A toklász

Nyáron általában sok kutya szenved a toklásztól. A toklász főleg a száraz, nyári hónapokban (legjellemzőbben júliusban és augusztusban, de egyéb meleg hónapokban is) gyakori. Ez a kicsi növénydarab a gyakori fűféle gyomnövény, az egérárpa kalászának egy része. A meleg nyári hónapokig az egérárpa megnő, kalászosodik, majd a kalásza kiszárad, elkezd szétesni és ennek a kiszáradt kalásznak a részei, a toklászok mindenfelé széthordódnak, mindenre ráakadva, mindenbe beleszúródva elterjednek. A toklászok a hegyükkel képesek mindenbe belefúródni. Amibe pedig már befúródtak (legrosszabb esetben a kutyusok egyes szervei), abban képesek befelé haladni, vándorolni, viszont kifelé haladni vagy kiesni sohasem. Sok kutyus szenved tehát a toklászokkal való találkozástól. Leggyakrabban a hosszú, lógó fülű kutyák fülébe, de ritkábban az álló fülűek külső hallójáratába kerülnek toklászok. Ezenkívül még gyakran a finomabb bőrű szervekbe (pl. a lábujjak között, a hónaljtájékon, a here körül, a péra körül, stb.) is kerülhet toklász, de a legszerencsétlenebb esetekben az orrlukakba, esetleg a szem kötőhártya-zsákjába, a fogínybe is befúródhat ez a képlet.

Ha a fülbe kerül a toklász, friss esetekben hirtelen fájdalmat jeleznek a kutyák, fejüket féloldalt tartják. Később a külső hallójárat gyulladása alakul ki. A toklász szinte pillanatok alatt olyan mélyre juthat a fülben, hogy azt szabad szemmel nem, csak fültükörrel (otoszkóp) láthatjuk. A toklászt haladéktalanul el kell távolítani úgy, hogy az a lehető legkisebb sérülést okozza. Mivel az érdes felületű növényrész felsérti a hallójárat finom hámrétegét, az a későbbiekben gyulladásos lesz, ezért a szennyeződésektől és váladéktól speciális fülmosó folyadékkal tisztítsuk meg a fület. Naponta kétszeri alapos tisztítás után a megfelelő fülcseppel kell kezelni az állatot. Nagyon fontos, hogy mielőbb menjünk állatorvoshoz az ilyen tüneteket látva, nehogy a későbbiekben kialakuló, idültté vált külső hallójárat gyulladás miatt operálni kelljen kutyánkat. Ilyenkor fel kell tárni a hallójáratot a dobhártyán túl is. Az így kivarrt hallójárat gyógyulása hoszszú időt vesz igénybe, nem beszélve a műtéti kockázatról.

A finomabb bőrű szervekbe került toklász néha nagy távolságokra képes eljutni a bőr alatt, súlyos gyulladást okozva. A toklászt nagyon nehéz megtalálni, az elaltatott állatban pontosan preparálva kell megkeresni a sipolyjárat okozóját. A gyulladás miatt a terület igen vérzékennyé válik. Megelőzésként ajánlatos a lábujjak közötti szőrt egészen rövidre nyírni, hogy a toklász ne tudjon a hosszú szőrszálak között megtapadni és befurakodni a bőrbe.

Hirtelen fellépő és szűnni nem akaró prüszkölés, esetleg egyoldali véres orrfolyás esetében gondolhatunk arra, hogy toklászt szippantott fel kutyánk, amelyet ritka, szerencsés esetben a garaton keresztül lenyelhet. Friss esetben fültükörrel rálelhetünk a toklászra. Szerencsétlen esetekben azonban a toklász olyan mélyen akad el az orrüregben, hogy nem lehet látni, eltávolítása kívülről nem lehetséges. Így az orrüreget fel kell nyitni, az orrcsontot el kell fűrészelni, a gyulladásos orr nyálkahártyájának egy részét ki kell venni. A nehéz műtéten átesett kutyák gyógyulása igen hosszadalmas.

Szintén hirtelen kezdődő egyoldali kötőhártya-gyulladás, amelyet erős hunyorítás, fájdalmasság, sokszor zárt szemrés kísér, mindenképpen a kötőhártya-zsák átvizsgálását indokolja. Bódítás vagy helyi érzéstelenítés után a pislogóhártya emelésével átvizsgáljuk a kötőhártyazsákot, majd csipesszel kiemeljük a növényrészecskét.