|
Takahashi Rumiko
Takahashi Rumiko lassan negyven éve minden egyes héten új fejezeteivel örvendezteti meg rajongóit. Mangái és az azokból készült animék szinte a világ minden pontján átütő sikert arattak.
A kezdetek azonban egyáltalán nem voltak ígéretesek a mangaka számára. Bár még csak középiskolás volt, de már megjelent első műve: a Katte no Yatsura a Shounen Sundayben. A pénztelenség és az egyetlen szobányi lakhelye ellenére Rumiko még akkor is makacsul ragaszkodott választott pályájához, amikor már a szülei is azon a véleményen voltak, hogy "rendes állás"t kéne keresnie. A középiskola után jelentkezett a Gekiga Sonjuku nevű rajziskolába, ahol a diákok magától Koike Kazoutól tanulhattak. A mester a legnagyobb hangsúlyt az egyedi karakterek megalkotására helyezte, amelynek eredményét a közönség először az 1978-ban megjelent Urusei Yatsurán tapasztalhatta meg. Ez volt a szerző első igazi nagy sikere. Az Urusei Yatsura karakterei és látványvilága ugyan tökéletesen illettek az akkori mangakák ábrázolásmódjához, Rumiko karaktereinek vicces és néhol meghökkentő személyisége, valamint rajzainak igényessége és kidolgozottsága mégis kiemelte műveit a többi közül.
A mangakát azonban egyáltalán nem tette önteltté a siker. A még javában futó Urusei Yatsura mellette elkezdte a Maison Ikkokut, amelyben az olvasó egy teljesen új környezetben, ugyanakkor szintén vicces és karakteres szereplők szemszögéből láthatta a világot. Mindkét sikermanga szinte egy időben, 1987-ben ért véget. Még ugyanabban az évben elkezdődött a Ranma 1/2 sorozata, amelyet sok más híres mangaka tart a kedvencének. Az alkotó hű maradt elképzeléseihez, és még mindig a karakterek személyiségére fektette a legnagyobb hangsúlyt.
A Ranma azonban nem csupán történetével aratott az eddigieknél is átütőbb sikert! A 38 kötetet végiglapozva jól megfigyelhető az a hihetetlen fejlődés és megújulás, amelyen Rumiko rajzstílusa keresztülmegy. A babaarcú karakterek fokozatosan szép, ívelt arcot kapnak. Szemeik és hajuk egyre részletesebb lesz, látványosabb színezést és árnyékolást kapnak. A változás megfigyelhető a hátterek részletességében, és azon, ahogy a rajzfilmszerű ábrázolásmód fokozatosan egyre realisztikusabbá válik. A kötetek olvasói egy olyan megújulásnak lehettek tanúi a sorozat végére, amelyre a múltban kevés mangaka volt képes.
A Ranma után Rumiko először próbálkozott meg a karakterközpontúság helyett a világkép kihangsúlyozásával.
Megszületett az InuYasha, amely mára a Ranma sikereit is felülmúlta. A manga a középkori Japánt kelti életre az ország mondavilágának segítségével. Démonok, féldémonok és mindenféle misztikus lények teszik érdekessé és fordulatossá a művet, amelyben nem csak a harc és a kalandok, de a szív dolgai is előtérbe kerülnek.
A karakterek megfelelő részletességgel, ugyanakkor a mangaka megszokott ábrázolásmódjához hűen szép árnyékolással és kitöltéssel rendelkeznek. A történet számtalan fő- és mellékszereplője többnyire ugyanazzal a részletes kidolgozással rendelkezik, így a látvány mindig élvezhető. Ami a háttereket illeti, most először láthatunk ennyi szabad területet és természetábrázolást a mangakától. Hiányosságok azonban ennek ellenére egyáltalán nem láthatóak, ezért az akciódús jeleneteken kívül érdemes lelassítani az olvasást és gyönyörködni a tájban.
A történet valóra váltotta a mangaka eddigi titkos álmát, és megérte az 50. kötetet, azonban még mindig nincs vége. Az anime folytatását sajnos egy időre felfüggesztették a hosszan elnyúló történet miatt, de a stúdió ígérete szerint a manga befejezése után újabb részeket láthatnak a rajongók.
A gigantikus történetek mellett Rumiko kisebb mangákkal is meglepte rajongóit (One or W., Mermaid Saga, Rumic World, Ichi Pound no Fukuin.)
Rengeteg ötlet, színes, izgalmas és főként vicces történetek, gyönyörű rajzok jellemzik a mangaka pályafutását. S bár egyértelműen világlátott embernek tartja magát, és rendkívül szeret utazni, saját bevallása szerint ötleteit mégis inkább a médiából: újságokból és filmekből meríti.
Forrás: AnimeStar Inuyasha különszám | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
