A szabály az szabály

Piton kapott egy levelet, s miután elolvasta, tudta, Dumbledore nem csevegni hívatja a szobájába. Egy ideig habozott, mert sejtette, ha oda megy, akkor mindent egy lapra kell majd feltennie. Végül a levéllel a kezében elindult az igazgatói iroda irányába. A pincéből felérve az esti fény bódult narancs színezete még megvilágította arcát. Csak egy pillanatra méltathatta a gyönyörű naplementét, mert McGalagony hangja ütötte meg a fülét.
- Perselus megkaptad Dumbledore levelét? – kérdezte az idős kollégája.
- Igen. Éppen hozzá igyekszem – válaszolt Piton. McGalagony mögött Griffendélesek egy nagyobb csoportja haladt el.
- Összevesztetek valamin? – kérdezősködött McGalagony. – Mikor írta a levelet, olyan mogorva volt, és terelte rólad a szót…
A hátuk mögött könyvek sokasága zuhant a földre kisebb morajjal . McGalagony hátrapillantott, és látta, hogy Hermione Granger ejtette le a felszerelését.
- Bocsánat… - mondta felpillantva a tanárnőre, majd Pitonra.
- Nekem mennem kell – szólt Piton, hátat fordítva kollégájának és Hermionénak elindult fel a lépcsőn, meg sem állva az igazgatói iroda kőszobráig. Oda morogta a jelszót, a kőszörny félre ugrott, és ő ráállt a csigalépcsőre. Mikor Dumbledore irodájának ajtajánál megállt, hogy bekopogjon, olyat tapasztalt, amit már nagyon régen nem. Izgatott volt, de végül erőt vett magán, s egy nagy levegővétel kíséretében bekopogott.
- Bújj be! – szólt az igazgató.
Piton belépett az ajtón. Mikor Dumbledore meglátta, felemelkedett bársony székéből, és asztalát megkerülve fogadta a tanárt. Piton látta, hogy sejtése, miszerint az igazgató komoly dologról akar vele beszélni, beigazolódott, mert Dumbledore-ról lerítt, hogy egyszerre mérges és kíváncsi.
- Kaptam egy levelet - kezdte Piton –, amiben az áll, hogy sürgősen jelenjek meg.
- Igen… és meglep, vagy sejted, hogy miért?
Piton nem szólt semmit, csak zsebre dugott kézzel nézte Dumbledore-t, és próbált pókerarcot vágni, ám a gyomra táncot járt és a szíve adta hozzá a gyors ritmust.
- Inkább mondja meg maga, hogy miért hivatott – válaszolta végül. Dumbledore először csak rápillantott, majd elkezdett fel-alá járni a szobában, és közben oda – oda pillantott a professzorra . Mikor az ablakhoz ért, megtámaszkodott a párkányon, kinézett a már szürkülő égboltra, és így szólt:
- Tudom, hogy viszonyod van Hermione Grangerrel.
Néma csend ült a szobára. Piton erre a mondatra számított, de nem gondolta, hogy ennyire izgulni fog a felmerülő téma miatt. Dumbledore pedig hallgatott, várta a reakciót. Nem is nézett Pitonra.
- Milyen viszonyra gondol?
- Ne szórakozz, tudod nagyon jól, miről beszélek! – csattant fel Dumbledore, és olyan indulatosan fordult a bájital tanár felé, hogy az rögtön kivette a kezeit a zsebéből.
- Csak azért kérdeztem, hogy tudjam, hogy miről tudsz… - kezdte félszegen Piton.
- A lényeget tudom. Titkos viszonyotok van itt, az iskola területén. Jó lenne, ha elmondanád, hogy mióta tart, és beszámolnál nekem mindenről, mielőtt még feldühödök, és olyat teszek, amit magam is megbánnék… - Dumbledore nagyon mérges volt, ezt Piton is tudta. Elszégyellte magát, és nem is mert az igazgató szemébe nézni, úgy kezdett bele a vallomásba.
- Az egész három hónapja kezdődött, amikor egy büntető munkán ott fogtam a pincében. Ketten voltunk, én megcsókoltam, ő viszonozta.
- Három hónapja? – Dumbledore alig hitt a fülének, Piton pedig zavarban volt, és mikor ránézett a varázslóra, látta, mekkorát csalódott benne az öreg. - Mégis hogy képzelted ezt Perselus? Meddig akartál erről hallgatni? - Dumbledore megpróbált nyugalmat erőltetni a felemelt hangjára. Pitonnak a torkában dobogott a szíve.
- És mennyire mélyült el ez a „kapcsolat” köztetek? – kérdezte az igazgató lelkileg a legrosszabbra felkészülve .
- Ezt hogy értsem? –kérdezte Piton.
- Lefektetted?
Pitont megdöbbentette a megvető hangsúly, amellyel Dumbledore ezt a szót kiejtette. Nem tudott megszólalni sem, mert nem érezte úgy, hogy vele így kellene beszélni. Cinikusan elnevette magát, mire Dumbledore megindult felé.
- Ne nevess, mégis mit képzelsz?
- Úgy beszél velem, mintha embert öltem volna. Legyen korrekt, és ne ítélkezzen, egyáltalán honnét tudja?
- Nem voltatok elég óvatosak, barátom, mert láttam az összepillantásokat, meg a közös sétákat a Rengeteg felé, és egy ízben követtem is Ms. Grangert, mert el nem tudtam képzelni, hova oson éjjel fél tizenkettőkor, de mikor a szobádban kötött ki, már nem voltak kétségeim … és ahogy én rájöttem, úgy más is kikövetkeztetheti. Ami meg a korrekt szót illeti, inkább ne vedd a szádra . Hogy veszítetted el a józan eszed Perselus?
Dumbledore dühöngését Piton se állta meg indulatok nélkül.
- Szóval eddig tartott a”Perselus, keress magadnak egy aranyos lányt, hogy ne légy magányos” szöveg?
- Ő a tanítványod, még csak 17 éves …
- Lupin és Tonks között is majdnem ennyi a kül…
- Neked teljesen elment az eszed?! Miről beszélsz? – Dumbledore minden eddiginél erőteljesebben kiáltott rá Pitonra. Így még soha nem néztek farkasszemet, mindkettejük tekintete szikrákat szórt. Aztán Dumbledore engedett a haragból.
- Jó … hallgass meg, aztán te is elmondhatod a te verziódat. – Az igazgató visszaült a székébe, majd Pitonra emelte mérges tekintetét. – Törvényt szegtél, mert Ms. Granger a tanítványod, még tanul az iskolában, ez a kapcsolat ebben a formában büntetést von maga után. Addig örülj , amíg csak én tudok róla! Ha a minisztérium fülébe jutna, mind a ketten repülnétek a Roxfortból, mint a cikesz. Szerinted mi lenne Grangerrel, ha a társai megtudnák, hogy szerelmi kapcsolatban van az iskola bájitaltan tanárával? Meghurcolnák érte, és mellesleg te is megütnéd a bokád.
- Nem kell a bla-bla Dumbledore – szakította félbe a mondatot Piton. – Azt akarja, hogy szakítsak vele.
- Nem akarom, hogy bajotok essék – mondta csendesen Albus. Piton mélyen a szemébe nézett, mert a beszélgetésük alatt most először érezte a féltést a hangjában. – Mi van, ha valaki féltékeny lesz rá, hogy ti együtt vagytok, és jelenti …
- Ki lenne? Ki akarna még ebben a rohadt iskolában velem lenni, ki fogadna el, és ki örülne mindannak, amit viszont nyújtani tudok? Ki akarna még szeretni, és ha már itt tartunk még lefeküdni velem? De nem kell csak a rohadt iskolát nézni, kereshetjük az illetőt a rohadt Roxmortsban és akár egész rohadt Angliában is, akkor is csak Hermione mellett lyukadnánk ki! – kiáltotta Dumbledore képébe Piton, aki már nem tudta tovább türtőztetni magát, majd mégis visszavett a hangerőből. – Rendben, szakítok vele! Megteszem!
Dumbledore elszégyellte magát. Most értette csak meg, hogy Pitonnak ez több volt puszta szórakozásnál, és látta a férfi szemében a csalódottságot. Piton a fejét ingatva sarkon fordult, és igyekezett mielőbb elhagyni a szobát, de Dumbledore még feltett neki egy kérdést:
- Beleszerettél abba a lányba? – Piton megállt háttal az igazgatónak.
- Nem. – Lassan szembe fordult Albussal. – De még sohasem voltam olyan boldog, mint ebben a három hónapban. De beleszerethettem volna, mert mellette kibékültem a világgal és önmagammal is - mondta keserűen, azzal elhagyta a szobát, maga mögött hagyva ezeket a súlyos mondatokat, melyek még óra múlva is Dumbledore fülében csengtek.
Mikor belépett a pincébe és becsukta maga mögött az ajtó, legszívesebben tört-zúzott volna, de meglepetésére valaki várta ott. Hermione.
- Szia! – mondta a lánynak, aki nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét, és elfordult. Látta rajta a szomorúságot, és mikor közelebb lépett, hogy átölelje, Hermione hirtelen újra felé fordult.
- Azért hivatott, mert tud rólunk, igaz? – kérdezte halkan, de így sem tudta eltitkolni, hogy remeg a hangja az elfojtott sírástól. Piton mélyet sóhajtott. Mikor egymásra néztek, bólintott.
- Szakítanunk kell - jelentette ki végül. Hermione arcán lefutott a szeméből kigördülő könnycsepp, amit gyorsan le is törölt. Piton a lelke mélyén szenvedett, de ki kellett mondania:
- Nézd, én sohasem szerettelek. – Hermione felnézett. – Nagyon jó volt veled, csodálatos, de soha nem éreztem szerelmet, és lehet, hogy ezután gyűlölsz majd, de úgy éreztem, tudnod kell.
- Nem gyűlöllek. – Piton meglepődött. – Mindig is sejtettem, hogy neked még idő kell a szerelemhez. De soha nem foglak gyűlölni Perselus Piton, mert mindennél jobban szeretlek!
Piton erre a mondatra megragadta a lány kezét, és úgy szorította azt, mintha az utolsó szalmaszál lenne, amibe kapaszkodhat. Hermione egy ideig viszonozta, majd mielőtt kitört volna belőle a szerelem kínzó fájdalmának sírása, elhagyta a pincét. Piton és Hermione lelke és szíve akkor szilánkokra tört, mert hagyták, hogy a törvény kőszabályai porrá zúzzák őket.

Szerző: szabina333