Beléptem, most már másodszorra. Körülnéztem, de még véletlenül se Gerardékat céloztam meg, nem volt kedvem hozzájuk. Ledobtam a kabátom, és a táskám, aztán felmásztam egy bárszékre. Ki is kértem az első erős piámat. Kellett a töltet, meg a bátorság. Nem, mint ha alapból nem lett volna, de jobb fokozni…

Már meg is akadt a szemem valakin. Nagyon jól nézett ki. Ha lehet ilyet mondani, akkor kijelenthetem, hogy szép faszi. Szinte hibátlan külsejű. Levettem a másik felsőrészt is, ami ilyen konzervatív cuccként funkcionált. De már nem akartam konzervatívkodni. Örültem is, hogy ezt vettem fel. Legyek csak minél ringyósabb, az kell most ide. Már a harmadik italt szürcsölgettem, közben próbáltam minél csábosabban pillantgatni a fószer felé.  Kellesz nekem, basszuuus! Valakire szükségem volt, hogy visszavágjak. Ha nem jön ide 2 percen belül, odamegyek, és rávetem magam. Még 2-3 ital, és meg is tudom tenni. Éreztem, hogy az alkohol dolgozni kezd bennem. Szinte soha nem szoktam inni, most pedig forróság öntötte el az egész belsőm, majdhogynem égetett… Furcsa volt, ahogy eltompultak az érzékeim…

Nem kellett sokat várnom. Az ipse közelebb húzódott hozzám a pultnál, és a fülembe suttogott. Alexnek hívták. Tökéletes volt, olyan fogkrémreklám fejű, tipikus modell csávó. Nagyon helyes, de az életben nem jönnék össze egy ilyennel, aki ilyen émelyítően makulátlan, és hibátlan. Én Frankiet akartam. Most is. Minden porcikámmal, és a teljes tudatommal, de nem lehetett. Van a világon büszkeség is. Megráztam a fejem, és minél kihívóbban akartam bánni Lexxel. Heves flörtbe kezdtünk, lenyomtam még pár koktélt, és a táncparketten folytattuk, amit elkezdtünk. Sokak szerint a tánc egy vízszintes vágynak a függőleges formában történő kifejezése. Mi ezt az este folyamán azt hiszem, bőven bebizonyítottuk. Olyan táncba kezdtünk, amit ezelőtt én is csak filmekben láttam maximum. Szerencsére olyan tökély volt, hogy remekül táncolt, szinte ösztönösen tudta, mikor mit csináljon, minden mozzanatomra volt egy válasza. Annyira ráztam magam, hogy azt hittem, szét is fogok esni… A zene olyan gyors volt, hogy a szívem is felvette a ritmusát, nagyon gyorsan vert. Tudtam, hogy nem Alex miatt van, ő semmit sem jelentett nekem, én már rég Franké voltam mindenestől, de ő dobott el magától… Igyekeztem minél többször Lexhez dörgölőzni. Olyan mozdulatokat vetettem be… ööö… nem gondoltam volna, hogy ilyet is tudok, minden belülről jött, mesterkéltség nélkül. Belekapaszkodtam Lex övébe, majd teljesen a földig tornáztam le magam, valami nagyon kis szexi mozdulattal. Majdnem sikerült a nadrágjától is megszabadítanom, szerencsére nem. XD Felfelé pedig előredöntöttem a felsőtestem, és „véletlenül” hozzásimultam a férfihez, a szánk majdnem összeért. Eszem ágában se volt megcsókolni, csak húztam őt. Megfordultam, ő hátulról átölelt, és a nyakamba szuszogott. Hozzásimultam, és úgy kavarásztunk. Egyetlen egyszer pillantottam csak a srácok felé, hogy itt vannak-e még. Libasorban ültek, és tátott szájjal néztek felénk. Frank is köztük volt, és ő is minket bámult. Ez plusz töltetet adott. Nem jó értelemben. Még jobban bennem volt, hogy nekem most bántanom kell őt. Minden mozdulatommal, rezdülésemmel, és gesztusommal őt akartam megalázni, és bántani. Ha valaha érzett bármit is irántam, akkor rosszul fog esni neki. Alex folyamatosan sugdosott a fülembe… dolgokat. Nem is értettem a felét se, mert össze-vissza karattyolt, félig franciául, úgy meg én nem is tudok. Mindegy. Azért úgy csináltam, mintha a világ legjobb poénjait hallanám tőle, és nem győztem vigyorogni. Igen! Be fogom bizonyítani, hogy nem jelentett Frank semmit. Vele sose műveltem volna ilyet. Mi nem táncoltunk volna, mi nem flörtöltünk volna így… Azt akartam sugallni, hogy ez a díszpéldány sokkal jobb, mint ő. Mindenben. És tudtam, hogy ezt is fogja hinni. Hogy nekem ő kell, mert szebb, jobb, magasabb, meg tiszta menő… Higgye is ezt, megérdemli! Egy gyorsabb szám következett, megint felpörögtünk… Össze-vissza vonaglottam, mint egy rossz kurva, de nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam… csak Franknél érjem el a célom!  Csak ő higgye azt, hogy nekem ennyi elég volt, hogy túltegyem magam rajta…

****

Leforrázva ültek egymás mellett. Pfff! Sose gondolták volna, hogy miket tud az ő ártatlan kis védencük. Nem tudták, merre nézzenek. Hol Frank összekarmolt arcára, hol Titára bámultak. Nem állt teljesen össze a kép, csak annyi, hogy valamiből nagyon kimaradtak, ha ilyen gáz van. Barátjuk úgy ült mellettük, mint egy rakat szar, és megkövülve meredt a lányra, akiről ők azt hitték, hogy együtt jár Frankkel. Kicsit benézték akkor, ezek szerint.

- Te, Frank! Nem is mondtad, hogy régebben sztriptíztáncos volt! – kezdte Bob tátott szájjal, látva a csaj mutatványait. Gerard hevesen elkezdett kalimpálni a levegőben, hogy hallgasson, ha jót akar. Elég volt Frank arcára nézni, és láthatták, hogy ez most nem a humorizálás ideje.

- Ez mindjárt fel is csinálja itt… rögtön – vágott fancsali fejet Bob,- már ha eddig te nem tetted volna meg. – folytatta tovább, de ezt már csak inkább magának mormogta, mint a fiúknak. 

Frankie kicsit még a helyén maradt, majd fejcsóválva felállt, és kivonult a teremből.

Ott maradtak 4-en, teljesen tanácstalanul hogy most mi van?

****

Hajam csatakosan tapadt a homlokomra. Már minden tagomban fájdalmat éreztem, annyit tekergettem a csípőmet, és táncoltam. Kiszáradt a torkom. Az alkohol is elpárolgott már belőlem. Muszáj volt utántölteni, különben még sírva rohanok innen haza… „haza”, nekem nincs is olyanom… Megcéloztam a bárt, odatámaszkodtam a pultra, és kicsit keresztbeálló lábakkal, de azért még benyakaltam egy kis whiskeyt, konyakot, plusz hasonlókat. Égette a torkomat, de jól esett.

- Én… még… táncoljuuuuuunk! – dőltem vihogva Lex felé. Ha nem kap el, akkor összetöröm a képemet, mert megbotlottam a lábamban. Úgy se értettem mit mond, jobb, ha a testünk beszél… Folytattuk a táncot, ami lassan már felért egy megcsalással…

Egyszer csak gondoltam egyet, és odarángattam Gerardék elé. Azon voltam, hogy próbáljak meg ne bebandzsítva nézni, és értelmesen beszélni, de már 3 Mikeyt, és 2 Geet láttam. Bobból meg már 4 is volt. Felnyögtem. Na neee! Belőle még egy is sok. Ezt meg is mondtam neki.

- Ő itt… ööö… Alex. – mondtam vigyorogva, majd ránéztem megerősítésként, mert nem voltam már olyan biztos benne, hogy tényleg így hívják-e. 

- Na, nem is örültük! De bunkók vagytok, pfff! – mondtam, majd odébb sasszéztam.

Indulni készültek, felhúzták a kabátjukat, és valaki a sajátomat igyekezte rám tuszkolni.

- Gyere, fáradt vagy, pihenned kell, ok? – mondogatta Gerard, majd rám erőltette a dzsekimet. Közelhajoltam az arcához, vigyorogva odébb söpörtem a haját a szeméből, és próbáltam belenézni, de nem nagyon ent… - Jaj, de szép vagyol! – nyökögtem, majd összefejeltem vele, miközben próbáltam lesmárolni… Odébb kapta az arcát, de átkarolt, és ki akart vinni. – Gyere… úgy, még 3 lépés! – mondogatta türelmesen, mintha egy fogyatékossal beszélne.

- Menj a picsába! Én itt maradok, ezzel a… ki is vagy te? Ja, igen! Olyan kedves srácccccc! – kitéptem magam Gerard kezei közül, majd odatántorogtam Alexhez. – Én vele maradok!!! – mondtam saját magamnak, majd végleg rácsimpaszkodtam, egyedül nem igen ment volna a járás nekem.  Mikeyék lemondóan néztem felém, majd hezitálva ott hagytak…