A szobatisztaság

Egy kezdő kutyatulajdonosnak mindig okoz némi fejtörést az első néhány hét vagy hónap, hiszen egy pár hetes kölyökkutya még nem szobatiszta. Ez főként akkor probléma, ha a kutyát a lakásban tartjuk. Hogyan szoktassuk minél hamarabb szobatisztaságra, hogy megkímélhessük magunkat az állandó takarítástól?

Mindenekelőtt azt jó, ha tudod, hogy nincs reménytelen eset, minden kutya előbb vagy utóbb, de szobatiszta lesz. Ez azért is van, mert a kutya eredendően tiszta állat, vigyáz arra, hogy a környezet, ahol él, ahol alszik, tiszta legyen, szándékosan nem piszkít oda egyikük sem. Sőt, van egy olyan jó tulajdonsága is, hogy igyekszik mindig ugyanott elvégezni a dolgát. A gazdi, vagyis a kutyatulajdonos még a kezdetekkor eldöntheti, hol akarja, hogy ez a hely legyen. A lakásban egy kijelölt részen, vagy pedig lent az udvaron. Valószínű, hogy legtöbben az utóbbit választják majd. Eleinte persze elkerülhetetlen, hogy a lakásban legyen egy ilyen hely, bár a pici kutya még nem fogja mindig ezt a helyet használni, később meg már úgyis felesleges, ha megszokta, hogy csak lent, az udvaron szabad elvégeznie a dolgát.

Az első hetekben megpróbálhatjuk az újságpapíros módszert, vagy egy lapos dobozkát, amibe homokot szórtunk előzőleg. Azt mindenképpen tudnod kell, hogy egy kiskutyának leggyakrabban evés, ivás, alvás vagy játék után el kell végeznie a dolgát. A fiatal kutyusoknak két-három óránként van erre szükségük.

Ha a kiskutyának ki kell mennie, annak vannak konkrét jelei, melyeket, ha már ismerünk, könnyebb a dolgunk. Eleinte előfordul, hogy csak azzal jelez, hogy a földet szaglássza, s némelyikük közben fel-alá szaladgál, keresve a megfelelő helyet. Ilyenkor nincs sok időnk, csupán néhány másodperc, hogy felkapjuk és gyorsan a megfelelő helyre vigyük őt. Nem könnyű a helyzetünk, ha tegyük fel a tizedik emeleten lakunk. Akkor a legalkalmasabb egy újságpapír. Gyorsan tegyük rá a kis kópét, még mielőtt a baj bekövetkezne. Az a legjobb, ha a tiszta újságpapír tetejére ráteszünk egy piszkosat, amin érzi a vizeletének a szagát. Ez arra fogja őt ösztönözni, hogy megint ott végezze el a dolgát.

Ha végzett, dicsérjük meg, de ha mégsem sikerült a papíron befejezni a feladatát, ne szidjuk le semmiképpen, s főleg ne nyomjuk bele az orrát, ahogy azt sokan hatásos módszernek vélik. Ezzel csak azt érjük el, hogy az állat félni fog tőlünk, ennek pedig semmi értelme.

Ha véletlenül a kutyus a szőnyegre vagy a padlóra piszkított, nem elég vizes ronggyal feltörölni. Feltétlenül használjunk valamilyen szagos fertőtlenítőszert, hogy elvegye a vizelet vagy a kaki szagát, mert ahogy már mondtuk is, ha érezni fogja a nyomokat, legközelebb még inkább megvan rá az esély, hogy oda tér majd vissza.

Amikor már idősebb lesz a kölyök, tudatosítsuk benne, hogy kint a szabadban végezze el a dolgát. Próbáljuk meg gyakran levinni, főleg etetés vagy alvás után, amiket a fentiekben is írtam. Ilyenkor is dicsérjük meg, és idővel meg fogja szokni, hogy csak a szabadban pisiljen vagy kakiljon.

Manapság már törvény is van rá, bár alig van kutyatulajdonos, aki betartaná, hogy amikor kutyánk közterületen hagyja ott az ürülékét, legyen nálunk mindig egy kis zacskó, ebbe tegyük bele és dobjuk ki. Egyrészt nem szép látvány, ha a járda tele van kutyakakival, másrészt igen kellemetlen annak, aki belelép, arról nem is beszélve, hogy székletével más kutyákra nézve is veszélyt jelenthet, hiszen gyűrűsférgeket és egyes galandférgeket terjeszthet vele, amit más kutyák elkaphatnak. Mi sem szeretnénk, ha a mi kutyánk szedne ilyet össze, figyeljünk hát más kutyákra is. Ezen kívül végezzünk rendszeresen féregtelenítést az állatorvossal!
Remélem, az alábbi tanácsok segítségedre lesznek kölyökkutyád szobatisztaságra nevelésében. Láss hozzá minél hamarabb mindkettőtök érdekében. És ne felejtsd el! Fő a türelem! Arra ugyanis nagy szükség lesz!