Nyílt területek tollas lakói
(by: Olívia)
Ahol a nyílt területeket bokrok, ligetek vagy kisebb erdőfoltok tarkítják, mindig találkozunk madarakkal. Fajaik és egyedeik száma évszakonként és területenként igen változó.
LEGKEDVESEBB MADARUNK, A GÓLYA
Kora tavasszal érkezik hazánkba a fehér gólya. A mocsarak, nedves élőhelyek visszaszorulásával egyre közelebb kerül a településekhez, szántóföldekhez.
A nagy termetű, hosszú nyakú, hosszú lábú madár karcsú testét piszkosfehér tollak borítják. Csak a szárnyak végén lévő tollak feketék. Hosszú csőre, lába élénkpiros.
A fehér gólya mozgása méltóságteljes. Gyakran egy lábon, mozdulatlanul áll, és figyel, máskor lassan lépeget. Széles, hosszú szárnyait mozgatva kitűnően repül, vagy a légmozgásokat kihasználva szárnycsapás nélkül vitorlázik. Táplálékszerzésben hosszú lába, nyaka erős, ék alakú csőre és kitűnő látása segíti. Mocsaras területeken egész nap békák, siklók, férgek után kutat. Biztonságos mozgását az ingoványos területen gázlólába segíti. A mezőn sok kártékony rovart, egeret, pockot elpusztít.
Tavaszi érkezésük után tüstént a régi fészek javításához, vagy új építéséhez fog a gólyapár. A fiókákat is együtt nevelik. Míg a nőstény a tojásokon ül, a hím táplálék után jár. Fészeklakó fiókáik két hónap elteltével hagyják el a fészket. Mire eljön a nyár vége, önállóvá válnak, és kitűnően repülnek. Augusztus végén útra kelnek Afrika délkeleti tájai felé.
A gólyák hazánkban egyaránt élvezik az emberek szeretetét és a törvény védelmét.
MEZEI SZÁRNYASVAD: A FÁCÁN
A szép és közismert madár a nappalt a mező bokros részén tölti, este és reggel jár ki a nyílt területekre.
A házityúknál kicsit kisebb madarat hosszú, hegyes farktollairól, a hímet színpompás tollruhájáról, a tojót szürkésbarna tollazatáról lehet felismerni.
Kaparólába, erős, kampós csőre magvak, férgek, rovarok és csigák felkutatására, felvételére alkalmas.
Erős lábával sebesen fut, lekerekített, kicsi szárnyával rövid távolságra, és alacsonyan repül.
Fészkét a talajra rakja. Fiókái fészekhagyók.
A VETÉSI VARJÚ
Késő ősszel és télen hatalmas csapatokba verődve találkozunk a kékesen fénylő fekete tollú madárral. Nagy, vastag csőrével sok rovart, férget, egeret, pockot pusztít. A csírázó gabonamagvakat is megdézsmálja, s az énekes madarak fiókáit sem kíméli. Erős lábával lépeget, nagy szárnyával jól repül. Fészkét a fára rakja.
Saját írás! (c)
www.mindenfajta-allat.gportal.hu
Honnan írtam ki? -> 6.-os természetismeret könyvből |