33. Eltévedtünk... ??szerencsére??

-         Nem is tudom… -tettem a búrámXD –úgy gondolom, hogy talán… ennél jobb ötletet ki sem találhattál volna –nevettem

-         Dejóó!!!

-         Jöttök?? –kérdezte Bill elől

-         Igen!! –mondtuk, majd mi is előlrevágtattunk

Amikor visszaértünk a házba, megkajáltunk. Georg és Gustav szerencsére nem falták fel a hűtőt, szóval minden oké volt. Nos igen… amiről beszéltem, arról a bizsergésről… még mindig nem éreztem senkinél… de… áhh, lehet, hogy csak egy hülyeség volt! Nincs itt semmiféle pasi aki bukna rám és fel akarna szedni! Áhhh… Hülyeség… megfogadtam, mostantól nem érdekel a téma.

-         Figyeljetek, mi Evyvel elmegyünk majd sétálni, oké? –Tom

-         Rendben –mondták. Bill csak nézett, majd Viki elvonta a figyelmét a dologról.

-         És mikor mentek? -kérdezte Andreas

-         Ööö… lássuk csak, most fél 9 van… -nézte a mobilján – neked mikor jó? –kérdezte tőlem

-         Nekem mindegy, akár most is mehetünk –vontam meg a vállam

-         Rendben, akkor most megyünk. Nos akkor sziasztok –felálltunk a helyünkről, majd elhagytuk a házat. Már majdnem sötét volt.

-         Végülis… ahogy így nézem, ez az üdülő nem is a városban van –néztem szét

-         Hát… a város mellett, ezen az erdős területen.

-         Veszem észre –nevettem

-         Nos, akkor merre??

-         Hát… mondjuk arra –mutattam egy szép fás rész felé

-         Be, az erdőbe??? –vonta fel a szemöldökét

-         Hát… miért is ne?? –mosolyogtam

-         Rendben! Indulás! –aztán bementünk oda. Izgi… sötétben erőrdőben sétálni egy tök idegen helyen.

-         Na, fáj még az ujjad?? –kérdeztem

-         Nem, drágám –mosolygott

-         Héé, most te azt akarod, hogy azt mondjam, hogy hisztimackó?? –tettm csípőre a kezem nevetve

-         Nem, drágám –vigyorgott

-         Hisztimackó –nyújtottam rá a nyelvem

-         Drágám –grimaszolt

-         Hisztimackó

-         Drágám

-         Hisztimackó –aztán abbahagytuk hirtelen… cseppnyi hatrászünet, majd nagy hahotázás, az erdő kellős közepén. Nos, sikeresen elbarangoltunk az erdőben.

-         Na jól van, mostmár fordulhatunk visszafele és mehetünk másfelé –mondtam és megfordultunk. Valamire vártunk

-         De… merre?? –tette szét a kezét

-         Huuh… na látod… ezt nem tudom.

-         Na neee! Ne mondd, hogy nem tudod merre van a kiút!

-         Hát honnan tudnám?? Épp annyira nem tudom, mint te! Életemben nem jártam még itt

-         És még sötét is van… meg hideg

-         Te beszélsz?? Szokás szerint 2 póló van rajtad, rajtam meg csak egy top! –tettem csípőre a kezem –és ráadásul a szúnyogok is megfognak enni minket. Allergiás vagy rá?

-         Nem. Te?

-         Nem.

-         Oké, akkor nem halunk meg. –mondtam

-         Ennyi???

-         Miért, mi más még??

-         Valami épkézláb ötlet, hogy hogy jutunk ki innen??

-         A-aaa, nincs –ráztam a fejem.

-         Akkor… most mi lesz?? –jajveszékelt

-         Megesznek a farkasokXD –röhögtem

-         Ez nem vicces! És…és ha tényleg van itt farkas?? –rezelt be

-         Vaúúúú –utánoztam a hangját a farkasnak

-         Nemááá! Ez nem vicces!

-         Már megint hisztizel! Hisztimackóóó!!!

-         Nem igaz! Mindig csak hisztimackó! –nyafogott

-         És mindig csak drágám –utánoztam a hangját

-         De… drágááám! –nyivákolt

-         Csss hisztimackó, felriasztod a farkasokat és akkor jönnek és megeszik a sapkádXD –nevettem

-         De… marhára vicces vagy! –fordult el tőlem

-         Hisztimackó! –nevettem. Nem nevetett. Vártam még egy percig, aztán elindult csak úgy

-         Hová mész?? –kérdeztem

-         Próbálok visszajutni!

-         Az nem fog menni! –kiabáltam utána –a jó mindenedet -félre

-         De fog! De veled nem jutok semmire!

-         Na, hát kössz szépen ez marhára jól esett! Kedves vagy… hát jó! Te menj csak amerre akarsz, de én is elindulok…és nem arra amerre te! –kiabáltam utána, majd egy másik irányba elindultam. Vártam egy kicsit, hátha meggondolja magát és visszafordul. De nem. Túlságosan is makacs. Nem engedhetem, hogy eltévedjen egyedül. Utánarohantam.

-         Várj! –kiabáltam és oda értem hozzá, de nem fordult meg. – most ennyire megsértődtél??

-         … - semmi válasz

-         Ez nem lehet igaz! Tom! Szólalj már meg legalább! Nem lehetsz ilyen! Ne felejtsd el, hogy te hívtál el sétálni! És most mégis te vagy a leggorombább! Én csak próbáltam az előbb nem beszarni, hanem könnyedebben felfogni a helyzetet! –hatásszünet –Tom! –öleltem meg hátulról a nyakát. Nem tudom, hogy miért, csak úgy jött, spontán. Erre megfordult és a nyakáról levettem a kezem.

-         Bocs… -nézett rám, mellém, rám, mellém.

-         Mi ütött beléd az előbb?? Ennyire… taszító voltam?? Ennyire rosszulesett?? Úgy látom, nem vagyok jó társaság… meg amúgyis… eltévedtünk, erről is én tehetek. Meggondolatlan vagyok. Höhh… este, egy teljesen idegen helyen, erdőbe sétálni menni. Nem vagyok normális… tudod mit?? Haragudj rám, mert igen, tényleg okod van rá. Asszem inkább megyek tovább egyedül, mert én csak az agyadra megyek –majd megforultam

-         Várj… nem vagy hibás. Légyszi, ne menj el. Maradjunk együtt és próbáljuk meg együtt megkeresni a kiutat. Rendben? Az előbb tényleg nagyon bunkó voltam… csak felidegesített, hogy eltévedtünk és beszartam.

-         Oké… akkor maradjunk együtt –mondtam és megdörzsöltem a karomat –hideg van

-         Gyere –ölelt magához és úgy indultunk el. Már kevésbé fáztam. Felmelegített a teste melege.

-         Ez nem fog menni… innen nem találunk ki ilyen sötétben –mondtam. Már egy órája csak mentünk és mentünk… hiába.

-         Akkor nincs más… a ma estét itt kell töltenünk az erdőben.

-         És hol aludjunk??

-         Mondjuk itt –majd leült egy fa tövébe –na gyere –hívott magához oda le. Leültem mellé, ő pedig magához húzott. –nézd csak –majd levette az egyik pólóját –tessék itt van, hogy ne fázz

-         Jajj… ne. Vedd vissza. Már nem fázom annyira… -majd megfagytam

-         Dehogynem, tudom én, hogy megfagysz! Hisz még én is fázom! Na tessék, vedd fel –na jó, hát felvettem. –és most gyere3 –ölelt vissza magához én meg a mellkasára tettem a fejem. Olyan édes volt… ilyet még nem igazán mondtam Tomra, de tényleg az volt. És ezt mostanában vettem észre. Tök aranyos… édes és helyes is. Rendes is… minden oké. Úgy érzem… azt hiszem megéreztem azt a bizsergést. Egész testemben szétáradt a hideg, a hideg rázott, de nem attól, mert hűvös volt. Nos ez lenne az?? De pont Tom?? Ezt nem értem… ő?? Ő lenne az a bizonyos „nagy Ő”?? Ez nekem új… de mégis elhiszem. Hiszen érzem. De… ezeket a gondolatokat el kell vetnem, csak úgy mint Tomot is kitörölni a gondolataimból. Hiszen ő egy másik lányt szeret. Én sem tudom, hogy kit. Kíváncsi vagyok rá… De… akkoris édes. Áhh… jajj.

Billék, közben:

-         Hol vannak?? Már 2 órája elmentek! –idegeskedett Bill

-         Biztos jól vannak, ne féltsd őket –nyugtatta Andreas

-         Én akkor sem tudok megnyugodni –járkált fel alá a szobában

-         Nyugi kicsikém! –Viki

-         Már lassan engem is izgat, hogy hol vannak ennyi ideig –harapott az ajkába Tamy

Tommal még mindig nem aludtunk. Vagy a hidegtől, vagy a kényelmetlenségtől, vagy egyszerűen csak az izgalomtól nem tudtunk elaludni. Behunytam a szemem, hátha. Tom óvatosan megemelte a fejét, hogy megnézze, alszom-e már. Azt hitte hogy igen, mert a szemem hunyva volt. Megpuszilta a homlokomat és megsimította a kezem. Jahj… my god! Uhh… Olyan.. olyan áhh! Édes!! Nagyon édes! Nos kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. A keze az enyémen volt én meg megfogtam és összekulcsoltam az övével. Én tiszta hülye vagyok…

-         Te még fel vagy?? –kérdezte

-         Igen. Nem tudok aludni. Gondolom te sem.

-         Én sem. De próbáljuk meg –majd felé fordultam és úgy feküdtem a mellkasára.

-         Rendben.

Billéknél:

-         Hol a francba vannak már??? Már 3 órája nincsenek itt!!! –toporzékolt Bill

-         Na jó… már van értelme nyugtalankodnunk.

-         Szerintem… eltévedtek –tette hozzá halkan Viki

-         Te jó ég!! És mégis most mit csináljunk?? –Bill

-         Meg kellene keresni őket –mondta Andreas

-         Ilyen sötétben?? –Georg

-         Van zseblámpánk?? –Andreas

-         Van, vagy 2 –mondta Gust.

-         Akkor indulás! –Andreas

-         De és ha mi is eltévedünk?? –Georg

-         Ne szaroskodj már, menjünk! -Gust