Minden kicsi élet, világra-jöttével
Kit lát meg először, fényes kis szemével?
Ki az ki szelíden végigsimogatja?
Az aki csak egy van, s ez az édesanyja.
Aki felkel éjjel egy mozdulatára,
Féltő törődéssel óvja és imádja,
Táplálja, tanítja, gyógyítgatja féltve
Minden egyéb gondját érte teszi félre.
Előbb őrá gondol, s csak azután magára
És ha bántja bárki Tigrisként vigyázza.
Gyengéden szereti egész életébe
Még az életét is odaadná érte.
Hogyan is lehetne mindezt meghálálni,
A sok szép és jóból kicsit visszaadni,
Kérjük a Jó Istent, hogy sokáig éljen!
Köztünk boldogságban és jó egészségben!
Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik.
Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít.
Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs....
De talán változtathatunk...
Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább?
Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni,
s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni.
Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény.
Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?!
Gyermekként, ha elestél... fel ki segített?
Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen
bár nevelő vagy édes, melletted állt, segített s féltett.
Lehet most rajtad a sor...
Állj elibe! Mondd, hogy anyám, szeretlek! Én őrködöm feletted."
ééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééé
Ugyebár barátom, nem kell ahhoz számtan,
hogy megszámlálhassam, hány édesanyám van.
Tudhatom, láthatom ugyebár, hogy hány van,
egyetlen-egyetlen-egyetlen anyám van.
Ó, jóságos Isten, hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok sehol e világon!"
hhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek
eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
Édesanyám, köszönöm az életem!
Édesanyám, köszönöm az életem,
Édesanyám, köszönöm, hogy vagy nekem!
Köszönöm a szívet, mit nekem adtál,
Hozzád szól most az, kit a világra hoztál.
rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
tttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttt
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
Ha most elalszol, repülj egy világba az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen, s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy, mint még soha, repülj boldogan,
s mindennek örülj mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák boldogan intenek,
s ki éjszaka lát, mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják repteted, s már érzed a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét, s most én is repülni megyek, az éj minden szépsége legyen veled
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
