46. Hungarian Hotel

-         Na és veletek valami??

-         Nincs –rázta meg a fejét –de szerintem nem is baj. Egyikünk sem sürgeti és most így amúgyis pont jól megvagyunk.

-         Ééértem

-         Na kész vagyok –jöttem le a lépcsőn

-         Kértek inni? –kérdezte Bill

-         Igen –ültem le Tom mellé és megcsókoltam

-         Mostmár ezentúl rám se fogsz nézni?? –kérdezte enyhén sértődötten (persze, hogy direkt csinálta)

-         Dehogynem, te buta –nevettem.

-         Okééés. Na, hozok inni. –majd kiment a konyhába. Viki meg megérkezett. Rögtön utána G&G is. Jó az időzítés.

-         Na, itt van –jött ki Bill a konyhából 3 pohárral –ohh… látom még kell plussz 3. –majd visszament

-         Naaa, és milyen volt az este?? –vigyorgott Georg

-         Magánügy, ha nem tudnád –húzódott el Tom fölényesen

-         De… na! Volt nagy bevetés??

-         Magánügy!

-         Nem lehetsz ilyen!

-         De lehet –grimaszoltam – a mi dolgunk, drága Listing úr

-         De…

-         Sht! –Tom

-         De…

-         Sht! Nincs duma! Nem beszélünk róla! Kuss!

-         Ajj… olyan izék vagytok… -sértődött meg

-         Már bocs Georg, de ebbe tényleg nincs semmi beleavatkoznivalód, ez az ő magánéletük. –helyeselt Gustav, majd Bill kihozott további 3 pohár üdítőt.

-         Bill, mit szaladgálsz?? –kérdezte Viki, amikor újra a konyhába vette az irányt

-         Óhh, hogy mit? –kapott észbe –mit is… -gondolkodott –hát, már nem tudom…

-         Akkor gyere, ülj le ide –mosolygott

-         Okéés –majd lehuppant mellé és megcsókolta. Mosolyogva néztem őket. Eszembe jutott hirtelen az a nap, még régen, amikor Billel jártam és kipenderítettek a hotelből, Stuttgartban. Mármint az azutáni nap. Amikor majdnem megtörtént… csak nem volt óvszer. Nem tudom honnan jutott eszembe most ez… milyen más volt még akkor minden. Mintha más életem is lett volna… másik pasi, másik élet. Azért még titokban kíváncsi vagyok, hogy Bill milyen az ágyban….? …. Na jó, ezt itt most azonnal abba is hagyom.

-         Tamara hol van? –kérdezte Gustav

-         Ööö nem tom, de most fel is hívom –mondta Tom, majd áthívta.

-         Ciiijjasztok –köszönt

-         Hello. –majd leült – pillanat –mondtam, mert csörgött a telóm. –igen?

-         Sziaa!! –szólalt bele az egyik osztálytársam, Reni.

-         Helló, igen?

-         Képzeld, tudtad, hogy a TH jön Magyarországra?? Te is jössz???

-         Igen, tudom. Megyek… -mosolyogtam

-         Király! Akkor mehetnénk együtt, nem??

-         Hát… ha gondolod..

-         Nem baj, ha most átmegyek hozzátok?

-         Reny. Nem otthon vagyok.

-         Hát hol??

-         Németországban.

-         Hoooll?????

-         Igen.

-         Evy, jössz már?? –kérdezte a háttérből Tom

-         Pillanat! –szóltam

-         Ez ki volt?? Kivel vagy együtt?? Ki van ott?? –kérdezte Reni.

-         Ööö, hogy is mondjam… neked ki is a kedvenced?

-         Hát ki lenne?? Tom!

-         Uhh… értem. Amúgy… rokonoknál vagyok –haraptam az ajkamba

-         Jaa értem. Na jó, akkor majd hívj fel, ha itthon vagy! És akkor majd elmegyünk a koncertre

-         Oké, de most lekell tennem. Szia

-         Szia –maj leraktuk

-         Mi tratott ilyen sokáig?? –ölelt át Tom

-         Jaa, semmi. –mosolyogtam. Reni az osztálytársam, nem mondhatom legjobb barátnőek, csak átlagosan barátnő. Nem akartam neki elmondani, hogy a Thval vagyok, ráaádsul a kedvencével járok… tudom mennyire féltékeny típus… megharagudna rám azonnal. Elég lesz bőven, ha majd a koncerten megtudja.

-         Jövőhéten megyünk Magyarországra, ugye tudod? –kérdezte

-         Persze.

-         Most péntek van… és hétfőn megyünk. Király! –Bill –alig várom

-         Látszik, nem lehet lelőni sem –nevetett Tamara

Na, ööö… eljött a hétfő. Repülővel utaztunk Magyarországra, Viki és Tamy kíséretében. Először Putnokra mentünk el. Szégyelltem Billék előtt, utálom azt a várost! Egyszerűen a hideg is kiráz attól a helytől. Amikor Tamarával jártam egy osztályba régen, akkor még mindketten Bp.-n laktunk. Aztán 5.-be mi is elköltöztünk, ebbe a rohadt városba. Na jól van, mindegy.

Anyáék örömmel fogadtak minket. Anya nem is hitt a szemének Tamyt látván. „Hogy ő mennyit változott” –emlegette mindig. Oké, tudtam, hogy ez lesz, ettől nem is féltem. Sokkal inkább attól, hogy mit szólnak majd a költözéses dologhoz. David Jost is jött velünk, egy pár producer és persze testőrök. Na meg persze 2 kamion. A koncert holnap lesz. Azt hiszem jobb lesz, ha csak a koncert után mesélünk nekik a dologról… Minden esetre David beszervezte, hogy én legyek az előzenekar itt Bp.-n. A későbbiek még majd rendeződnek. Szóval jól elbeszélgettünk a nappaliban, amikor a húgom toppant be a bejáratin és leesett az álla. Ja igen, eddig nem meséltem neki róla, hogy TH párti vagyok és járok valamelyikükkel. Nem tudott arról, se hogy volt viszonyom Billel. El sem hitte volna, mit kellett volna mondanom?

-         Ez… ez… Tokio Hotel?? –esett le az álla

-         Amint látod –forgattam a szemem

-         De hogy-hogy itt??

-         Látod. –Tom mellett ültem

-         De… itt Putnokon?? Azt hittem Budapesten lesz a koncert

-         Igen, ott is lesz, de most még itt vannak, na!

-         Mit beszéltek?? –kérdezte halkan Tom németül

-         Seemmit. Csak áhítozik.

-         Értem –mosolygott, majd megpuszilt. Olginak, a tesómnak megint leesett az álla

-         Te… te… kaptál puszit Tomtól?? –erre elnevettem magam. Hát ha még tudná a továbbiakat is! Majd ha nagyobb lesz, akkor ESETLEG mesélek neki róla. Na szal én Tomnak fordítottam, hogy mit mondott, erre ő is elnevette magát.

-         Figyelj csak –mondta Olginak (én lefordítottam). Aztán amikor anya nem figyelt egy csókot nyomott a számra :D

-         Eeeee!!! –csodálkozott, majd végre leült az egyik fotelba.

-         Na, azt hiszem így mondom el neked, hogy járunk. El sem hitted volna, ha csak mondom.

-         Hát… nem hittem volna…

-         És csak úgy megsúgom: Billel is jártam –nevettem

-         Mi van velem?? –hallotta meg Bill a nevét

-         Semmi –nevettem

-         De… ez nem lehet igaz!! Hogy lehetsz ilyen szerencsés??? –hisztizett:D

-         Hát így. Ügyesen csináltam –nevettem –ja, és Viki is jár Billel.

-         Miii?? Na jó… sokkot kaptam… -aztán bement a szobájába:D Tényleg sokkként érhette:D

-         Mi baja?? –kérdezte Tom

-         Mondom: „kicsit” meg van lepődve –nevettem

-         Áhhá.

-         Estére ugye itt maradtok?? –kérdezte anya.

-         Hát… -néztek össze a fiúk.- ha nem zavarunk, akkor igen

-         Jaj, dehogyis! Öööö összesen 7-en vagytok… hm… 2 szabad szoba van csak, ahol van ágy

-         Nem baj, majd én alszok E… -kezdte volna el Tom, de én hasba vágtam –aúúú

-         Khm, szóval megleszünk mi 2 szobában is. Mi 3an lányok az egyik szobában, a másikban ők 4en. –mondtam anyának

-         De én veled akarok aludni –súgta Tom

-         Kibírod!

-         De…

-         Majd este átjössz, de anyám előtt kuss. Szóóóval, akkor jó lesz így?

-         Igen –mondta anya.