15. Jönnek

Nos igen, a hotelt elhagyva futottam céltalanul. Már úgy 8 óra felé lehetett. Igen, annyi volt, megnéztem a mobilomon. Aztán lassítottam és szembe találkoztam valakivel. LaFeeval.

-         Szia! –köszöntem neki

-         Helló! Te nem Evy vagy?

-         De! Te pedig LaFee –mosolyogtam kicsit

-         Valami baj van? –kérdezte

-         Nem…nincs…

-         De látom, hogy van valami. Esetleg beülhetnénk valahova beszélgetni… ha gondolod.

-         Hát…rendben. Úgy sincs nagy kedvem vissza mennio a hotelbe. Onnan menekülök…

-         Menekülsz? Na gyere és aztán elmeséled –majd karonfogott és besétáltunk egy közeli pizzériába – bizonyára éhes vagy…

-         Hát… reggel óta nem ettem semmit. Asszem egy pizza jól esne.

-         Oké, fizetek.

-         Neeem, arról szó sem lehet. Én fizetek

-         Én! Nincs vita –mosolygott

-         Hát… rendben –mosolyogtam. Majd megrendeltük a pizzát és arra vártunk

-         Nos… mostmár mesélhetsz.

-         Huhh… nem is tudom hol kezdjem… talán ott, hogy a menedzserem a barátom… 22 éves. Ide kellett jönnöm Németországba turnézni, úgymond… aztán meg én anti Tokio Hotel voltam… Billékkel egy hotelbe szálltunk meg… és a véletlen hozott össze bennünket

-         Tessék?? –majdnem belefulladt az innivalójábaXD

-         Ja…öö igen…aztán egyre többet beszélgettem Billel…és…valahogy…beleszerettem. Már nem volt olyan ellenszenves

-         De hát több millió csaj oda van érte.

-         Igen… de neki én kellek –mosolyogtam –érted… először ő szeretett engem…és aztán én is megszerettem.

-         És akkor hol itt a gond? Ja értem… a barátod??

-         Hát… nem tudom. Ma nagyon felidegesített. Már nem bírok még a közelében sem lenni. Tőle borultam ki. Amúgysem szeretem már és azt mondja, hogy én vagyok neki a legfontosabb… akkor miért nem foglalkozik velem?? Vagy régebben is?? Akárhogyis kettesben voltunk, mindig jött egy telefonhívása! Képes lenne engem feladni a munkájáért! Érted??

-         De ha nem szereted, miért idegesít ez ennyire??

-         Azért mert ilyen! Amikor szerettem is ilyen volt. De már elegem van… szakítani fogok vele. Szerencsére holnaptól nem kell vele töltenem az egész napot…

-         Hogy-hogy?

-         Jön David is Stuttgartba

-         Hogy ki?

-         Ja, a Nevada Tan gitárosa

-         Már veklük is összebarátkoztál?? –csodálkozott

-         Hát, mondhatjuk, hogy igen. És miattuk szépen össze is vesztünk Billel

-         ???

-         Csak annyi, hogy úgy volt, hogy interjú után megvárjuk egymást Billel én meg elfelejtettem és elmentem velük fagyizni, meg ilyenek…szóval semmi komoly. Aztán persze kibékültünk. Ez ma volt.

-         Ja, értem.

-         És te hogy-hogy itt vagy? Koncert?

-         Aha. Meg fotózás

-         Értem. Jaj… már 9 óra –közben kihozták a pizzát –lassan mennem kéne… bár semmi kedvem Ádám mellé bebújni az ágyba:S:S

-         Jujj…hát ez tényleg nem jó… -aztán még beszélgettünk 20 percet, a pizzát megettük és úgy döntöttünk, hogy „haza”megyünk. Nem akartam, de muszáj volt…

-         Hát…akkor szia és köszi, hogy meghallgattál –mosolyogtam

-         Én is köszönöm. Esetleg egy telefonszámot? Hogyha esetleg beszélgetni támadna kedved…J

-         Rendben! –telszámot cseréltünk, aztán visszamentünk a saját hotelünkbe.

Másnap reggel David csörgetett fel. Szerencsére Ádám már nem volt mellettem.

-         Tessék?? –szóltam a telefonba kómásan

-         Szia, én vagyok, nem sokára Stuttgartban leszünk! –mondta David

-         Rendben. Én meg most keltem fel. Jobban mondva felkeltETT VALAKI!

-         Uhh… jajj bocsi… nem akartam.

-         Jól van semmi baj –nevettem –csak vicceltem

-         Szóval akkor ott leszünk nem sokára! Melyik hotelben szálltál meg?

-         Valami European izééé

-         Europe hotel! Mi is oda megyünk!!

-         Jaaj de tök jó! Siessetek!

-         Oké, szia!

-         Szia –leraktuk. Király! Nem leszek egyedül!

Nos gyorsan elkészültem, lefürödetem, sminkeltem meg minden. A szokásos… Aztán lementem reggelizni. Fél 10-kor. A kaja 10-ig van, szal…még pont elérem.

A kaja is megvolt gyorsan, mire davidékat láttam meg az ajtóba. Gyorsan odarohantam hozzájuk, puszit nyomkodtunk egymás arcára (XD) mindenkivel. Szal a köszönés megvolt.

-         És meddig maradtok?? –türelmetlenkedtem

-         Meddig is? –fordult David Timo felé

-         Ööööö

-         4 napig –mondta Jan

-         Értem. Én még nem tudom mennyi ideig leszek itt –mondtam

-         A menedzsereddel vagy igaz? –kérdezte Franky

-         Ööö igen –azt nem akartam mondani, hogy a barátom –meg a sofőrünk

-         Ahha

-         Asszem holnap lesz az első koncertem itt.

-         Elmegyünk! –vágta rá david –igaz fiúk?? –fordult a többiek felé. Linke éppen valamin gondolkozott, majd megrázta a fejét és felébredt

-         Igen! –mondták egyszerre

-         Na neee fiúk! Tényleg?? Komolyan mondjátok??

-         Teljesen!!

-         Nagyon köszönöm!! Ezt nem lehet annyiban hagyni, én is elmegyek egy koncertetekreJ

-         Akkor majd a mannheimi koncertre gyere, nagy buli lesz! –mondta Franky

-         Rendben!

-         Na, mi most megyünk és lepakolunk –mondta Linke

-         Utána itt találkozunk –kacsintott David

-         Oké! Benne vagyok –mosolyogtam, majd visszamentem a szobámba. Zenét hallgattam, aztán mentem és körülnéztem a hotelben. Tök jó volt! Majd Bill hívott

-         Szia, na hogy vagy?? –kérdezte

-         Szivem! –köszöntöttem x) –jól! Képzeld, ma jöttek a Nevadás srácok! Legalább nem leszek „egyedül”

-         Ahha, az jó –mondta, közben fintorgott, amit szerencséjére én nem láthattam

-         Jajj… tegnap összevesztem Ádámmal. Elegem van belőle!

-         Mi történt??

-         Na ki van itt?! –karolt belém hátulról Ádám, mire én megugrottam, úgy megijedtem

-         Evy! Ott vagy még??

-         Izé…most… nem tudunk beszélni! Szia!

-         De Ev… -lecsaptam

-         Mit csinálsz?? –vakartam le magamról Ádámot

-         Hát mit mit?

-         Mit?

-         Mit mit??

-         Ááááh!

-         Most megint mi bajod??

-         Semmi –morogtam

-         Meg akarlak ölelni, erre meg lerázol! Mi van veled Evy?? Mondd meg őszintén, ha nem szeretsz!

-         De szeretlek! –haraptam az ajkamba, majd nagy erővétel után megöleltem…:S

-         Na látod!

-         Csak mostanában nem vagyok jó passzban…

-         Miért??

-         Nem tudom…talán ez a nagy felhajtás… -nagy?? Még felhajtás sincsXD

-         Jaj… ne légy így elkenődve

-         Jó… -majd megpillantottam a fiúkat a szemem sarkából –izé… most megyek

-         Jól van, én is, még sok az elintéznivalóm –mondta, amjd mindketten két különböző irányban indultunk el, én a fiúkhoz

-         Na, itt vagyok.

-         Ő a menedzsered volt? –kérdezte Timo

-         Öööö igen -mondtam