-November 1-e van drágám!Gyere induljunk el,mert ilyenkor a temetőben rengetegen vannak.-szólt oda feleségének Mr. Way,aki már felöltötte fekete ruháját és éppen a nyakkendőjét igazgatta a tükör előtt.
-Igen tudom.Nem szeretem ezt a napot,mindig előtörnek belőlem az emlékek.Istenem!Drága Gerardom már 30 éves lenne,ha élne.Ha nem lett volna az az autóbaleset....De örüljünk,hisz itt van nekünk még Mikey(aki épp akkor lépett be a szobába talpig feketében)
-Sziasztok!Akkor indulhatunk?Hatalmas dugó van a városban!Basszus nem fogunk odaérni soha!-sürgette a szülőket a fiatalabbik Way fiú.
-Jajj Mikey!!Legalább ilyenkor ne káromkodnál.-fakadt ki édesanyja.
-De hisz ebbe nincs semmi káromkodás!-igyekezett a vitát lezárni Mikey.
-Na jó,akkor induljunk!-mondta Mr. Way.
Apa és fiú nagy beszélgetést kezdve elindultak a kocsi felé.Mrs. Way hátra maradt megkötni sálát.Tekintete közben a közös családi képre került.Hatalmas fájdalom hatolt a szívébe és eszébe jutott az az este.Az a rémisztő este,amikor összeveszett fiával.Az a sorsfordító este,amikor megkapta a telefont,hogy fia autóbalesetben meghalt.A kocsi felrobbant és a  fiú benn égett,nem volt esélye.A rendszám alapján azonosították őt és a mai napig a fülében csengett az a vita,ami után Gerard idegesen felpattant és elhajtott a kocsival.És többet nem tért vissza.Tisztán hallotta Jimmy,a rendőr szavait,aki értesítette őket a történtekről.Felidéződött benne az a pillanat,amikor a rendőrségen csak egy nyakláncot nyújtottak át neki.Gerard Way nyakláncát.Egy kis medált egy fél vámpirról.Ez volt a kedvence,mert imádta a vámpírokat és a 20. szülinapjára kapta.A másik felét sosem találták meg.Ez volt az,ami a fiából megmaradt.Mindig magánál tartotta,mert úgy érezte,hogy a fia miatta halt meg.A veszekedés miatt és a medál az,ami fiára emlékezteti és arra az estre,de mindig magánál hordta,hordja és hordani is fogja.Ha még az emléke fáj is,de valahol az volt az érzése,hogy ez a medál nem is őt illeti meg.Hanem azt a szemlyét,akit Gerard...
-Anyuuu.Mi van már?-kiabálta Mikey két dudálás közben.-Sose fogunk odaérni!
-Megyek már megyek már..-mondta és közben gyorsan zsebre rakta a medált,amit időközben elővett.

-Tudtam hogy hamarabb kellett volna jönni..Nézzétek mennyien vannak!-mondta Mikey,aki egy parkolóhelyet fürkészve nézett kifele az ablakon.
-Fiam,te csak a vezetésre koncentrálj!-igyekezett a gyors válasszal Mr. Way.
-Remélem még Lyn előtt ideértünk..-mogyogta szinte alig hallhatóan Mrs. Way.
Ekkor mindenki elhallgatott.Lyn volt Gerard barátnője,akivel már az eljegyzést tervezgették,és a baleset utáni másnap akarták a gyűrűket megvenni.Nagyon közel álltak egymáshoz és a lányt megviselte a fiú halála.Eddig minden november 1-én összetalálkoztak a temetőben,ekkor Lyn mindig sírva fakadt a család előtt.Mrs. Way a mai napig tartotta vele a kapcsolatot.A lány szülei meghaltak,szintén autóbalesetben,és lányaként bánt vele.
-Szerintem már járt itt!Amennyien vannak...-próbálta a feszültséget oldani Mikey.-ÁÁÁ..kész csoda,de van parkolóhely!
Kiszálltak a kocsiból megvették a gyertyákat és a virágcsokrot,majd elindultak Gerard sírja felé.A síron rengeteg szalaggal megtűzött csokor volt.Mikey nézegetni kezde,hogy ki melyiket hozta.
-Ezt Frankie......Ezt Ray.....Ezt meg Bob hozta.Pedig ők még nem is laknak itt!Több kilóméter,amíg ide eljutnak,de mindig jönnek!Ezt meg....ezt meeeg..Ezen nincs név!-mondta és a kezében lévő fekete rózsacsokorra bökött!Nagyon különleges csokor volt,a fekete rózsák teteje piros,de nem tiszta piros,hanem olyan vérpiros!
-Ilyen virágot még nem is láttam.-mondta csodálkozva Mr. Way.
-Vajon ki hozhatta?
-Nem tudom,lehet hogy valami volt barátja.-találgatott Mrs. Way,aki közben elhelyezte a síron a csokrot és a gyertyákat.
-Úgy látom Lyn még nem volt.-vetette fel Mikey,aki a gyertyákat gyújtogatta.-Lehet hogy ő hozta a csokrot vagy lehet hogy már belefáradt ebbe az egészbe..
A Way házaspár egyszerre nézett rá.
-Most mi van?7 éve hogy meghalt.Neki is tovább kéne már lépni..-próbált javítani a helyzetén Mikey.
-Lyn sosem fogja a fiamat elfelejteni!!-kiáltott rá fiára Mrs. Way.
Mikey és apja összerezzent és csitítani próbálták az asszonyt.
-Bocsánat bocsánat csak ne kiabálj máár!!Mindenki idefele néz.-igyekezett Mikey a bocsánatkéréssel.
-Igen drágám igazad van!!Sosem fogja elfelejteni,ebben biztosak vagyunk mi is!!Mikey csak azt akarta mondani,hogy Lyn egy életerős és szép lány,aki nem élheti egész életét végig egyedül.Ezt neked is meg kell értened..-mondta Mr. Way,akinek a szavaira Mrs. Way bólogatni kezdett,majd elsírta magát.
-Az én fiam is az lehetne,ha nem vesztem volna vele össze és nem kergettem volna egyenesen a halálba!-mondta sírva Mrs. Way.
-Jaj drágám,tudod jól,hogy ez nem igaz!Ennek így kellett lennie,ez így volt megírva.-próbálta megnyugtatni feleségét Mr. Way,aki folytatta volna mondókáját,de egy hang közbeszólt.
-Jó napot!-szólt egy bájos hang a hátuk mögül.Lyn volt az.Tetőtől talpig fekete ruhában állt kezében egy vörös rózsacsokrot tartott,amit időközben le is tett a sírra.Megsimogatta Gerard arcképét,majd a család felé fordult.
-Szervusz Lyn drágám.-mondta Mr. Way,aki megölelte a lányt.Majd Mikey is köszönt és végül Mrs. Way előtt állt.Nem szólt neki semmit csak egymásra néztek és sírtak.

-Azért jó itthon lenni!Már majd le szakadt a lábam..-nyüglődött Mikey,aki megcélozva a kanapét már le is vetődött rá.
-Jaj fiam ne csináld ezt!De anyád azt akarta,hogy estig maradjunk.Nem akarta ott hagyni Lynt és amúgy is a sötétben szeret maradni,amikor a gyertyák égnek!-mondta Mr. Way.
-Na igen,akkor télleg szép!De nem értem Lynt.7 év telt el és mintha semmi nem változott volna:mindig kimegy hozzá,egy héten legalább kétszer ott van és elüldögél akár órákig.Mintha várna valamire.Nem értem...-mondta Mikey eltűnődve.
-Tudod fiam vannak olyan dolgok,amik a halálunk után is megmaradnak és sokkal erősebbek,mint amikor az életben érezzük őket.!Ahogy az a  kislány kinéz,talán ez az egyetlen dolog,ami őt életben tartja!!-Mr Way látta,hogy Mikey hogy néz rá.-Ha tehetné utána menne!Bármit megtenne,hogy vele legyen.Ebben biztos vagyok!Az ő szerelmük erős és még most is létezik!-ezzel a mondatával Mr. Way befejezte mondókáját,majd felment lefeküdni.Mikey értetlenül nézett utánna.-A halálunk után is?Ez baromság...-mondta fáradtan egy ásítás közben,majd eldőlt a kanapén és elaludt.