24. Tom "csaja" vagyok

-         Kérlek bocsáss meg ezért… nem tudtam hogyan mondjam el…

-         Az a legfájóbb ebben, hogy én reménykedtem. És abban is, hogy azon a bulin nem csak azért táncoltál annyira velem, mert a pia hozta ki belőled

-         Kérlek… én sajnálom. Bocsáss meg nekem! Én nem akrtam ezt…

-         Nem haragszom… rád nem tudnék… csak fáj –ezzel letette

-         Nem! –a könnyeim elkezdtek záporozni. Ez nem lehet igaz!! Lehet, hogy az a csók nem történt meg de most ugyanolyan rossz! Na jó, annyira talán mégsem, mert nem csaltam meg Billt. De attól neki még csalódást okoztam. Istenem de hülye vagyok! Valahogy beszélnem kell vele. Vagy találkozni. Meg kell ezt beszélnünk. Nem nyugodt a lelkiismeretem. Hiszen őt tényleg nem akartam megbántani, ő ahhoz túlságosan is kedves hozzám. Áááh, hogy lehettem ilyen???

Elmentem lefürdeni, hogy egy kicsit lehiggadjak. Közben hallottam, hogy Bill is megjött.

-         Kicsim a fürdőben vagy? –kopogott be

-         Igen! –mondtam.

-         Rendben! –majd bekapcsolta a TV-t. Hallottam, hogy Nevada Tantól megy a Revolution. Na ez hiányzik nekem pont most…

Végeztem a fürdéssel, felöltöztem, majd a szobában leültem az ágy melletti fotelba.

-         Mitől van ilyen rossz kedved? –mászott oda hozzám Bill az ágyon

-         Semmi. Nincs rossz kedvem. Csak… kicsit fáradt vagyok. Ennyi az egész.

-         Értem. Akkor…mit csináljunk?

-         Nem tudom –vontam meg a vállam

-         Gyere –fogta meg a kezem és lehúzott az ágyra. Felkönyökölt az ágyon és megsimította az arcomat –tudod, hogy szeretlek?

-         Igen –mosolyogtam –és te tudod azt, hogy most milyen jó lenne ha megcsókolnál?

-         Hogy találtad ki, hogy erre készülök?? –mosolygott, majd megcsókolt. Kopogtattak

-         Fontos?? –néztem rá bociszemekkel

-         Hát… nem tudom –nyomott egy csókot a számra, aztán ment és kinyitotta.

-         Majd légy készen, nem sokára megyünk –mondta Tom, Billnek

-         Rendben. –majd becsukta az ajtót

-         Most ezért kellett itt hagynod?? –nyafogtam:D

-         Hát…sose lehet tudniJ

-         Na gyere ide –nyújtottam felé a kezem és magamhoz húztam az ágyra vissza. Lefeküdtünk egymás mellé és összeölelkeztünk. Aztán a nagy csendben elkezdtem halkan dúdolgatni az egyik számomat. Persze magyar volt. Rettentően hiányoztak a fellépések.

-         Ez mi? –emelte fel a fejét Bill

-         Csak… az egyik számom. Hiányoznak a koncertek… nem tudom mikor léphetek fel újra közönség előtt. És a magyar rajongóim is hiányoznak.

-         Vissza szeretnél menni Magyarországra??

-         Nem tudom. Itt… olyan jó veled és nem akarlak itt hagyni, sem az egész országot, de nagyon hiányzik az ottani rajongótáborom. Hiszen nekik köszönhetem a sikereimet.

-         Értem –meredt az ágyra és sóhajtott egyet –lassan majd eljön az az idő, amikor majd engem is és Németországot is megunod, és akkor hazaakarsz majd menni… -mondta szomorúan

-         Jaj neem! Ne mondj butaságokat! –öleltem meg –nagyon szeretlek és a világért sem hagynálak el

-         Jó, mert ez kölcsönös. –mosolygott. Szokásos: csók. –lassan menni kéne…

-         Oké. Baj ha én most nem megyek veletek?

-         Nem, semmi baj, úgyis csak unatkoznál ott a backstageben.

-         Rendben. Akkor addig elmegyek LaFeeval valahová.

-         LaFeeval?? Mióta vagytok ti ennyire jóban?? –tette csípőre a kezét. Szóval még nem tud a cikkről….huhh.

-         Ööö múltkor futottunk össze puszta véletlenségből… utána meg másnap is találkoztunk. Eléggé összebarátkoztunk.

-         Jaaj értem már! Hát akkor nyugodtan menjetek el dumálniJ Én meg elkészülök és megyek át Tomékhoz. Utána a ,űsorba.

-         Rendben. Még én is összeszedem magam

1 órával később már LaFeeval ültünk egy fagyizóban

-         Veled meg mi történt?? 2 napja nem tudok rólad semmit –csóválta a fejét.

-         Már nem abban a hotelban vagyok

-         Hogy-hogy??? –csodálkozott

-         Megszöktem. Billel.

-         Már itt van?? De nem úgy volt, hogy csak…

-         Igen, úgy volt, hogy csak 1 héttel később jönnek, de Bill előrre hozatta az időpontot. Ádámmal nagyon összevesztem az újságcikk miatt

-         Jajj igen, már láttam. Nem is értem saját magam… -fintorgott

-         Utána meg hirtelen betoppant a hotelbe Bill. Ádám meg rajtakapott minket, hogy csókolózunk. Nem történt semmi, mert Billel azonnal elsiettünk a helyszínről. Hanem aztán 10 perc múlva ádám elhagyta a hotelt és én Billel megszöktem. A cuccaimat összeszedtük, aztán iszkoltunk át abba a hotelbe, ahol megszálltak. Ja és nem elég, hogy ádám meglátta, hogy csókolózunk… de még David is. –sütöttem le a szemem

-         Húúú az cinkes… és mi lett?

-         Daviddal ma beszéltem telefonon és elmondtam neki mindent. Mindent. Ő elmondta, hogy reménykedett, hogy én meg ő…érted. Nagyon szomorú lett. De nem veszekedtünk és azt mondta hogy továbbra is barátok maradunk. De ez fájt neki… én annyira de annyira sajnálom… hisz olyan rendes az a srác!

-         Én Frankyvel vagyok így. Vagyis úgy értem, hogy szerintem teccem neki… meg hát nekem is teccik… -pirult el –és nem tudom… a buli óta még csak nem is találkoztunk! Most akkor ez csak egy kis flört volt??

-         Meglehet… Jujj képzeld mit álmodtam! Pont a buli után… este. Azt, hogy megcsaltam Billt daviddal –most én pirultam el

-         Tessék???? –lepődött meg

-         Igen… szerintem is furcsa. És mindez olyan valósnak tűnt. Pont akkor ébredtem fel, amikor öngyilkos akartam lenni… -lafee, szegénykém félrenyelt, amikor ivott:D

-         Hogy mondod?? Te nem vagy komplett!! Még csak az kéne, hogy ezt egyszer élőbe is megmerészeld tenni! De én akkor, hogy tudd, úgy fojtalak meg! –erre felnevettm –és ez nem vicc!

-         Nem… nem tenném meg. Hiszen most boldog vagyok Bill mellett. Csak kicsit ez a David-ügy aggaszt. Bánt, hogy fájdalmat okoztam neki. És tudom, hogy egy ideig ez még benne lesz. Valahogy beszélnem kell vele erről. De ez szerintem nem telefontéma…

-         Szerintem sem az. De most te találkozni akarsz vele??

-         Hát…muszáj lesz. Nincs előtte már semmi takargatnivalóm, mindent tud…

-         Hát… te tudod.

-         Na, elmegyünk valamerre sétálni?? –kérdeztem

-         Oké! –majd kifizettük az italt és a fagyit, majd nekivágtunk Stuttgart utcáinak. Kicsit vásárolgattunk is. Na meg persze röhögcséltünk, de ezerrel. A rajongók meg elmaradhatatlanok voltak utunkon. Aztán hirtelen megakadt a szemem egy újságcikken az egyik boltban

-         Azt nézd! –böktem meg LaFeet

-         Mi az??

-         A címlapon Tom „Új barátnő a láthatáron?” címmel… meg kell vennünk! Nem igaz, hogy ne tudnék a dologról! Vagy hogy Bill! –nos megvettem az újságot és kifelé menet elkezdtem lapozgatni. LaFee elnevette magát, amint meglátta a képet.

-         Ez nem vicces! Most mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a csaja!!! –mérgelődtem, mert az a kép került az újságba, amikor Tommal a SOXos sapkában nevetgélve mentünk Billékhez a vendéglőbe. Na akkor ez volt az a vakus paparazzi! Áááá!!!

-         Dehogy nem vicces! Ez…csúcs!!! –röhögött drága barátnőm.

-         „Evy (15), a hírhedt magyar énekesnő és Tom Kaulitz (17), a Tokio Hotel gitárosa: avagy egymásra találtak?? A két híresség Stuttgart utcáin sétálgattak nevetgélve. Úgy látszik, boldogok!” –olvastam, LaFee meg már nem bírt magával

-         Ez haláli!!! Ha ezt Bill, vagy Tom meglátja!!! Meghalnak röhögésben!!! Te jó ég!! –röhögött.

-         Ez nem ér!!!!! Ez… ez nem igaz!!! Én Bill barátnője vagyok, nem a Tomé!!!!!

-         Nem mindegy? Kaulitz, Kaulitz! –nevetett. Még vagy 10 percen keresztül. Aztán végre leállt

-         Asszem… lassan ideje lesz visszamenni a szállóra. Lassan Billék is végeznek… vagy lehet, hogy már végeztek is

-         Rendben. –a hotel útban volt a LaFeeéval, szóval elkísért

-         Akkor majd találkozunk valamikor! Szia! –azzal felmentem a szobába. Billék még nem voltak itt. Az újságot ledobtam az ágyra meg magamat is. Bealudtam.