A Kutya júliusi számában Bagi Fruzsina és Simó Gergely arra vállalkozott, hogy feltárja a kutyaharapások okát. Szerintük ugyanis minden kutyaharapásos esetet elemezni kell ahhoz, hogy ne egy általánosított képből kelljen kiindulnunk a következő harapás megelőzése érdekében. A kiképzett kutyák viselkedése A kutyaharapások egy része megelőzhető, ha a kutyával olyan feladatokat végezhetünk, amely során levezeti "felesleges" energiáit. Ugyanakkor az őrző-védő kiképzést kapó állatokat gyakran azzal vádolják, hogy épp a bennük lakozó brutalitást szabadították fel, így ezek az állatok megszokták, hogy akciót várnak tőlük. Mások viszont azt állítják, hogy a kiképzett ebek (és ebből a szempontból mindegy, hogy a képzés szánhúzásra, őrzésre vagy vadászatra irányul) karaktere az emberrel való együttműködéshez idomul. Férfiak és gyerekek veszélyben! Nem mindegy, hogy a kutya a saját gazdáját, annak családtagját, vagy idegent harap meg. Dr. Csikós Károly adataira hivatkozva a magazincikkben a következőt állítják: "A férfiak és fiúk kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nők és lányok. A harapások áldozatainak többsége, 60%-a 10 éven aluli, a halálos kimenetelű támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A legtöbb kutyaharapás előzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott személy ismeri a kutyát, 55%-ban a saját kutya a támadó." Több kutya, több körültekintés! A legveszélyesebb kutyatámadások esetében feltűnő, hogy a két vagy több kutya az "elkövető". Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a kutyák közötti hierarchia folytán az első kutya harapását a másik követni fogja. Tipikus példa erre, amikor a gyereket egy szendviccsel a kezében kiküldik a kertbe a két kutya mellé: az egyik csak felugrál az ételért, a másikban megbotlik a gyerek, ezután rúgás és kiabálás, majd harapás és sebesülés a következmény. Persze ilyenkor a kutya elhanyagolása az első számú probléma: amikor a gazdinak kevés ideje van a törődésre, akkor vesz egy másik kutyát, ahogy az első ne legyen egyedül. Ne okozzunk meglepetést! A harapást gyakran valamilyen a kutya számára szokatlan esemény váltja ki, például egy bottal járó ember furcsa mozgása, a kerítésen zörgő gyerek, a síkos úton eleső személy. Több kutya esetén az első lépésként az egyik odaharap, amelyet a falkatárs(ak) felbátorodott reakciói követnek. Az állatorvos is segíthet A rendszeres kutyaharapást az állat betegsége is okozhatja: előfordulhat, hogy valamilyen betegség gyötri az állatot, amely állandó fájdalommal jár, és idegkimerültséghez vezet. Az állatorvos ilyen esetben többnyire tud segíteni, illetve szakember gyógyszeres kezelést is kezdeményezhet az idegesség enyhítésére. Kutyaiskolában átnevelhető A harapós kutya átneveléssel is leszoktatható a támadásról. Ehhez azonban tapasztalt szakemberre (kutyaiskolai oktatóra) és konzekvens hozzáállásra van szükség. A viselkedési zavarral küzdő eb ugyanis könnyen megzavarodik, ha az iskolában mást tapasztal, mint otthon. Az iskolában a kutya nemcsak a legfontosabb engedelmességi gyakorlatokat sajátítja el, hanem azt is megérti, hogy nem mindig az történik, amit ő akar. Ha már retteg a család... Sok szakember tapasztalata szerint a családdal szembeni dominanciavitába keveredett kan kutya helyzetén javít az ivartalanítás, amely nem tenyésztésre tartott ebek esetén megfontolandó lehet. A szukáknál az agresszivitás nem csökkenthető ivartalanítással. Ha a családtagok egy része már fél a kutyától, akkor ebből a helyzetből nagyon nehéz lesz kikeveredni: sajnos az ilyen esetekben gyakran nincs más megoldás, minthogy a család megválik a kutyától, esetleg beszerez egy szelídebb példányt. Most fél tőlem vagy megtámad? A félelemből támadó kutya könnyedén megkülönböztethető az agresszíven viselkedőtől. Az ilyen állat akkor harap, ha sarokba szorítják és nem hagynak számára menekülő utat. Ez se a védőösztönnel, se az agresszivitással nem keverendő össze, inkább a meneküléssel rokonítható, hiszen ilyenkor a kutya "előre menekül". Ez ösztönös cselekvés, amellyel a támadóját meglepve a kutya megpróbál időt nyerni és kitérni az őt ért atrocitás elől. Az állat félelemérzete vele született tulajdonság, amelyet csak módosítani képes a környezetük: az ügyes szocializáció csökkenti, az otromba viselkedés erősíti. Legyünk ezért mindig türelmesek és próbáljunk apró gesztusokkal tartós bizalmat építeni kutyánkban.