Rengeteg dolgot kellett még megvitatnunk, ahhoz, hogy ezen túl nyílt lapokkal játszhassunk egymás előtt. Róla is megtudtam nagyon sok mindent, amik között volt jó, és hm nem túl kedvező dolgok is… De nem a múlttal kell törődni, mert ha ezt tettük volna, ilyen alapon hozzám se kellett volna szólnia, mert az én múltam elég érdekes volt…

Visszaandalogtunk a szállóba a többiekhez. Már a hallban vártak minket, nem tudom, mit hittek, hogy a világ végére mentünk, vagy hogy sose jövünk vissza, de nagyon aggodalmas arcot öltöttek. Még Worm is ott állt mellettük, úgyhogy én visszahőköltem, és megtorpantam a lengőajtóval egyvonalban. Wormot jól felidegesítettem valamelyik nap… Nem kellett volna olyan trógerül viselkednem vele, meg még azt a becsibészelt öreg nénikét is ráuszítottam. Jajj!

Ismét csak Frank háta mögé slisszoltam, és onnan nézegettem kifelé, elkapva egy-két rosszalló tekintetet, főleg Gerardét. Tudom, azt gondolhatta, hogy ha valami bajt csinálok, rögtön Frankietől várom el, hogy kiálljon értem, és megvédjen. Végül is tényleg így van… Bíztam benne, hogy nem hagyja, hogy drága jó barátjuk darabokra szaggasson.

Pár percig ott tapadtam Frank hátán, de ő megfordult, és maga elé tolt. Nyeltem egy nagyot. Nem tudtam, mit akar ezzel, és Worm is szigorúan nézett rám, majd kitárta a karját és megszólalt: - Gyere ide, kislány! – én gyorsan körbetekintgettem, remélve, hogy ez mégse nekem szólt, bár nagy valószínűséggel nem Franket kiscsajozta le az előbb. Nem akartam odamenni hozzá, de Frankie odalökdösött, majd Worm a szuszt is kiszorította belőlem, úgy megölelgetett… Levegő után kapkodva kibontakoztam az öleléséből, majd a szivárvány minden színében pompázó képemmel visszatolattam a többiek mögé.

Pont vacsoraidő volt, szóval betelepedtünk az ebédlőbe. Mindenki a másikat bámulta, várva, hogy ki szólal meg végre… Én tartottam magam a némasághoz… Nem állt szándékomban agyon beszélni magam, mert sejtettem, hogyha valamit mondok, az egyre több új kérdést fog szülni, és meg kell ismételnem a délutáni párbeszédem nagy részét, amihez nem éreztem elég erőt magamban…

De gondolhattam volna, hogy ez halvaszületett dolog volt, hogy végig sikerüljön csendben kihúznom az egész össznépi kajálást, úgy, hogy hozzám se szólnak. Hm, pedig jó lett volna.

Gerard mivel velem szemben ült, így egyenesen a képembe bámult, ami picit zavart az étkezésben, na de mindegy.

- Lenne pár dolog, amit tisztázni kellene, nem, Tita? – kezdte, közben pedig végig méregetett.

Vettem egy hatalmas levegőt, majd bólintottam, és újból neki kezdtem annak, amin ma már egyszer túlestem. Mondanivalóm közepette Frankre sandítottam, ő kezét a hátamon pihentette, és néha végigsimította mintegy bíztatásként.

- De… én még mindig nem teljesen értem ezt az egészet… Miért kellett neked mindenáron elmenned? Csak ránk akartál ijeszteni, vagy mi volt a célod? – kérdezte bamba képpel Mikey.

- Én se értem… - kezdte Gee, majd hogy még jobb legyen, elkezdtek kontrázni a többiek is, természetesen Frankie kivételével. Ekkor már nem tudtam, hogyan kéne bevezetni a dolgokat, ezért segélykérően néztem rá, hátha neki lenne valami ötlete.

- Ööö… neked most már tényleg pihenned kellene, nem pedig itt ülni. – itt az órájára pillantott, és legalább olyan szigorúan mondta az előbbit, mintha valamelyik felmenőm lenne – Menj fel a szobámba, majd én mindent elmagyarázok… - mondta, majd adott egy puszit, ami félig szájra, félig arcra sikerült, majd várta, hogy elinduljak. Nagy nehezen tudtam csak megállni, hogy megkérdezzem mi az a minden? Bíztam benne, hogy csak arról beszél, ami a fiúkat is érinti, de nem volt időm ezen gondolkodni, valósággal el lettem küldve, hogy csörög a pizsama… Elköszöntem tőlük, és sietősen felcsörtettem a szobába, ami nem is az enyém volt, hanem Franké.

****

Hiába pattintottak le, akkor sem tudtam aludni, sőt, túlzottan fáradt sem voltam. Azon izgultam, hogy mit akar mondani, amit nekem nem szabad hallani? Pfff… Már megint úgy kezelnek, mint egy szarost. Pedig lehet, hogy több mindent megéltem már, mint ők. Na jó, nem menőzni akartam ezzel, csak hát…

Fel-alá mászkáltam a szobában, mint egy félőrült. Olyan sokáig dumálgatnak… Miért jöttem fel egyáltalán? Én nem akartam semmiből sem kimaradni, lehet Frank el se meséli, hogy mikkel oltotta be őket, akkor pedig sose tudom meg. ÁÁÁ, hülye vagyok, hogy nem maradtam… Aztán, hogy addig se az idegeimet tépjem, elindultam lezuhanyozni, azt pedig megfogadtam, hogy utána minél hamarabb megpróbálok elaludni…

Frank vigyorogva lépkedett a szobája felé, zsebében a kulcsa után kutatva. Huh, alig várta, hogy leléphessen. Alattomosan támadó fáradságra hivatkozva pattant meg a többiektől. Miután sikerült tisztáznia Rayékkel mindent, megnyugodott, hogy most már csak a lánnyal fog foglalkozni, Gerardék ezzel letudva… Végre úgy tűnik, hogy megértették, miről tépi a száját már 1 órája. Megállapodtak, hogy ha még egyszer meglátják Bertet, akkor nagyon megverik, mert tudtán kívül ugyan, de ő kúrta el az elmúlt egy hónapukat, amiért sikerült telebeszélnie Tita fejét.

Odaért az 512-es szoba elé, majd lassan elfordította a kulcsot a zárban. Várakozással vegyes izgalommal lépett be…

****

Még mindig a zuhany alatt álltam, amikor ajtócsapódást hallottam.

- Hello! – köszönt Frank, de hangját valahogy közelebbről hallottam, mint ahogy vártam volna. Majd mire feleszméltem, már ott állt velem a zuhanykabinban. Hát igen, fogjuk rá a párára… Amiatt nem vettem észre, hogy közeledik. XD

Nagyon meglepődtem. Sose hittem volna, hogy ennyire belelendül a kezdeményezésbe, és ilyen hamar abbahagyjuk a macska-egér játékot, amit már régóta játsszunk egymással…

Olyan közel állt hozzám, hogy a szánk majdnem összeért. Arcunk pontosan egy vonalban volt. – Lenne kedved mondjuk hmmm….. énekelni? – kérdezte vigyorogva. Én azt hittem, mást akart kérdezni dalolászás helyett, de jól van…

- Hát, most valahogy nem. – válaszoltam szintén elég nagy vigyorral. De ő nyomban rákezdett egy Pencey Prep számra, én pedig tátott szájjal figyeltem, majd úgy döntöttem, elég ebből, nekem nincs kedvem a rögtönzött énekórához ebben a szituban, úgyhogy rávetettem magam, és egy hosszú csókkal elhallgattattam.

Pár pillanattal később, amikor már elfogyott a levegőnk, elvont magától: - Mi az, ennyire szar lenne a hangom? – mosolygott rám, a szemei pedig, áááh, a lábaim megremegtek a nézésétől, azt hittem, hogy most rögtön elájulok.

Épp válaszolni akartam volna, amikor a következő csókot ő kezdeményezte. Hirtelen olyan erővel döntött neki a csempének, hogy azt hittem, beszakad a közfal, és egy másik szobában kötünk ki. Azért szép lett volna… Karjaival a fejem mellett támaszkodott falnál, én pedig átöleltem. Leírhatatlan volt. Olyan szenvedéllyel csókolt meg, mint még soha senki. Egyszerre volt erőteljes és gyengéd. Minden érzése benne volt, amit eddig nem mondott ki. Most már tudtam, hogy abszolút nem közömbös irántam, sőt ennek egyre egyértelműbb jelei voltak… Na jó, azért remélem, mindenre ti sem vagytok kíváncsiak. ;)

Rövidesen kikászálódtunk a fürdőből. Magamra vettem egy köntöst, ami a fogason lógott, Frank pedig felkapott, és ölben vitt be a szobába… majd finoman letett az ágyra, és elkezdte lehámozni rólam a köntösét. Nem tudom leírni, hogy mit éreztem, de határozottan jó érzések voltak ezek. Az egész testemet elöntötte valami furcsa melegség, amit korábban még sosem éreztem ennyire… Húzni akartam még kicsit Frank agyát, meg azt akartam, hogy ez az este nagyon sokáig tartson számunkra, így hmm érdeklődően elkezdtem felfedezni minden porcikáját. Pontosabban az összes tetkóját. Ezzel el lehetett időzni elég sokáig. Szépen lassan haladtam felülről lefelé. Először a nyakán lévő skorpióval kezdtem, amit mondjuk, már elég sokat láttam, de hát nem hagyhattam ki a szórásból azt sem… Majd haladtam lefelé. Minél több időt akartam ezzel eltölteni. Jó alaposan megcsodáltam az ujjain, és a karjain lévő összes tetoválást az utolsó pontig mindent, majd mögé másztam, és a hátán lévőket is megnéztem magamnak. Azért arra ügyeltem, hogy „véletlenül” pont súrlódjon a testünk, ahogy mögé kerülök. Ujjammal lassan végigszántottam a gerincén, majd hangosan kimondtam a sort, ami a hátán állt: ’Keep The Faith’. Ez annyira jó… na, ezt most hanyagolni kéne.

Leszálltam az ágyról, és elsétáltam előtte, hogy újra szemben lehessek vele. Frank fölé térdeltem, majd szemből is megvizsgáltam, hogy mik vannak még rajta. XD

A mellkasán lévő ábrára adtam egy puszit, majd mosolyogva a szemébe néztem, és elindultam afelé a ’Search And Destroy’ felirat felé, ami már  kezdetektől fogva a legjobban érdekelt. Direkt terveztem így az egészet. Hm, határozottan tetszett minden, amit láttam, de mit is ragozzak ezen. Felnéztem az arcába, ő pedig magához húzott, és ismét megcsókolt. Hosszú, és forró csókban forrtunk össze, majd Frank megfogta a derekam, és fordultunk egyet, ezáltal ő került felém. Tekintetünk egy hosszú percre összekapcsolódott. Szeméből annyi mindent olvashattam ki most. Vágyat, izgalmat, várakozást, és reményeim szerint szerelmet is. Mert azt tudtam, hogy én már halálosan belezúgtam…

Most ő indult felfedezőútra az én testemen. Kicsit szégyelltem magam, mert ő tetkók helyett csak néhány kósza sebhelyet találhatott, amit rosszabb idők borús emlékeként hordok magamon néma tanúként… Útjára engedtem egy könnycseppet, amit Frank nyomban le is törölt, majd mohón megcsókolt, olyannyira, hogy azt hittem, meg is fogunk fulladni mindketten. Miután ajkaink különváltak, kezeivel megtámasztotta magát, majd várakozóan nézett a szemembe. Tudtam, miért… Biztos akart lenni benne, hogy mindketten ugyanazt szeretnénk. Miután valósággal kitört belőlem egy „hatalmas” igen, Frank ismét lesmárolt, én pedig karjaimmal átöleltem őt, amilyen szorosan csak tudtam, testünk pedig ütemes mozgásba kezdett, ami fokozatosan gyorsult. Éreztem, hogy tűzforró az egész teste, sőt hirtelen, mintha az egész szoba kurva meleg lett volna kettőnknek. Körmeimmel finoman végigszántottam a hátán, ahogy közeledett a csúcspont, majd szinte egyszerre élveztünk el. Testem ívben megfeszült, és hm eléggé hangosak voltunk, azt hiszem.

Természetesen bőven volt még folytatása a dolognak, de ennyire nem lehettek jól informáltak, hogy mindenbe beavassalak titeket…