28. Reden

-         Nah jólvan, átmegyek és kiengesztelem. Köszi a tippet! Jóéjt! –még egy puszi, aztán visszamentem a szobába.

-         Szivem… fel vagy még? –kérdeztem

-         Szerinted? –kérdezte nekem háttal, az oldalán. Én meg bebújtam hozzá az ágyba

-         Haragszol??

-         Nem. –kicsit hallgattunk, aztán teljesen közel bújtam hozzá és megcsókoltam a száját.

-         Ne haragudj. Nem tudtam, hogy te éppen mit tervezel. És szeretlek. Nincsen semmi bajom veled. Mindent nagyon jól csinálsz. Én így szeretlek, amilyen vagy. És nekem nem kell más. Érted?

-         Gyere –húzott közelebb magához és a fülem felé hajolt –én is szeretlek –suttogta. Elkezdtem csókolgatni.

-         Hol voltál az előbb? –kérdezte

-         Tomhoz mentem át –mondtam –mostmár aludjunk, jó?

-         Jó

Másnap reggel 12-kor ébredtem.

-         Jajj –dörzsöltem a szemem. –kicsit későn ébredtem –aztán megláttam mellettem Billt, aki még mindig mélyen aludt –ejnye –csóváltam a fejem –ezek szerint nem én vagyok a legnagyobb hétalvó?!J

Felöltöztem és lementem a konyhába. Biztos voltam benne, hogy még tom is alszik. Hát tévedtem…

-         Te már fel vagy?? –csodálkoztam

-         Most keltem. Kérsz?? –tett le az asztalra egy tányért, rajta gofrival

-         Köszi szépen –Tom is leült egy tányérral a kezében. –és Bill?? Nem várjuk meg?

-         Óhh ő vagy 3-ig tuti, hogy még aludni fog

-         Igen?? Ezt még nem is tudtam…

-         Hát igen… imád aludni. Én is, de most valahogy hamarabb ébredtem fel a szokásosnál. Pedig ilyenkor én is alszok még 5-ig is.

-         Huhh… nekem a max a fél 2:D

-         Akkor te sem panaszkodhatsz –nevetett. Aztán megettük a gofrit, kakaót is ittunk.

-         Tamarával mi legyen? –kérdeztem a kanapén ülve

-         Hát… mivel közel lakik, áthívhatnánk. De szerintem csak akkor, ha Bill is felébred. Nagyon örülni fog neki. Ez biztos

-         Szerintem is. Ez… olyan hihetetlen. –sühajtottam –remélem ugyanolyan jóba leszünk majd, mint kiskorunkban

-         Biztosan. Hisz mind a ketten imádnivaló csajszik vagytokJ -mosolygott

-         Köszi, ez rendes volt –adtam neki egy puszit

-         Öaa… jó reggelt –jött le Bill a lépcsőn holtkómásan

-         Reggel?? –nevettem –fél 2 van!

-         Köszi a puszit –súgta oda még nekem Tom. Én meg rámosolyogtam.

-         Na szivem… jó lesz, ha összeszeded magad, mert Tommal úgy döntöttünk, hogy áthívjuk Tamyt –mosolyogtam jókedvűen

-         Mi?? Most?? De még olyan vagyok mint a mosott szar! Nem lehetne később?? –nyavajgott

-         Később?? Az nálad azt jelenti, hogy 6 óra. Vagy ez hangozzon inkább kérdésnek?? –Tom

-         Nagyon vicces vagy –grimaszolt Bill. –na jól van, megpróbálom magam valahogy összekaparni.

-         Hát az jó lesz! –adtam neki egy puszit, majd felküldtem a szobájába. Tommal megint lentmaradtunk.

-         Figyelj csak, én felhívom Tamyt, hogy át tudna-e jönni, oké?? –kérdeztem Tomtól

-         Rendben!

-         Halló szia! Lenne kedved átjönni egy kicsit dumálni, ide Tomékhoz?... Oké! Akkor 10 perc! Szia! –majd leraktam

-         Na? 10 perc?? Király!

-         Aham! Remélem addigra Bill összekapja magát

-         Reménykedjünk.

10 perc múlva… Bill még mindig sehol (biztos elaludt a wc-nXD) Tamy meg már az ajtón csengetett.

-         Szijja!!! –estünk egymásnak (na nem félreérteni:D)

-         Szijja Tomybaby –puszilta meg Tomot –Hát Billybaby hol van? –tette csípőre a kezét

-         A te Billybabyd még kómában van –mondta Tom

-         Ejnye-bejnye. Jajj Evy! –fordult felém –nehogy félre értsd ezeket hogy Billybaby, meg Tomybaby… csak míg együtt lógtunk, mindig így hívtam őket

-         Jajj ugyan! Semmi baj! –mosolyogtam

-         Én is drágámnak hívom Evyt:D –vigyorgott kajánul Tom –még akkoris, ha Billnek ez nem tetszik:D

-         Hmm, cseles –kacsintott Tamy

-         Na, itt vagyok –jött le a lépcsőn Bill –Tammmyyy!!! –Sietett le a lépcsőn

-         Babym!!! –puszi, ölelés, meg minden. Vagyis csak ennyiJ

-         De jó, hogy itt vagy! –örvendezett, aztán leültünk a kanapéra

-         Jó titeket újra látni –mosolygott Tamy –téged is EvyJ Már nagyon rég nem találkoztunk. Jézusom… 8 éve! Ha bele gondolok… az rengeteg idő!

-         Hát az biztos! –helyeseltem

-         Na és akkor hogy is van ez az ittlakósdi?? Mesélj! Fiúk, utána ti jöttök!

-         Hát minden úgy kezdődött… -na, mindent elmeséltem neki, ádámtól kezdve

-         Huhh!! Ez aztán nem semmi! Fiúk??!

-         Hát… mindössze annyi, amit mondtam a boltba is, hogy már sok országban ismertek vagyunk. Kevesebb mint 1 hét múlva megyünk Franciába és 1,5 hét múlva New Yorkba utazunk. Már nagyon várjuk –mesélte Tom örömmel

-         De valami óriási rajongótáborunk van –mondta Bill

-         Óóó igen, hallottam már a Tokio Hotel körüli hisztériáról. Tényleg ennyire…

-         Igen, ennyire –mosolygott Bill

-         Na mindezeknek a dolgoknak nagyon örülök!

-         És veled mi jó történt?? –kérdeztem most én

-         Hát… nem sok semmi. Horvátország nem nagy valami. Ugyanaz az élet, mint itt, vagy Magyarországon

-         Huhh várj csak… akkor ezekszerint te 3 nyelven tudsz?! –kérdeztem

-         Mondhatjuk úgy is! Horvátba megtanultam horvátul, perkeft német és még nem teljesen perfekt angol. A magyar meg természetesen az anyanyelvemJ

-         Huhh! Én nekem a német perfekt és az angolt még tanulgatom. –mondtam

-         Na, mi meg angolul és franciául tanulunk és még egyik sem perfekt:D na??:D –Tom. Nevettünk.

-         Lassan majd nekem mennem kell, mert vendégekhez megyünk. Éppen hogy csak egy kicsit tudtam átjönni,

-         Kár… de remélem még azért találkozunk valamikor! –mosolygott Tom

-         Hát persze! Na én mostmár tényleg megyek! –majd végigpuszilkodtunk és elment

-         Hát ez kész! Nagyon megváltozott! Nem? –Bill

-         De –mondtuk egyszerre Tommal

-         Tényleg mikor is mentek Franciaországba? –kérdeztem

-         Megyünk! Te is jössz –javított ki Bill

-         Igen. Szóval mikor?

-         3 nap múlva!

-         Mi?? 3 nap?? Már ilyen közel van? –kérdeztem

-         Aham! Baj?? Addig legalább van egy kis pihenőnk

-         Dehogy baj. Csak nem hittem volna, hogy ilyen szűkös az idő addig. –meg volt valami rossz előrézetem Franciaországgal kapcsolatban. De ezt inkább nem hangoztattam a fiúk előtt.

Nos, volt mitől félnem. 3 nap eltelt… már a repülőgépen ültünk Franciaország felé. Az út 1 órás volt, hamar megérkeztünk. Párizsba mentünk. Gyönyörű volt!!! Egy jó kis hotelben szálltunk meg. Aztán testőrök kíséretében elmentünk egy városi sétára. Sok rajongó Billéknek esett, szóval azért volt valami értelme a testőröknek. Ez olyan uncsi! Sehova nem tudnak lépni testőrök nélkül! Persze, hogy mindegyik csajt érdekelte, hogy ki az aki velük van csaj. Vagyis én. Akkor ezek még nem hallotak rólam?? Na jó, akkoris csak azt hinnék, hogy Tom barátnője vagyok. A balhé elkerülése érdekében nem foghattam Bill kezét. Ez már gáz… na jól van, azért ennyitől még nem dől össze a világ.Az azért már kevésbé tetszett, amikor egy-két rajongó fényképezkedésnél Billék derekától kicsivel lejebb pihentették a kezüket. Persze azért nem markoltak bele a seggükbeXD na ez azért már kezdett idegesíteni. És Billéket még csak nem is zavarta! Jól van, Tomot megértem, ő örül a szép csajoknak, de Bill??!! Az meg már egyenesen felháborító volt, hogy volt egy csaj, aki Billnek megadta a számát egy kis papíron és Bill még zsebre is tette!!! Ez már rendkívül felidegesített. De én csak tűrtem… Ez tényleg ennyire idegesítő, vagy csak én vagyok hirtelen haragú??:S:S