A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések
éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a
Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy
a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat
és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó
pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet
segítségért imádkozott A Gazdagság egy luxushajón úszott el
a szeretet mellett. Ő megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt
nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy
csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,
- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte
hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet! - mondta a Bánat.
- Én olyan szomorú vagyok hogy  egyedül kell maradnom a
hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan
elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet
kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás
volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg
nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy
érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt:

- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben
a SZERETET!