Szerelem,szeretet
Icu 64 2008.03.18. 18:00
A szerelem....
Öl...
Butít..
S nyomorba dönt.
Nem is olyan rég..
Alig telt el pár hét,
Te még a kis plüssöddel aludtál..
S álmaid nyugodtak..
Békések voltak.
Álamaid őrizték az angyalok..
Este kérted az éjszakai puszit.
Betakartalak..
S álomba ringattalak..
Pár perc,s Te...
Az igazak álmát aludtad.
Én dolgoztam,S be-be néztem..
Hosszasan elmerengve néztelek..
Hallgattam mély szuszogásod..
S vidáman aludni tértem..
Hisz csak boldogságodért éltem.
Ma már látom,
Nehezen szenderülsz álomra..
Csak nézed a csillagokat..
S a kéklő eget..
Élvezed a hold beszűrődő fényét..
S arra gondolsz...
Mily jó érzés..
Szerelmesnek lenni.
Jó bizony,
Ezt Én is jól tudom..
S féltelek,
De mégis nyugodt vagyok..
Mert tudom..
Kicsinyke szived...
Kiért dobog.
Örülök,mert boldognak látlak..
Csillog a szemed..
A mosolyod,
Mely ma is ott ül arcodon..
Ha alszol,
Ha ébren vagy.
S tudom...
Ez már Nekem is szól..
De főleg annak..
Kiért kicsiny szived..
Oly hevesen dobog.
Értem Én Kicsim..
Hisz Én is voltam..
Nem is olyan rég..
Kiért szivem épp ily hevesen dobogott,
S dobog még ma is..
Sőt...
Amíg élek..
Csak Rá gondolok..
Hisz Te is tudod..
Értetek élek..
S halnék is.
|