Mint kiderült, az est első felében egy a kiadójuk által szervezett összeröffenésre voltak hivatalosak, tehát mindenképpen be kellett néznünk oda is. Nem értettem, engem miért akarnak annyira vinni. Mit fognak mondani? Ki vagyok én?  Az új takarító, vagy mi? Jobbnak láttam volna nem elmenni velük, de nem szerettem volna megbántani őket azzal, hogy bevágom a hisztit. Aztán lenyugodtam, mivel Gee vigyorogva közölte, hogy eszük ágában sincs egész este ott jópofizni, tehát csak egy rövid látogatást tesznek udvariasságból, aztán máshová akarnak menni, ami kötetlenebb. Hát így már mindjárt más volt. De… ugyanúgy ki kellett öltözni, mert hát sima szaggatott farmerben nem igazán illett volna odamenni… Ezt főleg akkor láttam, amikor a fiúk is elkezdték kipakolni szokatlanul elegáns ruhájukat. Semmi szakadás, semmi extrém, sőt… Ez meglepett rendesen.

És én mi a jó büdös francot húzzak magamra? – aggódtam, de eszembe jutott az a fekete egybe ruha, amit múltkor választottam. Nem is tudom, miért vettem meg, nem is az én ízlésemet tükrözi… De emlékeztetett anyumra. Ő oda volt az ilyen ruhákért, amik nőisebbek, csinosak. Hát, most azért örültem, hogy egy ilyet is vettem, mert különben megint mehettem volna Gerard boxerében, ami nem lett volna túl odaillő viselet.

Fej-fej melletti, nehéz küzdelemben sikerült beelőznöm Rayt a zuhanyzóért folytatott harcban, tehát gyorsan letusoltam. Jó szokásomhoz híven megint daloltam, most az I’m Not Okay-t. Siettem, hogy a többiek is sorra kerüljenek, mert hát nemsokára indulás. Magamra csavartam a törölközőt, aztán kiléptem. Fuck! Legalább egy pólót hozhattam volna be magammal, de hát most már tök nyolc.

Frankie vigyorogva a pofámba vágja az ajtó előtt: - Tudom.

- Pff, és mit tudsz te? – billentettem kicsit oldalra a fejemet.

- Hát, hogy nem vagy jól. Meg azt is, hogy szeretsz énekelni, ahogy hallom.

- Uhh. – nyögtem ki, majd felmutattam neki a középső ujjam, egy kedves mosoly kíséretében, majd ott hagytam. Miért kell neki mindig mindenre figyelnie? Néha már komolyan idegesítő volt …

Gee, és Bob már készen volt, ők a buszon kívül lebzseltek, meg beszélgettek, többiek pedig még a zuhanyzóért bunyóztak javában. Kihasználtam az időt, és felöltöztem. Vá, ez a magas sarkú. Jó, hogy megvettük, viszont nem gondoltam volna, hogy valaha az életben szükségem lesz rá, de nem húzhattam tornacsukát ehhez a ruhához. Az gáz lett volna, szóval maradt a szenvedés… Kifestettem a szemeimet feketére, hogy még jobban kiemeljem őket, majd hozzáláttam, hogy kezdjek valamit azzal a csomóval a fejem tetején, amit mások hajnak hívnak. Hagytam, had maradjon hullámos, csak kentem rá waxot, meg minden szart, hogy normálisan nézzen ki. Belenéztem a kis falitükörbe, és nyugtáztam, hogy olyan, mintha nem is én néznék szembe magammal. Magyarul jól nézek ki. xD

Hallottam, hogy a srácok már nyüzsögnek kint, tehát ők is elkészülhettek. Mikey nyafizott, hogy addig készülök, mint egy mennyasszony. Egyszer leütöm őt, de komolyan… Jobbnak láttam, ha kimegyek inkább, aztán induljunk. Bár tartottam tőle, hogy mit szólnak hozzám. Még én is furcsa voltam magamnak így. Nehogy túlzásnak tartsák… Ezen paráztam végig. Aztán lassan lenyomtam a kilincset, és lehajtott fejjel kiléptem. Mekkora égés lesz, ha visszaküldenek, hogy vegyek fel valami mást. A hegyes orrú cipőbe bújtatott lábamat néztem merengve, de semmi hangot nem hallottam körülöttem. WTF? Most már felnézek, lehet, itt sincsenek, hanem megunták a várakozást, és elpályáztak nélkülem. Mekkora lenne már.

Ahogy felemeltem a fejem, mindenki ott állt velem szemben. De akkor mi ez a nagy kuss???

Megszólalni luxus? Uhh, ja hát Gee is megmondta, mindig az a legrosszabb reakció valamire, ha hallgatunk. Éreztem, ahogy fejembe tolul a vér, és fülig elvörösödök. Ezek még mindig csendben bámulnak. El fogunk késni… -.-’. Gondoltam, jó lesz megszólalni valamit, vagy örökre így maradunk. Végig néztem magamon, már azt hittem, fordítva vettem fel a cuccot, és a háta van elől, azért néznek ennyire.

- Ööö… bocsiii… de…mi a baj? Felszaladt a harisnya, vagy túlzásba vittem a sminkemet? – kérdeztem zavarodott fejet vágva.

- Hmm, nem dehogy, csak… szóhoz se jutunk. – kezdte Mikey.

- Hát… az nem túl jó. – vágtam fancsali képet, mert ismét Gee szavai jutottak eszembe.

- Dehogynem! Ez épp bók lett volna, ha nem vennéd észre. Dicséretnek számít, hogy így ledöbbentünk. – közelített felém Mikey, de el is kezdtem menekülni, nehogy megint összeborzolja a hajam, mert akkor tényleg összeverekszünk.

- Irtó dögösen nézel ki. – jött el mellettem Gerard, és egy puszit nyomott az arcomra. Én meg egyik döbbenetből a másikba mentem.

- Indulnunk kellene, mert a dugó miatt el fogunk késni. – indítványozta Bob, ezzel hála az égnek, be lett fejezve a kinézetem firtatása. Kiléptünk a busz ajtaján. Ők szinte egyszerre próbáltak kibújni, csak Frankie maradt le, mert bent felejtette a mobilját. Így hát elkezdtünk sétálni, hogy majd beér minket. Nem is kellett sokáig várni rá, meggyorsítva lépteit, utolért minket. Mellémérve halkan megjegyezte, hogy jól nézek ki. Tök jól esett. De mondtam, hogy ne fényezzenek tovább, mert még elhiszem, és nagyon elbízom magam.

- Igen, és most magasabb vagyok nálad. – húztam ki büszkén magam, majd oldalba böktem.

Amire nem számítottam, hogy ő is visszabök. Pfff. Meginogtam a cipőben, elvesztettem az egyensúlyom, és majdnem pofára estem. De ő a karom után nyúlt, sikerült elkapnia, és összekanalaznia. Uhh… Nem is tudom mi lett volna, ha újabb égés nélkül kibírom. Azért megköszöntem, hogy segített, aztán csak némán lépkedtünk ameddig nem sikerült egy taxit találnunk.

                                                       ******

Ahogy kiszálltunk, tátva maradt a szám.  Még soha nem jártam olyan előkelő helyen, mint ahol ezt a „bulit” rendezték. Beérve csak még nagyobb ámulatba estem. Csupa ismerős arc, és nagy név, és mind egy helyen. Nem is értettem, hogy kerülök én ide, egyáltalán mi keresnivalóm van itt? A fiúk nagyon kedvesen, jó barátjukként mutattak be ismerőseiknek.

Én azért kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Ők udvarias társalgást folytattak mindenkivel, régi történeteket meséltek, de virágnyelven, amit csak az érthetett meg, akivel megtörtént, és része volt. Kívülállónak éreztem magam abban a pillanatban. Szoborszerű kifejezést öltöttem arcomra, alig szólaltam meg, csak figyeltem az embereket körülöttem… Némelyikük mekkora sznob. Úgy csinál, mintha az egész világ az övé lenne, és benne minden érdem csakis őt illetné meg. Forgattam a szemeimet… Rettentő unalmas. Kínlódva tekintettem Gerardék felé néha. Tőlük nem messze álltam meg egy pohár pezsgővel a kezemben. Nem mertem mögöttük jobban lemaradni, mert nem éltem volna túl, ha valami folytán itt kéne maradnom a sok pökhendi sznob között. Viszont közelebb menni se mertem, mert nem akartam zavarni, el voltam egyedül is. Illetve épp erről próbáltam meggyőzni magamat.

Mikey sokszor nézett felém, olyankor mindig próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, nehogy azt higgye, valami bajom van… Megindult felém:

- Kimegyek rágyújtani… nem jössz?

- Azt hittem már sose kérdezed meg! – vigyorogva követtem a kertbe, ahol kijelöltek egy félreeső területet dohányzásra. Örültem, hogy megszabadulhattam a terem nyomasztó légkörétől, és fojtogató levegőjétől. Még soha nem éreztem ennyire az itt töltött idő alatt, mint ma este, hogy mennyire nem illek én ide. Sose leszek része az ő világuknak, akárhogy is akarom.

- Alig szóltál pár szót ma. Minden rendben? – hát igen, ezért imádom Mikeyt. Mindig figyel másokra. Ő az ügyeletes lelki szemetesláda. De én nem akartam semmivel tömni a fejét.

- Igen, persze. Csak nem is tudom. Nem ismerek itt senkit rajtatok kívül, szóval mit kommunikáljak?

- Ne aggódj mi is kurvára unjuk magunkat. Az a faszi rohadt sok hülyeséget össze tud hordani… Ismerem Gerardot. Szerintem nem telik bele 5 perc, és cigizés ürügyével mindegyikük itt fog dekkolni, aztán lelépünk. Megfelel? – mosolygott, majd meggyújtotta saját cigijét. Bólintottam. Jobbra néztünk, és pár alakot láttunk susmorogva közeledni.

- Na! Ugye megmondtam? – kezdett el nevetni. – Mondtam, hogy nem fogják bírni benn tovább.

- Höhh. Kurva humoros, Mikey! Persze te simán kijöhetsz bagózni! Akkor mi miért nem? Már ekkora a fejem. Az a fószer annyit tud beszélni, hogy hihetetlen. – fakadt ki szegény Bob.

- Nyugi mááár! Max. fél óra, és lelépünk. De még visszamegyünk kicsit előtte. Muszáj. – mondta nyomatékkal Gee.

Miután befejezték a füsteregetést, elnyomták a dekkeket, majd Frank és Ray kivételével visszabaktattak a nagyfejűek közé.

Mi kint maradtunk beszélgetni, meg hülyéskedni. Látták, hogy nem érzem jól magam bent, szóval szolidaritásból itt maradtak velem, hogy szórakoztassanak.

Épp elmerülten poénkodtunk , amikor valaki elénk lépett a rózsalugasok felöl…

Egy elég csöves kinézetű fószer. Nagyon tenyérbe mászó képe volt, és egyáltalán nem tetszett, ahogy méregetett. Feszült csend állt be. Mindenki mélyeket hallgatott. Nem tudtam, hogy most mi van, de szinte tapintható volt a levegőben az izzó indulat. Én álltam legközelebb az ürgéhez, szóval hátranéztem Frankre valami magyarázat féléért, vagy ilyesmi. Ő összehúzott szemöldökkel figyelte az emberkét, majd a fogai közül sziszegte neki, hogy takarodjon el innen.

- Naaaa Frankie… A szívem szakad meg, ha így beszélsz velem. Hát így kell fogadni egy rég látott cimborát? A minium egy ölelés lenne, nem? – simított végén borostás képén.

- Húzz innen, Bert! Kocc! Mi a faszt akarsz itt?  - kelt ki magából Ray is, aki alapból nagyon békés természetű, még egy hangos szót nem hallottam tőle. A zsigereimben éreztem, hogy itt valami komoly dolog állhat a háttérben, ha így utálják ezt a Bertet. A manus közelebb lépett hozzám. Nem akartam gyávának tűnni, úgyhogy nem hátráltam meg, úgy álltam ott, felszegett fejjel, állva a tekintetét, mint aki gyökeret eresztett. Frank viszont előre tett két lépést.

- Mit nem értesz ezen? Húzz a rákba, te köcsög!

- Kussolj már, te kis porba fingó! Mi a lófaszt képzelsz magadról? He?? Mire vered magad ennyire, hm? Vagy a csaj előtt akarsz villogni, hogy mennyire menő vagy? Tudnék én rólad mesélni pár elég necces dolgot. – vigyorgott gonoszul, majd ahogy rám emelte a tekintetét, elkezdte nyalogatni a száját. A gyomrom felfordult, és émelyegni kezdtem. Undorító ez a faszi. Frank úgy fújtatott mögöttünk, mint egy bika, de Ray intett neki a fejével, hogy nem éri meg bunyózni pont itt.

- Mi van Iero? Csalódást okoztál. Azt hittem, egyből nekem támadsz, hogy aztán szétverhessem azt az önelégült képed. – nem fért a bőrébe. Úgy látszik, mindenáron arra hajt, hogy verekedést provokáljon ki. Bárcsak bemennénk, és itt hagynánk. De az kicsit úgy jönne ki, mintha ennyire fosnánk tőle, szóval ciki lenne.

- És ki ez a kiscsaj? Nem tudom eldönteni, hogy a testőröd-e, mivel úgy áll itt, vagy az új kurvád? Frank dühösen indult meg felé, de kitartottam a kezem, és megtámasztottam a mellkasánál. – Hagyd – fordultam felé – nem éri meg. Ne is mocskold be a kezed egy ilyen szarral. Éreztem, ahogy megszűnik az ellenállása, és visszahátrál. Kiengedtem a tüdőmben tartott levegőt. Megkönnyebbültem, hogy nem estek egymásnak.

Ekkor Bert ismét rám nézett. Rántott rajtam egyet a karomnál fogva, majd durván a mellembe markolt. Ijjjjj, a kurva anyád!! Kirántottam magam a karjai közül, majd az iménti kedves is megnyilvánulását egy jól irányzott balegyenessel viszonoztam, ami célba talált. Csont reccsenését hallottam. – Ezt megbánod, te büdös kurva! – sziszegte, aztán azt vettem észre, hogy visszakézből szájba vág. A földre estem. Felrepedt az ajkam. Számban éreztem a vér fémes ízét. Addigra már többen is körülöttünk álltak. Bobék is kijöttek. Megszédültem, és minden olyan gyorsan történt. Gerard odébb húzott, nehogy kapjak még párat. Utána már csak azt láttam, ahogy Frank eltorzult fejjel tornyosul Bert fölé, és folyamatosan öklözi, közben hangosan szidva. Tanácstalanul néztem körbe, majd mormogni kezdtem, hogy szedjék már szét őket, ne álljanak itt, mintha mozi lenne. Bob, és Ray lecibálták róla Franket, ami nehezen ment, mert közben rúgkapált, hogy hagyják békén. Ahogy felnézett, az ő szája is vérbe borult, pedig nem is emlékszem, hogy Bert megütötte volna. Frank lerázta magáról barátait, köpött egyet, majd úgy lépte át Bertet, mintha egy darab szar lenne…

- Nehogy azt higgyétek, hogy ennyivel megússzátok! Ennek lesz még folytatása! – fenyegetőzött még mindig a földön fetrengve az ürge. Szánalmas látványt nyújtott, nem hiszem, hogy megijedt volna bármelyikünk is tőle.

Elég sietősen távoztunk, mivel nem tolerálták, hogy összebalhéztunk a kertben, tehát szépen finoman kitették a szűrűnket. Nagyon szar volt. Így végződni az estének. Féltem, hogy ebből még bajuk lesz a srácoknak. Mármint egy ilyen puccos bulin balhézni… nem túl jó dolog.

Felhívták a sofőrt, aki értünk jött a busszal, így nem kellett sokat sétálnunk, ameddig leintünk egy nyomorult taxit, vagy bármi.

- Jól vagy? – kérdezte szemében aggodalommal Frankie, majd átölelt. Csak bólintottam. – Ez elég csúnyán fest. – érintette meg a sebet a számon. Én elmosolyodtam, de bár ne tettem volna, mert újra kirepedt, és elkezdett folyni a vér belőle. A faszom abba a köcsög Bertbe!

Gee próbálta humorral elütni egy szitut. Ahogy odaadta a jeget a számra, megszólalt.

- Na, most tisztára olyanok vagytok, mintha ikrek lennétek. Nem értettem, mire mondja, de ránéztem Frankiere, aki mellettem ült, és ő is épp a jéggel babrált. Az én számnak a bal oldalán volt egy nagy seb, az övének meg a jobb szélén. Tök röhejesen néztünk ki.

Gee és Mikey betámadtak minket az elsősegélydobozzal, és bárhogy tiltakoztunk, lefertőtlenítették a sebünket. Nem értem, mire a felhajtás. Egy repedésbe még senki nem halt bele… Illetve hát nem tudok ilyenről…

A kórházas közjáték közben Bob és Ray a bunyó pillanatait idézték fel nagy vidáman. Legalább annyira voltak büszkék, mintha ők verték volna péppé szegény csókát.

- Láttad amikor….?

- JA! És te láttad ahogy…..? – hú, de idegesítők voltak.

Aztán elkezdték firtatni, hogy hol tanultam meg így ütni, merthogy valószínűleg „szegény” Bert orra eltört. Csak vonogattam a vállam, nem akartam mondani, hogy nem ez volt az első eset, hogy egy pasi megütött, szóval edződtem épp eleget.

Ott is hagytam őket. Nem volt humorom ezt hallgatni. Ledobáltam a ruháimat, és hagytam, hogy rám folyjon a forró víz. Le akartam magamról mosni minden mocskot, ami valaha is rám került. Nem tudtam, vajon ez megvalósítható feladat-e. Elhúztam a számat. Kb. 5 perc után tűnt fel, hogy csak a semmibe meredek. Némán folytak a könnyeim, egybevegyülve a vízzel. Ha valaki megkérdezte volna, száz, hogy nem tudtam volna megválaszolni, mi a faszért sírok. Tuti, hogy nem amiatt a Bert miatt. Már alig emlékeztem rá. Csomó ilyennel találkoztam, szóval nem tett rám mély benyomást. Inkább azért lehetett, mert MA jöttem rá, mennyire nem vagyok én ide való. Lehet, hogy épp tönkretettem őket azzal, hogy velük mutatkoztam, és miattam robbant ki a bunyó is. Beleöklöztem a csempébe. Miután kitomboltam magam, megtörölköztem, felöltöztem, és arcomra semleges kifejezést erőltetve kiléptem. Villámgyorsan tűztem be a szobába, előtte egy gyors jóccakátot kipréselve magamból. Bebújtam az ágyba, és nyakig betakaróztam. A fal felé fordultam összegömbölyödve, és halkan sírtam. Nem értem, miért nem tudtam abbahagyni, egyszerűen csak nem ment. Még elaludni se tudtam, ami külön idegesített, mert régebben legalább az álomba sírás jó módszernek bizonyult…

Egy óra múlva bejöttek aludni Mikeyék is. Szegények hót csendben voltak, nehogy felébresszenek. Még mindig ébren forgolódtam, majd egy idő múlva elkezdtem álmosodni Ray ütemes horkolását hallgatva. Hozzászoktam.

Már majdnem aludtam, amikor valaki megkocogtatta a vállam. – Ébren vagy még? – nem hiszem el, hogy ez sose adja fel. Szinte mindennap bepróbálkozik ezzel, de most először jött ide, eddig mindig az ágyából kérdezgette. Vártam kicsit, hátha elmegy, de éreztem, hogy még mindig az ágy mellett áll, és hangosan szuszog.

Látszott, hogy úgyse adja fel, szóval felnéztem. – Igen, mi az? Valami gond van?

- Nem… csak nem tudok aludni. Buzi Ray olyan hangosan horkol… hogy, szétreped a fejem tőle. Nincs kedved véletlenül beszélgetni? – próbálkozott be. Még jó, hogy nem társasozni akar, így hajnali 2 fele.

- Uhhh… gyere. – másztam beljebb, hogy ő is elférjen.

Bebújt mellém nagy vigyorral, majd elkezdett dőlni belőle a szó. Mindenféléről. A bunyóról, hogy miért utálják Bertet, meg sok egyéb más dologról. Én valahol félúton elvesztettem a fonalat az gimis éveinél. Se kép, se hang, filmszakadás.