|
Menü |
|
| |
|
VeRsEk, IdÉzEtEk, HíReK, PrOgRaMoK |
|
| |
|
00 |
|
| |
|
Emo-Rock Cursorok kóddal |
|
| |
|
x Hajacska x |
|
| |
|
Ezeket az idézeteket nem én írom! egy program a tettes =D |
|
| |
|
!i!i!i!AvAtArs!i!i!i! |
|
Bánat!
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. O sose tudja meg mi a bánat.
Van aki könnyen eléri azt akit szeret.
Van aki sír, szenved míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni
|
"Nem tudtál szívből szeretni,
S most én megpróbállak feledni.
Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod,
Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott.
Még mindig szeretlek téged, de érzem
Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged.
Még fájnak az emlékek, és fáj a szív,
Üres a szó, mely téged hív.
Egy lány, egy érzés, lassan vége már,
Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár...
Meleg szellő cirógatja testem,
Hideg szél fúj a szívemben.
Együtt vagyunk, mégsem vagy velem,
Szerelmem irántad reménytelen.
Már nem várok és nem remélek semmit,
Nem futok olyan után ki mást hív.
Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál
Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál.
Veled vagyok, bár tudom reménytelen,
De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem.
Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz,
És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz.
De most sem hívsz és nem nézel felém,
Számunkra már tényleg nincs több remény.
Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás,
De naiv kis szívem még csodára vár.
Várom a hajnalt, és figyelem az eget,
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..." | |
|
|
|
Versek: szerelm, élet, fájdalom 2°°8 |
|
Csak jó...
Az álom is csak Téged rajzol fel,
Pár vonal, karc, álmommal felel,
Mint ablak porába húzott kusza ábra:
Kileshetsz általa a fényes napvilágra.
Így képzelheted a kinti világot,
Százszínű szívárványt, fekete virágot,
Kavargó lelkednek édes kínjait,
Mik élővé festik buja, vad vágyaid.
Bolondos táncot járnak apró, zöld najádok,
Elménkbe feslett képet villantó tündérlányok,
Vágyaink lámpását gyújtják meg nevetve,
Lobbantva minket is, színes szerelemre.
És nem lessük már, hogy nappal van, vagy éjjel,
Eltelve egymással, szerelemmel, kéjjel.
Kit érdekel, hogy álom, vagy valóság?
Csak jó, hogy a miénk, e kábult, szép boldogság.
(Hajas György)
Álmomban
"Furcsa álmot láttam,
Álmomban előtted álltam.
Furcsa világ az álom,
Azt mutatja amire vágyom.
Tudja mit szeretnék,
Tudja, ha veled lehetnék...
Az álom oly valós,
Mégis oly valótlan.
De oly jó volt álmodni,
Oly jó volt álmomban.
Ilyen szépet még soha...
Sohasem álmodtam!
Hisz valóban...
Isten a legjobb szobrász,
S Te vagy legszebb műalkotása.
Égi angyaloknak
Élethű földi mása.
Álmomban veled voltam
De jött a reggel,
S ágyamban nélküled,
Egyedül ébredtem fel.
Álmomban velem vagy ,
Ezt hívén...
Szép szádat csókoltam...
De a párnát csókoltam én.
S miközben karom
Ölelni vágyta testedet.
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted...
Álom
"Maradj, és szeress, úgy, mint régen
Zárj a két karodba, ölelj, csókolj
Vigyél el oda, ahol még nem jártunk
És mesélj, mesélj, fürkészem szavad.
Ringass álomba, mint régen és
Simogatva ébressz fel, ha alszom
Vigyázz rám, figyelj, én követlek
Csak szeress, szeress, nagyon szeress!"
Álmomban álmodtam
"Reggel, mikor felébredek keresem az álmom,
de bármerre is nézek, sehol sem találom.
Szemembe könny szökik, fáj a valóság,
nem fogom már látni, tudom, ez az igazság.
Gyönyörű álom volt nem fogom feledni,
eszembe juttatta, hogy tanultam meg szeretni.
Könnyeim letörölve felkelek az ágyról,
felveszek egyet gyönyörű ruhámból,
így kezdem a napot, s csukom az ajtót,
lábamra felveszek egy könnyű kis papucsot,
csinálok egy szendvicset, s megeszem lassan,
mindent úgy teszek ahogyan álmomban.
Nyílik a szobaajtó bemegyek csendben,
az ágyon édesen alszik a kedvesem.
Mellé bújok, homlokon csókolom,
szeretlek szerelmem, fülébe suttogom.
Felébred és átkarol, megcsókolja számat,
gyengéden körül öleli a derekamat,
s ekkor összerezzenek, és ébredezni kezdek,
egy álom volt az egész, mégis mindenre emlékezek."
Asztalodra borulva...
"Magányosnak érzed magad?
Úgy érzed néha valaki megragad,
És mélyre húz le a földbe
Le a mélybe, a sötétbe.
Mindenki elkövet néha hibákat,
De nincs ki meghallgatja imádat.
A te bűnöd nagy, nagyobb másokénál.
Sötét utcán egymagad sétálsz
Megoldást már semmire nem találsz.
Egyedül ülsz szobádban, ismét sírsz.
Egy kést tartasz kezedben
s közben egy búcsú levelet írsz.
Nincs visszaút, nincs remény se
Csak azt szeretnéd, ha ő is szeretne.
De ő nem szeret, nem is fog.
Ilyen az élet, ilyen kegyetlen,
nem kaphatjuk meg ki nekünk kell.
Asztalodra borulva haltál meg csendben,
így ért véget első szerelmed,
s az utolsó egyben."
Nem tudtál szívből szeretni...
"Nem tudtál szívből szeretni,
S most én megpróbállak feledni.
Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod,
Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott.
Még mindig szeretlek téged, de érzem
Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged.
Még fájnak az emlékek, és fáj a szív,
Üres a szó, mely téged hív.
Egy lány, egy érzés, lassan vége már,
Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár...
Meleg szellő cirógatja testem,
Hideg szél fúj a szívemben.
Együtt vagyunk, mégsem vagy velem,
Szerelmem irántad reménytelen.
Már nem várok és nem remélek semmit,
Nem futok olyan után ki mást hív.
Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál
Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál.
Veled vagyok, bár tudom reménytelen,
De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem.
Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz,
És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz.
De most sem hívsz és nem nézel felém,
Számunkra már tényleg nincs több remény.
Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás,
De naiv kis szívem még csodára vár.
Várom a hajnalt, és figyelem az eget,
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..."
Láz...
Átsírtam én az éjszakákat,
a bánat feldúlta lelkemet,
pedig aludni vágytam,
és álmodni Veled.
Most láz égeti testemet,
már lehunynám szememet.
Végleg lehunyni vágyom,
és álmodni Veled.
A hajnal ébren nem talál már,
siratni fognak engemet,
de Te tudni fogod,
hogy csak mélyen alszom,
és álmodom Veled...
A csók
Nem értik meg, csak a suttogók,
Hogy mi az édes, az igazi csók.
Nincs abba jog, nincs akarat, se szándék,
Nem csere az, de kölcsönös ajándék,
Szüli a perc váratlan, hirtelen,
Midőn egy szikra gyújt két födelen.
Édes a csók, ha alszik kedvesed
S mit önként adna, lopva elveszed;
Édesb a csók, ha durcás ajakat
Megrabolsz csókért, melyet az nem ad.
Legédesb csók, ha minden szomjú fél
a csókot adva, csókot lopni vél,
Ha vágyát érzi csak, de nem jogát,
Csak menni vágy s nem érzi azt, hogy ád.
Ám ilyen csókot is százat terem,
Nem házasság, de édes szerelem;
De ami ennek is még mézet ád:
Ha a világ, az irigy, a mostoha,
Mint őrszem leskelődik rá s reád,
S jön perc, hogy érzed: Mostan vagy soha!
S a karba kar és ajkra ajk repül,
S minden erő és érzés az ajkba gyűl,
Mindenik első, végső mindenik,
Mindenik csókol és csókoltatik;
A vágy, mint búvár, amint vízbe ére,
Leszáll a pillanatnak fenekére -
Óh, egy arasznyi percben mennyi kincs!
Nem is csók az, hidd el, amely tiltva nincs!"
| |
|
|
|
xXx |
|
NyUgOdTaN LoPhAtSz
CsAk ÉrEzD JóL MaGaD
És ReKlÁmOzD A PoRtáLoM! | |
|
xXx Együttesek xXx |
|
| |
|
xXxBannerkémxXx |
|
| |
|
IkonKáK |
|
| |
|
Üzi Fal |
|
|
|
| |
|
animation Emo |
|
És a hónap pasija:
Pete Wentz
Hónap pasija 2. helyezet:
Gerard Way | |
|
Maniac Tatoo- Pólus center |
|
games
(kattanj a cseresznyére a játékokért) | |
|
A hónap idézete |
|
"Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!"
| |
|
HeHehehe |
|
Hali
Remélem jól megismerkedtél az oldallal, és tetszik is. ha nem akkor az sem baj...fő hogy benéztél..
Csak annyit szeretnék mondani hogy tényleg nyugodtan vigyetek el bármit. nem kell szólni előtte meg semmi...vidd csak vidd :)
Vannak itt ilyen ki ari képek:
Vidd Bátran :D
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
| |
|
°°Hírdetőfal°° |
|
| |
|
|