7. Furcsa reggel

-          Oké, köszi szépen az interjút! –mondta Barby, a többiek pedig bólintottak

-          Még valami? –kérdezte Gustav

-          Nem, azt hiszem ennyi. Ezzel meg is volnánk! –mondta, és én is bólintottam egyet

Másnap reggel, épp reggelihez készültem, amikor Ádám felhívott, hogy nem tudunk együtt reggelizni, mert Zsolttal elmentek egy ügyet elintézni. Fasza… mehetek egyedül kajálni:S Nos, mindegy… szóval elmentem, összeszedtem a kajámat és leültem a szokásos asztalhoz. A szemem sarkából Billt láttam meg egyedül a kajás asztalnál batyogni jobbra-balra. Aztán az asztalsorok között kezdett el nézelődni, mire rámpillantott (én is rá), aztán felém közeledett. „Most vagy soha” gondolta, és nagy levegőt vett

-          Helló! Ööö leülhetek? –kérdezte

-          Szia, persze –mondtam. Mi ez???

-          Remélem nem baj, csak éppen egyedül reggelizek, mert a többiek elhúztak és legalább téged „ismerlek” itt –mosolygott

-          Semmi baj. Egyébként én is egyedül vagyok.

-          Ádám? –nézett körül. „Áldom ezt a reggelt” –gondolta magában

-          Honnan tudod a nevét?? –meresztettem rá a szemem

-          Ja…már összefutottunk.

-          Igen?? És…miről beszéltetek? –kérdeztem kíváncsian, majd beleharaptam a szendvicsembe

-          Hát…semmi különösről, csak –majd itt megállt. Nem tudta, hogy elmondja-e nekem, amit Ádám mondott, hogy utálom őket –szóval azt mondta

-          Mit? –néztem rá. Teljesen zavarban volt.

-          Áhh semmi különöset, csak mondta, hogy nem rossz a zenénk –nem merte megközelíteni a kérdést

-          Értem –bólintottam –ja, hogy hol van! Nem tudom, valami dolga van… hát igen, egy menedzsernek mikor nincs dolga? –nevettem el magam zavartan

-          Menedzser?? –guvvasztotta rám a szemét

-          Ja igen, ő a menedzserem –vakartam meg a fejem

-          És a barátod is… -motyogta az orra alá

-          Tessék?

-          Semmi, csak éppen azon tűnődök mikor jönnek vissza Tomék

-          Aha. Nem eszel?

-          Ja, de –majd beleharapott a zsemlébe

-          Még nem tettél bele semmit –ráncoltam a homlokom

-          Óhh, hogy én milyen hülye vagyok, nem is vettem észre. Tudod én így szeretem –nevetett kicsit zavarodottan

-          És finom? –nevettem

-          Nagyon –nevetett

-          Amúgy jó volt tegnap az interjú –váltotam témát

-          Valóban? –kérdezte csodálkozva

-          Amúgy Tom rosszban van Georggal, vagy mi?

-          Miért?

-          Mert hát hogy, Georg milyen trehány, felelőtlen és lusta –idéztem

-          Ja hát igen, de ez így igaz. Tom eléggé szókimondó –mosolygott

-          Vettem észre –mosolyogtam én is.

-          Egyébként szuper hangod van –mosolygott kedvesen

-          KösziJ -kicsit el is pirultam talán… Aztán megcsörrent a mobilom. –ohh pardon

-          Semmi baj

-          Haló? –vettem fel. –igen…oké… 20 perc? Rendben, szia .majd leraktam –bocsi, csak Barby volt

-          Az a riporter csajszi??

-          Igen

-          Tom meg georg teljesen rá van indulva!

-          Micsoda? –nevettem el magam –tényleg?

-          Halál komoly! Rámozdultak teljesen! –„meg én is rád… bárcsak tudnád…”

-          Na, ha ezt elmondom Barbynak! –nevettem

-          Ne! Kérlek azt ne!

-          Miért?

-          Tomék megölnének, ha megtudnák, hogy kikotyogtam –nézett az asztalra.

-          Rendben –mosolyogtam. Miii?? Én megígérek vmit a Thnak?? Billnek?? Mint valami bizalmas barát…:S PSZICHOLÓGUST!!!!

-          Bocsi, mobil –majd elővette a mobilját –Haló? Igen… -majd rámnézett –aha…oké, viszhall

-          Na én végeztem is. Azt hiszem…

-          Oké, szerintem én is. –majd felálltunk az asztaltól –jó volt beszélgetni –mosolygott kedvesen

-          Szerintem is –mosolyogtam. Miii?? Megbolodnultam tényleg…nem is tudom már, hogy mit beszélek! Valaki hívja a 104-et!!! Vagy a segélyhívót!!! Na mindegy…aztán a szobámba mentem. Untam magam. Úgyhogy őgy döntöttem, hogy megyek és kipróbálom a hotel szaunáját és az úszómedencéjét. Tiszta luxus! Fél órát lubickoltam, és mivel ott is csak egyedül voltam, felhívtam barbyt, hogy talizhatnánk. 15 perc múlva meg is jött. Elmentünk vásárolni, meg felmentünk hozzájuk.

-          Figyelj, muszáj valamit mutatnom! Ez az egyik ismerősömé –majd egy CD-t vett ki egy tokból. Másolt volt és nem volt ráírva az előadó, így csak találgathattam, hogy ki az. Aztán megszólalt az első szám.

-          Na milyen?? –kíváncsiskodott

-          Ugye nem TH-t raktál be?? –mutattam rá a mutatóujjammal figyelmeztetően

-          De, igen! Szóval válasz? Szerinted milyen??

-          … -csak megvontam a vállamat. Pedig egész jónak találtam! Na mindegy… újságot nézegettünk meg minden, közben ment a zene. Th… Aztán úgy 3 körül haza ténferegtem. Belépek a szobámba, és…

-          Te jó ég!!!! –sikítottam

-          Mi történt?? –közelített a szobám felé Ádám

-          Jajj…annyira szeretlek!! –ugrottam a nyakába

-          Mi? –majd benézett a szobába és meglátott egy halom virágot. – Én nem is kü…

-          Jaaaj, olyan ari vagy!! Ez…csodálatos!

-          Hát azért küldtem –nevetett. Bár fogalma sem volt róla, hogy ki küldhette, mert hogy ő nem, az biztos. Aztán 15 percet a szobámban voltunk és beszélgettünk. Aztán megint volt vmi elintéznivalója és elment. Aztán észrevettem valamit, amit eddig még nem. Az asztalon lévő egyik csokorhoz volt tűzve egy üzenőkártya, amire ez volt írva: „…du wirst für mich, immer Heilig sein Ich sterb’ für unser Unsterblichkeit… egy titkos hódolód” ennyi… várjunk csak! „Számomra mindig szent leszel, meghalok a halhatatlanságunkért” egy titkos hódolóm?? Ádám nem titkos… akkor ki az??? Ezen gyötrődtem 10 percig. Még a szöveg is simerős volt valahonnan, de nem tudtam minek a szövege. Esetleg…BARBY! Felhívtam gyosran

-          Helló, kölcsön tudnád adni azt a Tokio Hotel cdt amit mutattál?

-          Tán nem tetszik?? –vigyorgott

-          Ajj… most nem ez a lényeg. Kell a cd, de sürgősen! A plázánál találkozunk –majd lecsaptam. Volt egy olyan érzésem, hogy ezek a sorok a TH egyik dalszövegéből van. És biztosra akartam menni. 15 perc múlva már nálam i volt a cd, és siettem vissza a szállóra, amjd beraktam a cd-lejátszómba és végighallgattam a számokat. Megvan!! Ez lesz az!! Thnak a szövege… De Ádám sem a TH-t nem igazán szereti és nem „titkos” hódolóm… ki lehet az???

-          Szia picim –lépett be a szobába Ádám

-          Jaj, a szívbajt hozod rám! –kaptam a szívemhez, amjd gyorsan kikaptama  cd-t a lejátszóból és beleraktam a tokjába

-          Mit hallgatsz? –ölelte át a derekamat hátulról

-          Semmit –szedtem ki magam a karjai közül

-          Naaa, de mi az?

-          Mondom, hogy semmi! –kiabáltam rá

-          Jól van na, ne kapd le a fejem!

-          Jó, bocs –mondtam ingerülten

-          Egyébként csak megakartam kérdezni, hogy van-e kedved ma este bulizni jönni?

-          Hová? –csillant fel a szemem. Régen nem voltam már egy igazi jó buliban

-          Hát itt a városban! Van egy tuti jó hely!

-          Király!

-          Este 9-kor lejövök érted

-          Oké, szia –majd ement. Én pedig továbbra is filóztam, mígnem barby csörgetett

-          Helló, nyílt a városban egy tuti jó hely, nem akarsz eljönni bulizni?

-          Ugyanezt kérdezte Ádám is! Jössz velünk??

-          Király! Este 9-re ott vagyok

-          Oké! –majd letettük. Nos este 9-ig nem sok minden történt velem…aludtam inkább, meg tv-t néztem. Volt egy TH klipp, amit életemben először nem kapcsoltam el, és végig bírtam nézni!!! Huhh… na jó…