Túl korán volt még. Csak 11-re járt az idő, amikor végeztünk mindennel, el lett pakolva az összes hangfelszerelés, és erősítő. A szervezők meghívtak minket egy nagyszabású, puccos kis záró-partyra, és mivel rég buliztunk egy jót, így elfogadtuk…

Visszaszáguldottunk a hotelbe, hogy rendbe szedjük magunkat. Megint Frankkel zuhanyoztam. Ez ilyen mindennapi rutinná vált, hogy betolakodott hozzám. Nem mintha nagyon bántam volna. Kivételnek a busz számított, ott nem merte volna. Valahol azért tartott még a többiektől, hogy mit szólnak hozzánk…

Egy törölközőben álltam a komód előtt, nem tudtam eldönteni, mi a büdös francot vegyek fel? Nem túl sűrűn jártam ilyen helyekre. Maximum lepukkant szarokba, de azt is csak régebben. Most pedig megint csupa nagymenő, fuxos kis görény közé megyünk. Ez mindig olyan hülye érzéssel töltött el engem.

- Frankie… te miben mész? – kérdeztem úgy, hogy közben már minden hajszálam égnek állt az idegességtől. 

- Áh, nem is tudom, ééédes! – ejtett meg egy szörnyen buzis mozdulatot a kezével. Hozzávágtam a kispárnát. – Naaa, most komolyan!

- Fingom sincs! Csak felveszek valamit. Mit kell ezen annyit szenvedni? – felelte nevetve, majd hátulról átkarolt. – És én? Mit húzzak fel? – próbáltam valami válaszféleséget kisajtolni belőle. – Hááát, van pár ötletem. Elsőnek az, hogy mondjuk… engem. – mondta, és még közelebb húzódott hozzám, közben puszilgatni kezdte a nyakam. – Aztán pedig, ha én mégsem vagyok elég jó neked, - itt megköszörülte a torkát, és elfojtotta a kitörni készülő nevetését, - akkor vedd fel ezt… - morfondírozott, majd előhúzott a szekrényből egy miniszoknyát. Én nem is emlékszem, hogy vettünk volna ilyet, amikor vásárolni voltunk. Kiszaladt a számon egy gúnyos kacaj. – Nem gondoltad komolyan hogy én ezt magamra aggatom… -.-’ Vedd fel te! – válaszoltam, és elé tartottam.

- Nekem túl rövidek hozzá a lábaim, ja meg szőrösek is. – röhögött horkantva.

- Nekem meg ki lesz belőle az egész seggem. Úgyhogy talán mégse kéne… - az ágyra hajítottam azt a falatnyi anyagdarabot. – Majd neki adjuk Mikeynak! – kacsintottam, és vihogni kezdtem.

Még jó egy órás szenvedést követően sikerült végre elkészülni. A miniszoknyát száműztük a szobából, végül egy fekete csípőnadrágot vettem fel, magas sarkúval, és egy elég keveset takaró felsővel. A hajamat még egy fél óráig lapítgattam, hogy tökéletesen sima legyen, a szemeimet pedig macskaszerűre festettem. Magamra kaptam a top fölé egy rövid derekú kabátszerűséget, hogy ne legyek olyan közönséges, és már el is indultunk Gerardékért kéz a kézben…

****

Már rengetegen voltak a szórakozóhelyen, mire megérkeztünk. Szinte forrt a terem levegője, már ami levegő még volt a helyiségben, annyian tartózkodtak benn egyszerre. Frank a derekamon pihentette a kezét, én pedig hozzásimultam. Ray és a többiek valahol mögöttünk kullogtak. Aztán eléggé érdekes dolog következett. A sikeres fellépés örömére az egész rendezvénysorozat szervezője, magyarán valami nagyfejű emberke meghívta pezsgőzni a srácokat a VIP részlegbe… természetesen nélkülem. Úgy álltam ott, mint… Szép hasonlat nem jut eszembe, szóval inkább hallgatok. Intettem Frankienek, hogy menjenek, elboldogulok egyedül is addig, ameddig visszaérnek… De azért valljuk be, elég szarul tud esni, ha csak úgy levegőnek néznek, és kihagynak valamiből, mert ez elég taplóság volt az öreg részéről. Mindegy, majd túl teszem magam rajta. Leültem koktélokat inni a bárpulthoz. Nagyon mást nem tudtam csinálni, magamban nem fogok bulizni, meg tombolni XD

Közben végig az órát bámultam, ezzel párhuzamosan pedig nyújtogattam a nyakam, hogy hátha meglátok valahol egy ismerős fejet. Fél órát kellett várnom, mire felbukkant először Ray, aztán Bob, végül szépen sorban a Way-fivérek is. Tovább meresztgettem a szemem, de Frankie sehol. Valahol elhagyták. Mindegy. Úgy gondoltam, elég okos hozzá, hogy visszataláljon hozzánk, úgyhogy nem nagyon törődtem a dologgal. Táncolni tanítottam Mikeyt, ami hmm nem éppen könnyű feladatnak bizonyult, mert agyon taposta a lábamat. Olyan remek ritmusérzéke volt, hogy mindig akkor mozdult, amikor a zene is elhallgatott. Az acélbetétessel pedig lerendezte a lábujjaimat, jó, ha nem tört el egy se, annyiszor trappolt át rajtuk. Hamar fel is adtam a dolgot, majd megtanítja a majdani barátnője, ha akarja, nem bírtam tovább, hogy mindig letapos szegény. Visszasétáltunk a srácok boxába, és lihegve leültünk. Franknek még mindig nincs se híre, se hamva. Kezdett aggasztani a dolog. Bobnak és társainak hiába mondogattam, nem nagyon törték magukat, hogy előkerítsék, így arra a döntésre jutottam, majd én előkaparom valahonnan. Lehet, már be is piált, aztán ott fetreng valahol a placcon. Átverekedtem magam pár táncoló emberkén, és megindultam a VIP termek felé. Mindenfelé csak öltönybe burkolózott, hivatalos társalgást folytató középkorú ipsék, vagy  pedig vihogó kis macák voltak. Hova kerültem én? – gondoltam tanácstalanul. Basszus, nem olyan nagy ez a kóceráj, hogy így el lehessen benne tűnni, hol a faszban lehet Frank? Tartottam tőle, hogy lelépett inkább aludni, mostanában mindig fáradt volt, lehet hogy még az elején besokallt tőlünk. Azért még biztos, ami biztos alapon elkanyarodtam az öltözők felé is, sose lehet tudni. Én vele akartam tölteni ezt az estét, erre sehol sincsen… kezdett bennem dolgozni az ideg…

 ****

 Hangosan dübörgött a zene, szinte már a gondolataimat sem hallottam rendesen. Végig flangáltam az öltözők sorozatán. Mindegyik ajtó nyitva volt, úgyhogy be se mentem. Elérkeztem az utolsó kettőhöz. A baloldali felől valami magas, női hangra figyeltem fel. Bármit is mondtak neki, nagyon jót mulathatott rajta. Égett a fejem, hogy most be fogok ide pofátlankodni, de elég kíváncsi természetem van, nem tehetek róla. Odaóvakodtam az ajtó elé, ujjaimat rákulcsoltam a kilincsre, és lenyomtam kissé. Benyitottam.  Azt hittem hirtelen, hogy a pofám leszakad. Ismerős embereket láttam ugyanis… bent… Kifutott az összes vér az arcomból. Ffffrrrankiieee! Egy fotelszerűségen ült széttett lábbal, és egy csaj fészkelődött az ágyékánál. A csajt is ismertem. Ő volt az az ordas kurva, mi is… Jeanette! Épp odahajolt fölé… Elvileg az én pasimhoz, és most dugta le a nyelvét a torkán. Már teljesen ki volt tárva az ajtó, én meg úgy álltam ott, mintha csak egy előadást néznék. Nem tudtam, mit kéne tennem. Vagyis de! Odamenni, és halálra rugdalni ezt a cafkát, ugyanis hogy képzeli… A közelébe megy az én Frankiemnek? Megráztam a fejem. Nem úgy tűnik, mintha Franket meg kéne erőszakolni. Eléggé tetszik neki ez a dolog. Nem zavarom őket… Most már mindegy ez az egész. Hátrálni kezdtem, és teljes erőből bekúrtam az ajtót, majdnem kiszakadt tokostól. Sietősen megindultam a táncparketten keresztül az asztalok irányába, felkaptam a dzsekimet, és egy szó nélkül elvágtattam…

****

Fekete lé folyt le az arcomon. Lesírtam az összes festéket, amit magamra mázoltam. Majdnem elestem valakiben, annyira nem láttam a könnyeim függönyén keresztül. Hogy ismerhettem ennyire félre????? Akkora állat vagyok, de akkora. Balfasz kurva! Hogy gondolhattam, hogy tényleg rám vágyik? Hogy szeret?! Ezt most marhára kimutatta, hogy szeret. Emberben nem csalódtam még ekkorát, mint most az imént benne. Semmi sem fájt még így az életben, SEMMI! Történt elég sok dolog már velem, pasikkal kapcsolatosan is, de soha nem érintett meg annyira. Azért, mert érzelmileg nem voltam benne soha egy kapcsolatban sem. Frankienek viszont kimutattam minden valódi érzésemet, színjátszás nélkül. Nem voltak hazugságok, és ferdítések. Lelkileg is teljesen meztelen voltam előtte… Titkok nélkül. Ökölbe szorult a kezem. Mennyire nem kellett volna ezt… Miért nem tanulok én semmiből? Miért hittem el, hogy van olyan pasi, aki nem egy köcsög állat??? Már hangosan zokogtam. Próbáltam a számra szorítani a kezem, de akkor se volt sokkal halkabb, csak még idiótábban hangzott az egész.

- Várj már meg!!!! – üvöltött utánam valaki zaklatottan. Megráztam a fejem, és futni kezdtem.

- Szállj le rólam, te rohadt köcsög! Gyűlöllek!!!! – én tűsarkúban voltam, szóval a futásom inkább röhejes volt, mint gyors. Könnyedén utolért, és cibálni kezdett.

- Hallgass már meg! Te könnyen ítélkezel mindenkiről… nem az történt, amire gondolsz! – lendületesen lekevertem neki egyet, körmömmel végiszántottam az arca jobb felén. Fújtatva nézett vissza rám, közben fogta az arcát, amin egy vörös tenyérlenyomat éktelenkedett, nyomokban pedig kiserkent a vére. 

- Akkor mi történt??? – üvöltöttem teli torokból, csak úgy visszahangzott az utca. – Várj, had találgassak! De biztos az fog kijönni ebből, hogy én láttam rosszul. Tudom máááár! Neked belement valami a szemedbe, pölö egy kóbor szempilla, ő pedig a remek anatómiai képességével olyan fejlett volt, hogy a szádon keresztül próbálta meg eltávolítani, nagyon logikus… - gyűlölettel fröcsögtem felé ezeket a szavakat. Nem volt több mondanivalóm számára.

- Ne… ne mond már ezt. Nem hiszel nekem? – olyan meglepetten kérdezte, hogy még majdnem el is hittem volna… Persze azért valahogy mégsem.

- Mit keresel még itt? Farkald meg, ha ez kell neked, takarodj! – taszítottam rajta egyet, akkorát, amitől még majdnem én is elvesztettem az egyensúlyomat. Nagy kapálózva meg tudtam akadályozni, hogy pofára essek (még ennél is jobban) Frank lábai előtt. A karom után kapott, de én hátra rántottam a kezem. Undorodni kezdtem tőle.  Farkasszemet néztünk.

- Miért kellett engem megbasznod, ha tudtad, hogy nem is én kellek neked? – nem is akartam ezt kimondani, csak úgy spontán jöttek a szavak, visszaszívni meg már késő lett volna.

- De…

- Tudod mit, ne válaszolj, csak menj innen, mielőtt leokádlak! Takarodj!!!! – ordítottam újból magamon kívül.

- Ha ezt akarod… - nagyon tanácstalannak tűnt.

- Igen, pontosan. Jó szórakozást! – vetettem oda foghegyről, majd sarkon fordultam, és elindultam az ellenkező irányba. Halványlila gőzöm nem volt róla, hogy hova akarok menni, a dühtől szinte nem is gondolkodtam, annyira elvakított. A sírást már abba hagytam. Soha nem sírtam egy férfi miatt se, és Frank se ér annyit, hogy kifolyassam a szemem miatta… Épp a parknál jártam, amikor hirtelen megálltam, és elkáromkodtam magam! A nagy büdös lófaszt megyek én vissza a hotelbe, hogy aztán ott gubbasszak, és sajnálkozzak magamon, hogy így, meg úgy elbántak velem! NEEEEM! Pontosan az ellenkezőjét fogom tenni. Bebizonyítom, hogy nekem sem jelentett semmit ez az egész kavarás vele. A porba taposom mindazt, ami köztünk történt. Leültem a padra, és a lámpa fényénél kicsit rendbe szedtem a fejemet. Letörölgettem a fekete sminkmaradványokat, és felfestettem egy új, és bizakodóbb arcot magamnak. Lehunytam a szemeimet, és próbáltam rendezni kusza vonásaimat. Kisimítottam az arcom, nyugalmat erőltetve magamra. Nagy levegőket vettem, aztán amikor sikerült visszanyernem a lélekjelenlétem, felpattantam, és ugyanilyen gyorsan iramodtam vissza a klub felé. A felé a hely felé, ahol ma megint megborult velem minden. Az egész világom összedőlt, amit gondosan építgettem fel magamnak, és Franknek is helye volt benne. Lett volna helye. Úgy látszik, túl törékeny volt az én elbaszott kicsi világom… És tudtam, hogy a java még csak most jön. Ha feldühítenek, nem igazán vagyok ura önmagamnak. Ez az este fog még meglepetéseket tartogatni, úgy éreztem. Ha így kellett lennie, akkor ez egy ilyen nap lesz. Ne hagyjunk félbe semmit, romboljunk le mindent a retkes picsába!!!!