30. Sweet home... with Tom

-         Szereti Paulinét, igaz??

-         Nem hiszem. Aludjunk, jó?

-         Jó… -persze nem akartam aludni… és nem is tudtam.

Másnap reggelinél közösen ettünk 5-en. Billre rá sem néztem. Nem akartam elvenni az étvágyamat

-         Most mi van  veletek??? -Nézett Georg hol rám, hol Billre felváltva. Tom oldalba bökte, így nem szólalt meg többet

-         Öhmm… ma lesz egy fellépésünk –mondta Bill. Én nem mondtam semmit

-         Úgy tudom 5 órakor, nem? –kérdezte Tom

-         De, az Eiffel-toronynál –mondta Gustav

-         Na jól van én végeztem –álltam fel az asztaltól.

-         Várj, hová mész?? –fogta meg a kezemet Tom

-         Bill a kulcsot legyél szíves –azzal odaadta a kulcsot én meg felmentem.

-         Na szóval, most mi van veletek?? –tért rá a lényegre Georg

-         Pauline –mondta Bill

-         Uhh… kiderült??

-         Igen… sajnos.

-         Az nem semmi… és most Evy hozzád sem szól, mi??

-         Hát nem.

Felmentem a szobába, bár fogalmam sincs, hogy miért. Sírni?? Úgy látszik, mert az ágyra leülve könnyezni kezdtem. De nem… nem szabad sírnom… nem éri meg. Majd… ha visszamentünk Németországba, haza megyek. Igen, ez lesz a legjobb.

Aztán kopogtak. Kinyitottam. Bill volt az

-         Szia –nézett el mellettem, majd rám. Beengedtem. Én meg a fürdőszobába mentem, hogy lefürödjek. Amikor kijöttem a fürdőből, Bill a szívbajt hozta rám

-         Sajnálom. Hamarabb megkellett volna beszélnem Paulineval a dolgokat.

-         Már mindegy. Haza fogok menni.

-         Micsoda??? Ezt nem teheted…–de akkor kopogtattak. Nagy a forgalom

-         Szijja!!!! –ugrott Bill nyakába Pauline. Megfojtom azt a ribancot, istenbizony!!!

-         Figyelj Pauline! Valamit most el kell mondanom –szedte le a nyakából a csajt.

-         Tessék –vetett be egy blend a med-es mosolyt…mosoly?? Vigyor:S

-         Ő itt a barátnőm… -mutatott rám

-         Csak voltam –tettem karba a kezem. Mostmár persze mentené a bőrét!! Áhh!!!

-         Micsoda?? Te megcsalsz???? –dühödött fel Pauline

-         Igen, mondhatjuk úgy is, mindkettőnket megcsalt!!!! –mondtam  szemrehányóan Billt szuggerálva–téged velem, engem veled –Bill meg csak a száját harapdálta

-         Kérlek titeket… ne haragudjatok… -szólalt meg

-         Engem hagyj békén… én meg mondtam: haza megyek –mondtam

-         De Bill… hogy tehetted ezt velem??? Én… szerettelek!! –mondta Pauline, már a sírógörcs határán. Pff… tiszta Rómeó és Jólia…:S:S:S

-         Régen én is szerettelek, de annak már vége… -na persze…

-         Utállak!!!! –majd kiviharzott. Bill esedezve rám nézett

-         Úgyszint. Én sem érzek többet, csak utálatot. Hogy tehetted ezt?? Várj… ne is válaszolj, nem vagyok rá kíváncsi!

-         Kérlek Evelin, halgass meg!

-         Nem érdekelsz! –aztán kirohantam a szobából, át Tom szobájába.

-         Valami baj van? –kérdezte

-         Én ezt már nem bírom, haza akarok menni!!! –sírtam.

-         Gyere ide… -hívott magához, majd jó szorosan átölelt

Hát igen… előlrehaladtunk az időben egy hónapot… Miután Franciaországból visszamentünk Németországba, hazamentem. Azóta már bő 1 hónap eltelt. Billel azóta sem beszéltem. Tom volt, hogy néha felhívott és Daviddal is sűrűn beszéltem telefonon. Vele a dolgokat elrendeztük, bár bevallotta, még mindig szeret. Nagyon édes. Mind1. Zenei pályafutásom abbamaradt, se menedzser, se koncertek, se rajongók… remélem ez egyszer valamikor még meg fog változni… nagyon remélem, mert én nem így képzeltem el az életemet… Ádámról azóta sem hallottam, nem tudok róla semmit, hogy hol van, mit csinál, vagy bármi ami vele kapcsolatos-szerencsére. Tamarával folyton tartjuk a kapcsolatot, megígértem, neki, hogy ellátogatok majd hozzá Németországba és ő is Magyarországra.

Aztán az egyik nap éppen a kutyámmal játszottam az udvaron, amikor anya szólt:

-         Kicsim látogatód van. Nem tudom hogy ki, valami német. Az arca nagyon ismerős…

-         Német??? –de… akkor Tamara?? –fiú vagy lány??

-         Fiú –ahha… David!! Tom!!!.... Bill????

Mentem és megnéztem, hogy ki az. Alig hittem a szememnek!

-         Tom!!! –ugrottam a nyakába

-         Szijja drágááám!! –örvendezett ő is

-         Már annyira hiányoztál, olyan rég találkoztunk!

-         Te is hiányoztál nekem. –mosolygott

-         Gyere be –majd bementünk a szobámba –mi újság veletek?? És hogy-hogy itt vagy?? Többiek??

-         Huhh… egyedül jöttem Sakival.

-         Jézusom, ne mondd!!

-         De pedig így van –mosolygott kedvesen – direkt egyedül akartam eljönni. Látogatóba;) Velünk nincs semmi új, de mondd, te hogy vagy??

-         Mi az hogy?? A THnál ne lenne újság?? Hát az már aztán nagy szó! –nevettem. Olyan jó volt újra látni!(L)J

-         Hát… úgy értem, csak a szokásos. Koncertek, tvs szereplések meg ilyenek.

-         Ééértem. Velem sincs semmi. Nincs menedzser, nincsenek fellépések, nincsenek rajongók –szomorodtam el

-         Jaaj nyugi, biztosan lesz majd idővel újra! Hidd el, ha én mondom –mosolygott

-         Köszi –adtam neki puszit

-         Figyelj… lenne egy nagyon nagy kérdésem. Vagy inkább kérésem.

-         Igen?? -kívácsiskodtam

-         Mit szólnál ahhoz, ha lejönnél Németbe pár hétre?? Az nagyon fain lenne!! Légyszi mondj igent!! A kedvemért!!!

-         Hát, nem is tudom, Tom (hát nem is tom TomXD)

-         Légy szíves!! Már olyan rég láttalak és a fiúk is! Meg persze Tamara is! Kérlek!! Ha a te kis rasztaboyod kériiii!!–fogta meg a kezem

-         Látom még emlékszel a becenevedre –nevettem –öhhm... Hát… úgy gondolom… előtte megbeszélem anyáékkal –mosolyogtam

-         Dejóóóó!!! Evy Németországba jön, juppíí!! –ugrándozott mint egy kisgyerek. Nagyon édes voltJ *olvadok mint a fagyi* -nos, ha anyud megengedi/mert hát meg fogja engedni, akkor holnap indulunk, mert nekem hamar vissza kell érnem

-         Holnap?? És honnan tudod te, hogy anya egyáltalán el fog engedni?? Te kis optimista! –tettem csípőre a kezem

-         Hááát –forgatta a szemét –mert…én azt mondom!:) el kell engednie, Evy! Ezúttal nem hagylak itthon! Velem fogsz jönni! Ez parancs –mondta katonásan:D:D

-         Hát jó, kérdezzük meg anyát –nevettem

Megkérdeztük (kérdeztem), sima ügy volt, anya kiengedett vele. Király!! Nos a repülő másnap reggel 11-kor indult. Cuccaim kész, minden rendben. Irány újra Németország!

Az út sem volt hosszú (hát persze, repülővel?!). Aztán megérkeztünk. Még gondoltam ám valakire! Hát Davidra! Vele is találkoznom kell! Jujj, alig várom máárrr!! Nos, a Kaulitz házba mentünk. Kissé féltem a találkozástól Billel, de nem volt az sem nagy ügy… a kapcsolatunk mindössze 2 hétig tartott, nem volt olyan nehéz a felejtés. De viszont volt valami, ami felbolygatta kíváncsiságomat. Tommal amint beléptünk a házba, Billt láttam meg a kanapén és egy lányt, amint nyalják-falják egymást. Az meg kiii??

-         Khm… bocs a zavarásért –köszörülte meg a torkát Tom

-         Tesó!!! –állt fel a helyéről Bill és meglátott engem is. Megölelte Tomot, viszont azt nem tudta, hogy velem mit kezdjen. Pusziljon, vagy ne?? Kb én is így voltam vele, hogy mi lenne a legjobb megoldás.

-         Szia –köszönt nekem is fapofával

-         Na… ennyire nem lehettek izék! Legalább egy puszit adjatok egymásnak!! Temessétek el a múltat! –biztatott Tom. Hát jó, legyen, egy puszi belefér, egyikünk sem hal bele. Nos megvolt. Ennyi. Nem múltunk ki.

-         Mi járatban itt? -kérdezte Bill

-         Ééén cűhöltem el ide! Nyaral –vicsorgott Tom, a szokásos maga tomos módján:_:)

-         Ááá értem! –bólintott –hát akkor bemutatom Vikit. Ő a barátnőm –húzta maga elé a lányt. Ez egy kicsit pofátlanság volt részéről… de most nem lenne jogom beleszólni. Ő dolga, engem nem érdekel. Különben is… már nem szeretem.

-         Szia, Evy vagyok –fogtam vele kezet

-         Viki –mosolygott. Szimpi volt. Tom közben telefonált egyet a háttérben. 5 perc múlva nyílt a bejárati ajtó. Mi addigra már a kanapén ülve nevetgéltünk

-         Tammmmyyyy!!! –rohantam csajosom felé

-         Evvyyy! Az előbb hívott fel Tom!! És mondta, hogy itt vagy!!! Jaaj olyan jó, úgy örülök!! –puszilgatott össze meg vissza

-         És én nem kapok?? –biggyesztette le a száját Tom. Mindketten ránéztünk

-         Jaaaj, dehogy nem –majd egy csókot nyomott a szájára…///////// Na ácsi, álljunk meg egy pillanatra!!! Csókot???? Ez nekem új… CSÓKOT???? Huhh… CSÓ-KOT???? Eléggé bambán félre tartottam a szám, kb úgy nézhettem ki mint egy cirkuszi mutatvány főbohóca.

-         Ja igen… elfelejtettem szólni… Tamyval járunk –mosolygott Tom

-         Aha…pompás –mondtam halkan

-         Mi??

-         Jaa, csak azt mondom, hogy tök jó –mosolyogtam. Ez nem érrrr!!! Érdekes Tom arról sem szólt, hogy Billnek van csaja, és hogy neki is. Vajon Davidnak van?? Neeem… kizárt. Hiszen azt mondta, hogy még mindig szeret.