Első szemeszterem az orvosin

Családom unszolására jelentkeztem az orvosi egyetemre, mivel némi érdeklődést tanusítottam a biológia iránt a gimnáziumban. Magam részéről egy éve még foggal körömmel tiltakoztam, hogy én bizony nem akarok orvos lenni. Ez mára gyökeresen megváltozott és immár szeptember óta a Semmelweis Egyetem népes diákseregéhez tartozom. Örömmel.
Az elsőévesek minden évben négy kimerítő főtárggyal küzdenek, melyet az anatómia, a kémia a fizika és a biológia tesz ki. Némelyik ezek közül önmagában is elég lenne kitölteni az egész éves határidőnaplót. (de lehet, hogy mindegyikre igaz) Nyilvánvalóan mindegyik tárgynak megvan a maga szépsége...
A tanáraink többnyire rendesek, és ez igaz az előadókra és a gyakorlatvezetőkre is.
Néhány órán döbbenetes megfigyeléseket tettem. Illetve akkor, frissen orvosi egyetemre kerülés után még furának tűnt, most már egészen természetes. De kezdjük az elején.
Az orvosi biológia olyan tantárgy, amit az elején a legtöbb orvostanhallgató nagyon nem szeret, mert egy kukkot sem lehet érteni belőle. Zavaros mozaikszavak, nagybetűk és számok összetételéből és angol szavakból származó rövidítések kódjainak egyvelege. Aztán ha az ember több időt és türelmet fordít rá, akkor kibukkan a rejtjelek alól az a biológia, amit még a gimnáziumban tanultunk fehérjeszintézis, dns-replikáció, citrátkör, sejtszervecskék stb. címszó alatt. De ahhoz elég mélyre kell ásni. Én mondjuk azóta sem nagyon szerettem meg, mivel rengeteget kell a könyv mellett ülni ahhoz, hogy valami látható eredményt érjek el a tanulás terén. A második féléves anyag, a genetika ehhez képest szvsz könnyű és érthető, annak ellenére is, hogy én gimnáziumban soha nem értettem a genetikát, a sejtbiológiát meg tudtam és értettem. Azonban nem érdermes rosszallóan tekinteni a biológiára, mert rengeteg kutatási lehetőséget biztosít a tárgy iránt érdeklődőknek a későbbiekben, mert ez manapság az egyik leggyorsabban fejlődő tudományág. Gondoljunk csak a humán genom programra, vagy a rákkutatásra, és akkor még csak a legismertebbeket említettem. Amúgy az előadások nem túl izgalmasak (főleg az anyag érthetetlensége miatt), de valamiért mégis megéri bejárni. (ha másért nem is, hát azért, mert kicsi az előadásokon megjelent diákok száma és hátha az előadóhoz kerülsz vizsgán, akinek ha szerencséd van, eszébe jut, hogy "aha, maga ott ült az előadásaimon!" ez mindenképpen pirospont) A gyakorlatok azoknak jelentenek igazi kihívást, akik szeretnek mikroszkópban képletek után kutakodni, és az azok mögött álló biológiai folyamatokat szeretnék minnél jobban megismerni. Ezt még én is élvezni szoktam. Megtanultuk, hogy hogyan működnek a különböző mikroszkópok, és hogy melyik mire való, hogyan készülnek a mikroszkóp lencséje alá kerülő különböző preparátumok, hogyan festik őket annak érdekében, hogy célirányosabban jobban lássuk amit látni akarunk. 

A kémia bizonyára szép tantárgy, kár hogy már a gimnáziumban sem voltam oda tőle a gyönyörűségtől.Pedig a tanárok mindent megtesznek annak érdekében, hogy  érdeklődést tanusítsunk óráik iránt (Pl.: rendszeres katalógussal az előadásaikon :P). Emellett azt tapasztalom, hogy az előadások többsége jól felépített és a vizsgára készüléshez hasznos dolgokat is hall az ember, ha jól odafigyel (márha a mellette ülők hagyják figyelni), ezért hát erre sem árt rendszeresen járni. Legalább heti egyszer. (kettő van hetente) A gyakorlatok általában nem túl érdekesek, arról szólnak, hogy megtanuljunk számolási feladatokat megoldani az éppen tanult anyagrészben, elmélyítsül elméleti ismereteinket és emellett szinte minden órán van egy kísérlet, amit a megfelelő eszközökkel csoportokban el kell végezni. A gyakorlat csúcspontja, amikor legalább az oldat megváltoztatja a színét és lehetőleg olyan lesz, amilyet várunk. (Nem ritka, hogy nem olyan lesz. hát ez van...)

A biofizika és biostatisztika tantárggyal szemben kettős érzelmeim vannak. Egyrészt néha káprázatosan izgalmas és érdekes, máskor halálosan unalmas és érthetetlen. Ez egyaránt igaz az előadások és gyakorlatok anyagára is. Az előadást így második félévben baromi rossz időpontba rakták, így kevésbé nagy az érdeklődés iránta, pedig ezen az órán hall az ember gyakran olyasmit is, amit nem csak a szakmában lehet majd felhasználni, hanem a mindennapi életben is hasznos. (Bár a tárgy szakmai jelentőségét az én szempontomból eléggé firtatnám. Na nem mintha nem lenne szükség arra, hogy néhányan tudják, hogyan működik a röntgen, vagy a ct, de ahhoz, hogy felvételt csináljak vele, nem hiszem, hogy arra is szükségem van, hogy hogyan és mi történik benne a röntgenfotonokkal és hogy hányféle verziója volt a múltban) A gyakorlatok témái sokrétűek és többnyire érdekesek. Megmérhetjük, hogy mennyire hallunk jól, a látásunk milyen, láthatjuk hogyan működik a pacemaker, az oszcilloszkóp, az endoszkóp, a CT, vagy éppenséggel mennyi mindenre jók vagy rosszak a különböző elektromágneses sugárzások. Sajnos azonban az a baj, hogy a lányok agyát nem igazán a fizikára találták ki, ezért igen nehéz megérteni a tananyagot, a könyv nagy részét szintén férfiak írták, ezért a női gondolkodástól jócskán messze áll. Arról nem is beszélve, hogy a középfokú oktatási intézményekben sem alapozzák meg száz százalékosan az ilyenfajta gondolkodást.

Végére hagytam az anatómiát, de nem azért, mintha ezzel kissebbíteni akarnám a jelentőségét, hanem azért, mert ez a kedvencem, és az ember utoljára mindig a legfinomabb falatokat hagyja a tányéron is, hogy aztán csemegézhessen rajta. Első évben az anatómia a legfontosabb és ezzel együtt legtöbb tanulást igénylő tárgy. Az egyáltalán nem számít, hogy valaki korábban tanult-e latinul, vagy sem, mert attól még nem fogja jobban felismerni a szervek részleteit, és megtanulni,hogy a canalis facialis mit mivel köt össze és hol vannak leágazásai. Az első anyagrész a csonttan, nyilvánvalóan azért, hogy ne ijesszenek el minket a boncteremből, mert a  csontokat még nem kell formalinban áztatni. Az előadások néha követhetetlenek, néha döbbenetesek, néha meglehetősen érdekesek, de mindenképpen nagyon nagyon hasznosak, ha valaki jó jegyet akar. Itt találkozik az ember a lehető legtöbb tanárral, és láthatja, hogy annak az előadónak konkrétan mi a heppje, mennyire részletesen várja el a tananyagot, így már nem vaktába megy hozzá vizsgázni. Elsőre némileg furcsák az anatómiával foglalkozó emberek (legyen az tanár, vagy diák) Egy idő után az ember már nem undorodik attól, hogy egy ember belsejét nézegeti, (sokan eleve sem) sőt különös élvezettel tölti el, hogy egy szép májat, vagy halántékcsontot láthat. Az egyik tanárunk, - amúgy a legtürelmesebb, legjóindulatúbb ember, akivel életemben találkoztam - szinte kivirágzik az arca, ha egy különösen "szép" kórképet adhat elő. Megállt bennünk az ütő, amikor látható  lelkesedéssel az arcán beszélt arról, hogy amikor a homloküreget felszúrják, hogyan pattognak, ropognak a csontok, amiken átmegy a tű. Egy másik tanár meg úgy adta elő a majdnem halállal végződő méhen kívüli terhességét, mintha csak vidámparkban járt volna, még akkor is, ha csak inteni próbált, hogy ez milyen veszélyes dolog. Ezzel együtt is szeretem az anatómiát, mivel ebben nem csak a könyv fölött kell ülni, hanem lehet rajzolni, képeket, metszeteket nézegetni, vénákat, izmokat, és idegeket preparálni és persze rengeteget tanulni.