vettem volna, hogy full másnapos vagyok.

 - Mennem kell… - mondta ki rettentő szar akcentussal, de közben úgy állt ott, mintha arra várna, hogy bárki is marasztalja. Nem fogom! Pont azt akarom, hogy húzzon a vérbe!

Hoztam neki egy palack vizet a konyhából, aztán kikísértem…

****

Alex előttem haladt, aztán kiléptünk a folyosóra. Váratlanul megállt, én pedig majdnem nekimentem, mert nem néztem fel. Épp azt figyeltem, hogy kékül a lábam, amit Mikey széttaposott. XD

- Mi van te bu…? – kezdtem, de torkomra forrt a szó. Már értettem, min lepődött meg. 5-en álltak velünk szemben, és néztek velünk farkasszemet. Úgy tűnik, nagyon is fittek voltak már, ha van kedvük az ajtóm előtt szobrozni. Alex jó magas volt, szóval részben kitakart, aminek most nagyon örültem… Elhebegett egy hellot, aztán el akart vágtatni. A keze után kaptam, és még sikerült belekapaszkodnom a kabátjába. – Valamiről megfeledkeztél. – mondtam halványan mosolyogva, és előhúztam a köntös ujjából egy cetlit. Még se volt hülyeség idekészíteni, még jól is jött ki. Nevetve a tenyerébe csúsztattam a pici papírlapot, és a lelkére kötöttem, hogy majd csak kint nézze meg. Nyomott egy puszit az arcomra, majd felvillanyozódva eltrappolt. Én pedig ott maradtam, és tekintetem találkozott az 5 dühös szempárral, akik mindannyian rám meredtek…

Haboztam egy kicsit, végül arra jutottam, hogy szégyen a futás, de hasznos… Nem mondtam semmit, hanem úgy tettem, mintha semmi sem történt volna, sőt meg se láttam volna, hogy ott állnak megkövülten… Betolattam a szobába, és becsaptam az ajtót.

 ****

- Ez most megint mi a faszom volt? – kérdezte kidülledt szemekkel Gerard.

- Azt hittem, a te barátnőd, de hát… - Mikey a fejét csóválgatta. Valaminek csak kellett történnie, amiről ők lemaradtak. Meg Frank arcán az a „szép” kézjegy, mind-mind jelenthet valamit. – Frank, hozzád szólunk ám, baszd meg! – böködte meg őt Ray.

- Hát… úgy néz ki, már nem az… - válaszolt némi fáziskéséssel Mikey kérdésére Frank.

- De mi a picsa vannnn? – faggatózott tovább Gee.

- Egy hülye félreértés… - mondta letörten Frankie.

- DE MI? – ááh, ha még erre is kétszavas választ ad, akkor Gerard úgy érezte, tutira megtapossa.

- Emlékeztek arra a guminőre? – kezdte.

Halk, visszafojtott röhögések. – Miért, neked még van olyan a mai napig is? – dörmögte Bob.

- Nem úgy, ti állatok. – csapott a homlokára Frankie. Idegesítette, hogy még ezek is kiröhögik itt, mintha nem lenne épp elég baja… Erre a pofájába vigyorognak. – Mikey, tudom, hogy te csak újságban látsz nőt, de most nem arra a guminőre értettem, ami Gerard szekrényében lapul, és közösen használjátok. – mondta felhúzva a szemöldökeit. Höh, most visszavágott nekik, látta, ahogy lángra gyullad a fejük. Jó volt őket is kínos helyzetbe hozni, még ha ilyen kitalált baromsággal is.

- Na, akkor milyenre? – siettette Mikey, hogy továbblépjenek a témán.

- Arra a műfejűre! Tudjátok! Olyan… fehérhajú. Mint Gee régebben. – próbálta elmagyarázni Frankie. Mindannyian Gerardra néztek. – Most mi van? Nem miattam vesztek össze. Amúgy amire te gondolsz az a hidrogén szőke akkor.

- Jól van, szarok rá milyen színű, na tudjátok! Az a csaj…

- Amelyik itt vonaglott előttünk, arra gondolsz? Az a szállodai ribi. – tette meg a nagy felfedezést Ray.

- Ja, azaz. Na, miatta van minden. Szerintem… Tita ránk nyitott este.

- Hogy te megbasztad azt a nőcit? – üvöltötte Gerard olyan hangosan, hogy biztosra vették, hogy még a recepciós is hallotta. Most már mindenki képben lehetett Frank nemi életével kapcsolatban. Érezte, ahogy vörösödni kezd a feje. – Dehogy dugtam meg!!!! – háborodott fel.

- Akkor miért haragudott meg rád? Valami csak volt! – kezdett el szívózni Bob.

Frank egy kimerült sóhajtás után megpróbált mindent elmagyarázni, úgy, hogy még a gyengébbek is megértsék... Verziója szerint nem tett semmi rosszat. Miután bepezsgőztek, ő ottmaradt kicsit beszélgetni a szervező főmuksóval a hozzájuk hasonló bandákról, meg minden ilyen nagyon érdekfeszítő kis dologról, amikor megjelent az a csaj is, és csatlakozott hozzájuk. A csóka megunta, hogy minden elhangzott mondatnak „jajjjj, de szupcsik vagytok, überkirály a hatodik cd-tek” – meg hasonló „értelmes” megnyilvánulás volt a vége, ezért inkább otthagyta Franket, hátha leépíti ezt a cicababát. De valahogy nem jött be a dolog. A csaj úgy csüngött Frankie minden szaván, mintha ő lenne az úristen…

- Frank! A tököm tele van veled! A lényeget meséld már el, kérlek!!!! – vágott közbe idegesen Bob. Miután Frank belerúgott Bobba, amiért félbeszakította, folytatta a beszámolóját. Nem tudja, hogyan, de megszédült, és a fotelben kötött ki. A nő meg ezt jelzésnek vette, vagy ilyesmi, mert fogta magát, és rámászott. Biztos azt hihette, hogy trükközésből dobta le magát oda… Na, szóval az ölébe ült, és a nagy kollagénes szájával közelíteni kezdett az övé felé, őt pedig elfogta az undor. El akarta tolni magától a csajt, de az nem vette a lapot, átfogta a kezeit, és lesmárolta elég alaposan. Tita pedig pont ennél az ominózus résznél nyitott be. Ennyi volt a történet, Frank úgy látta, nem hagyott ki semmi lényegeset. Ezután elkezdték közösen megvitatni, hogy most megint melyikük a nagyobb hülye, hogy összevesztek ezen…

****

Nagyon érdekelt volna, hogy mit fog szólni Alex, ha megnézi a levelemet. Elvigyorodtam… Kíváncsi lettem volna az arcára, amikor szétnyitja, és feltűnik neki, hogy azon a lapon kurvára semmi sincs, egyetlen betű se! Ezért mondtam, hogy ne itt nézze meg. Ő tutira azt hitte, hogy ráírom a számom, vagy valami elérhetőségemet, de nekem még egy kibaszott telefonom sincs! Nem mintha bánnám…

Ideje volt végre felöltözni. Egy teljesen átlagos farmert, és pólót vettem fel, egy kapucnis felsővel, a fejemre meg egy baseball sapkát, amit jól a szemembe húztam, hogy ne kelljen senkire se ránéznem, és lehetőleg engem se láthasson senki más. Még mindig émelygett a gyomrom, és úgy éreztem, bármelyik pillanatban ásíthatok egy színeset. Egy szóval szarul voltam. Az még valamikorról rémlett, hogy ma megint továbbmegyünk innen, de nem tudtam, hogy ezt most csak én képzeltem, vagy mondta nekem valaki? Azért összepakoltam a cuccaimat, utána pedig leültem az ágyra. Megszólalt a telefon, ami az éjjeliszekrényen állt. A hangra éles fájdalom hasított a fejembe. Nyöszörögni kezdtem. Egy női hang közölte, hogy várnak a portánál, és vigyem a csomagjaimat is. Akkor ezek szerint tényleg indulunk. A gyomrom ökölnyire szorult össze. Volt egy olyan balsejtelmem, hogy ez az út nem lesz olyan kellemes, mint az eddigiek…