(Fordítói megjegyzés: Szal…láttam hogy vki írta chatbe, hogy érdekelné a folytatás, tehát megjött a kedvem hozzá, azaz hogy már nincs belőle sok, mert ugyanaz a csaj írja, aki a Following The Red Gunned Road-ot és először azt fejezi be, addig pedig ezt szünetelteti. Azt is kéne fordítanom, mert mostanában hallottam valakitől, hogy ff-t nem hagyunk félbe és igaza van…remélem még érdekel valakit.)

-Chelsea, Gerard, ébresztő.

Lassan kinyitottam a szemem és nyújtóztam egyet. Megláttam, hogy anya áll előttem.

-Gyerünk, el fogtok késni.- mondta.

-Muszáj mennem?- ásítoztam.

-Igen, Frank mindjárt itt van. Menj és készülj.

Sóhajtottam és körülnéztem a szobába.

-Ömm…miért vagyok a nappaliban?

-Mert Gerarddal itt aludtatok el tegnap este.

-Gerard?- oldalra néztem és Gerard aludt mellettem.

Aztán gyorsan visszatereltem a tekintetem anyára.

-És Gerard miért alszik i…?- megálltam, amikor észrevettem hogy Gee ébredezik.

Újra Gerardra néztem, akinek a szemei lassan kinyíltak.

Kicsit ledöbbent, amikor meglátott. Felült, rám nézett, majd anyára.

-Mi…Miért vagyok itt?- kérdezte zavartan.

Nem ő volt az egyetlen. Anya sóhajtott.

-Mindketten elaludtatok tv- nézés közben tegnap, szóval itt hagytunk titeket.

-És mi van a szüleimmel?- kérdezte Gerard.

-Már felhívtuk őket és elmondtam nekik, úgyhogy ne aggódj…szerencse hogy nem változott a számotok.- nevetett anya.

Gerard is elmosolyodott és bólintott.

-Akkor én megyek készülni.- mondtam gyorsan és felrohantam az emeletre.

Gerard’s P.O.W.

Néztem, ahogy Chelsea felrohan az emeletre, majd az vissza az anyukájára, aki hirtelen az órájára pillantott.

-Frank valószínűleg nemsokára jön. Chelsea-val és Frankkel mész suliba, vagy hazavigyelek most?- kérdezte.

Reggel mindig találkozom Kat-tel, de akkor majd biztos megy Lizzie-vel (a tesójával).

-Nem kell. Megyek Frankkel és Chelsea-val. Köszönöm.- mondtam, mire bólintott és elment.

Elővettem a zsebemből a telefonom és tárcsáztam Kat számát, miközben kifelé sétáltam.

A telefon csörgött, én pedig elővettem egy szál cigit.

-Helló.- vette fel Kat.

-Szia babe. Csak én vagyok. Sajnálom, de ma nem tudok veled suliba menni.- tájékoztattam.

-Aww, baby. Miért?- kérdezte, de nem tűnt túlságosan csalódottnak.

-Mert Ch…um…Lukeséknál aludtam este…szóval megyek vele.

-Oké, akkor gondolom majd suliban találkozunk. Szeretlek. Szia.- mondta és lerakta.

Sóhajtottam és visszaraktam a telefont a zsebembe. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, amikor azt mondja ’Szeretlek’, úgy ahogy én sem. Ez olyan megkövetelt, hogy mondd a barátnődnek, a suliban pedig mindenki azt hiszi hogy Kat és én vagyunk a legtökéletesebb pár, de az igazság az hogy soha nem szerettem Kat-et. Nem tudtam mi az a szerelem, egészen tegnapig…

Egy egész nap Chelsea-val. Unalmas volt a lecke, de én élveztem. A veszekedésünk estéje óta már megbántam az egészet. Nem bírtam ki, hogy ne gondoljak rá. Már lassan 5 éve történt és még mindig hiszek benne, hogy a sors összehoz megint minket, csak nehéz felfogni, hogy ez sosem fog megtörténni.

-Mit csinálsz?- hallottam egy hangot, ami megijesztett annyira, hogy megégettem magam a cigivel az ujjaim közt.

-Francba.- ledobtam a cigit és rázni kezdtem a kezem.

Frank nézett rám. Felálltam a küszöbről és eltapostam a cigarettát.

-Szia.- mosolyogtam.

-Szia? Ne sziázgass nekem. Mit csinálsz te itt?

-Ööö…csak itt aludtam este…- mielőtt folytathattam volna, Frank ökle repült az arcomba.

Chelsea’s P.O.W.

Készen lettem és amikor az ágyamról vettem fel a táskám, hallottam halkan hogy Gerard és Frank beszélget kint. Mosolyogva rohantam az ablakhoz, hogy lássam őket, amint szemtől szembe beszélgetnek, de a mosoly lefagyott az arcomról, amikor megláttam, hogy Frank arcon üti Gerardot. Lerohantam és kirontottam a bejárati ajtón.

-Mi a fasz?!- sikítottam és odamentem segíteni Gerardnak felállni.

Az orrát a kezével takarta, majd amikor elvette onnan véres lett.

-Anya!- kiabáltam, ő pedig pillanatok múlva megjelent az ajtóban.

-Mi az? Úristen. Mi történt?- kérdezte, amikor meglátta Gerardot.

-Frank megütötte.- mondtam.

-Hol van Frank?- kérdezte zavartan.

Körbe néztem, de Frank nem volt sehol. Kirohantam a kapun, és megláttam Franket a járdán, az utca felénél. Szóltam anyának hogy vigye be Gee-t, majd elindultam Frank után, de ahogy a nevét kiabáltam egyre csak gyorsított.

Végre utolértem és megragadtam a karját. Megfordítottam és belenéztem a könnyekkel teli szemeibe.

-Miért sírsz?- kérdeztem nyugtalanul, de nem válaszolt- Frank kérlek, mi történt?

-Azt hittem szeretsz.- suttogta.

-Mi? De hát szeretlek.

-Peersze.- kiabált- Ha tényleg szeretnél, akkor nem feküdtél volna le azzal a seggfej Gerarddal.

-MI?! Én nem is feküdtem le vele!!!

-Azt mondta, hogy ott aludt!

-Igen de nem velem! Házit csináltunk tegnap este, Gerard nálunk vacsorázott, aztán mindketten elaludtunk a tv előtt. Nem úgy terveztük, hogy itt marad. Sosem csalnálak meg Frank. Szeretlek.

-Szereted Gerardot?- kérdezte halkan.

-Nem.- hazudtam.

Nem tudtam, hogy most szeretem-e vagy sem. Hogy-hogy szeretem?!

-Sajnálom.- fakadt sírva- Mikor Gerard azt mondta, hogy nálatok aludt, én már automatikusan arra gondoltam, hogy együtt. Nagyon mérges lettem, mert soha nem akarlak elveszíteni. Nagyon szeretlek.

-Tudom.- öleltem meg- Én is szeretlek.

Utáltam ezeket a szavakat mondani, mert tudni szerettem volna, hogy milyen igazán szeretni és hogy kit szeretek. Egy hazug kurvának éreztem magam.