Kristyn: Téged hogyan indítottak el a zenében? Hogyan találkoztatok egymással?
Tom: Bill és én a zenében voltunk érintettek, mióta gyerekek voltunk. A nevelőapám, aki játszik egy rockbandában, nyitott egy zeneiskolát. Adott nekem egy gitárt, és elkezdtünk próbálni, és játszani. (mindenki nevet) Totálisan biztos volt abban, hogy a legforróbb nőknek a gitárosok tetszenek - szóval, ez a hangszer kelett nekem
Bill: Mindig énekelni akartam, már akkor is, amikor még csak 6 éves voltam. Körülbelül 9 évesen írtam meg az első dalomat.
Gustav: Amikor valamilyen zenét hallottam, elkezdtem dobolni az asztalon az ujjammal. 6 évesen elkezdtem leckéket venni, és megkaptam az első dobkészletemet.
Georg: Én körülbelül 12 éves voltam. Néhány barátom el akart indítani egy együttest, és egy basszus zenészt kerestek. Azt gondolom, ezért kezdtem el játszani a basszuson.
Tom: Bill és én elkezdtünk kisebb klubbokban, és élő showkban játszani. Az az igazság, hogy csak ketten voltunk - én gitároztam, Bill a billentyűzeten játszott, és énekelt a zenéhez. Egy éjszaka,amikor játszottunk a klubban ott volt Georg és Gustav akik egy zenei iskolába jártak, és féltek a közönségtől
Georg: (nevet) Nyilvánvaló volt, hogy annak a két fickónak szüksége volt egy kis segítségre, úgyhogy az előadásuk után beszélgettünk velük.
Tom: Igen, ténylegesen megkértek minket, hogy csatlakozzunk hozzájuk - azaz, hogy zenéljünk együtt

Kristyne: Olvastam, hogy a Scream az első albumotok, amit angolul vettetek fel. Nehéz volt? Milyen nehézségekkel néztetek szembe?
Bill: A szövegeink igazán fontosak nekünk, és azt akarjuk, hogy mindenki értse meg. Amikor sok ember, különböző országokból elkezdte felvenni a zenénket, akkor arra gondoltunk, hogy nekünk készítenünk kéne egy angol lemezt a két német albumról. Nem számítottunk arra, hogy az emberek elkezdik lefordítani a szövegeinket, úgyhogy ezt értük tettük. (röhög mindegyik). Ez csak nekem volt munka, mert amíg én bementem a stúdióba, hogy felvegyem a dalokat, másoknak szabadságuk volt.
Mindenki: Oooooooooooooohhhhh!
Bill: Igen! Én igazi maximalista vagyok. Azt akartam a daloktól, hogy a hangzásuk tökéletes legyen, és olyan mintha egy angol anyanyelvű énekelné. Nem akartam úgy hangazni, mint aki megpróbál angulol énekelni. Tehát ez nehéz volt nekem, de a kész termékkel igazán meg voltam elégedve.
Tom: Mind meg vagyunk vele elégedve!

Kristyn: Kik a példaképeitek zeneileg?
Tom: Mi mind nagyon különböző zenét hallgatunk. Legfőképpen csak német Hip-Hopot hallgatok. Bill sok Nenához hasonló együtteseket kedvel, Placebo, Green Day, és Coldplay. Georg Oasist és Fall Out Boyt hallgat, és Gustav sok kemény együttest hallgat, pl Metallica. Olyanokat akartunk lenni, mint amilyenek vagyunk, hogy érezzd, h mi a Tokio Hotel vagyunk. Soha nem akartunk olyanok lenni, mint ey másik együttes. És mivel az ízlésünk baromira eltérő, azt tudom mondani, hogy amikor Tokio Hotelt hallgatsz, akkor a közmegegyzésünket hallod.

Kristyn: Hol látod a zene jövőjét, hol fog tartani a Tokio Hotel?
Tom: Ez egy nehezen megválaszolható kérdés, csak beszélni tudok az együttesünkről. Éppen bemutatókon akarunk játszani, színpadon akarunk lenni és játszani akarunk, amíg tudunk, remélhetőleg örökké. Mindig is ez volt az álmunk, és nagyon eltökéltek vagyunk.

Krityne: Volt bármilyen jelentőség a neved mögött? Hogyan döntöttél a Tokio Hotel név mellett?
Tom: Nincs semmi módszer, amit használunk. Ez éppen attól függ, hogy ki áll elő egy új ötlettel legelősször. 4 producerrel dolgozunk, Bill írja  a szövegeket és mi hozzátesszük a zenét. Ez mind egy nagy csapaterőfeszítés. Néha Bill először megírja a dalszövegeket, és mi hozzáadjuk a zenét. De van olyan is, hogy a producereknek van ötletük, és mi közösen dolgozunk azon. Ez átváltozik dalról dalra

Kristyn: Mi volt a kedvenc helyed, ahol élőben játszottál?
Georg: Ez kemény. Az utolsó két évben annyi helyen játszottunk élőben, hogy nehéz lenne összeszedni egy helyet, ahol a legjobb volt...
Tom: Most fogjuk elindítani a harmadik európai turnénkat, ami márciusban fog elkezdődni. Hihetetlen, hogy az eddigi helyeken harmadszorra is játszhatunk. Én biztos vagyok benne, hogy sok hely és helyszín lesz, ahol szívesen fognak várni minket.

Kristyn: Neked vannak valami őrült turnéötleteid? Hogyan neveznéd a rajongóidat?
Bill: Mi nagyon-nagyon szeretjük életerősnek hívni a rajongóinkat. Neked velünk kéne jönnöd a bemutatóink egyikéhez. Ők igazán hihetetlenek és hangosak- de szeretjük ezt. Ők ezt az életet élik. Velünk utaznak. Ahol te vagy, vagy készülsz valahova, ők már ott vannak, és várnak rád. Hihetetlen hosszú leveleket küldenek el nekünk, és ajándékokat vesznek nekünk.
Gustav: És emlékszel a Tokio Hotel Mini Cooperre? Egy lány tervezett a Mini Cooperjének egy tökéletes Tokio Hotel stílust. De nem gondoljuk azt, hogy ez őrült, szeretjük és ez igazán hízelgő.
Tom: Nos, mondhatnék neked egy csomó történetet, de ahhoz nekünk nagyobb interjú kéne és több nap.

Krityne: Mit gondolsz a myspeceről? Azon keresztül út közben is csatlakozhatsz a rajongókhoz.
Tom: Az internet igazán fontos. Ez tényleg az, mert az emberek az interneten keresztül felfedeznek és rajongókká válnak. Azaz, hogy a rajongókhoz csatlakozunk mindenhol a világon. Azután az országukba megyünk, és játszunk nekik, és személyesen találkozhatunk velük.
Bill: És azt akarjuk, hogy a rajongók tudják, hogy nekünk nincs semmilyen privát szám myspacen. Csak hivatalos csevegésekben fogsz beszélni velünk. Bárki, aki Billnek Tomnak Gustávnak Georgnak adja ki magát, az hamisítvány.

Kristyn: Milyen érzés, hogy a zenéteket le lehet tölteni az interneten?
Bill: Ez egy nagyon érzelmi és kemény téma. Arra gondolok, hogy a letöltések érvényesek, és az emberek fizetnek értük, ez ok. De illegálisan letöltő zene, az nem. Ha az emberek nem fizetnek a zenészek zenéért, akkor a zenészek nem lesznek képesek zenét létrehozni. Az átlag ember elkébzeli, hogy lesz vagy nem lesz zene? Nincs zene! Ez rettenetes. Nekünk soha nem voltak másolt lemezeink, vagy ahhoz hasonló dolgunk. Mi mindig azt akartuk, hogy legyen meg az eredeti, az az igazi!

Kristyn: A kémia hogyan van a bandán belül? Mi kapja a kreavtív gyümölcsleveidet miközben az folyik? (szerintem az ihletre értette...)
Tom: Majdnem 7 éven keresztül ismertük egymást. Mi barátok vagyunk, és elég jól ismerjük egymást érzéseit. Szeretünk dolgokat megvitatni, és egész idő alatt beszélünk. De azt szintén tudjuk,mikor valakinek szüksége van egy kis magányra.
Bill: A kreatív gondolatok bárhonnan jöhetnek. Valami, amiről éppen beszélgetünk, tapasztalat, hallott vagy látott dolgot - bármi, ami velünk van, amióta ez az egész elkezdődött.

Kristyne: Mit mondanál, a fő üzenet a zenéd mögött van? Mi a célod, amit a zenével szeretnél véghez vinni?
Bill: Nem egy konkrét üzenet van minden dalban- minden dalnak megvan a saját mondanivalója. És azt akarjuk, hogy a rajongóink azonosuljanak ezzel, és hogy megtalálják magukat a zenében. Az életünkről és a dolgainkról írok tapasztalt dolgokat, amik megtörténnek a barátainkkal és a rajongókkal. Sokat írnak nekünk, és az életükről mesélnek, ez megihlet minket. Nekünk az életben lévő legfontosabb dolgok közül az egyiknek szabadnak kell lennie,és nem beakasztani a szabályokba. Megpróbáljuk élni az álmainkat és nem feladni, miközben próbáljuk kifejezni magunkat, amikor nincs olyan dolog, amit az embereknek mondhatnánk. Ezt szintén meg fogod találni a dalainkban.

Kristyne: Mit csináltok fiúk a szabadidőtökben?
Mindenki: Alszunk!
Tom: Innen kivehetjük Gustavot. Ő az egyetlen a bandában aki fel kel igazán kora reggel. A többiek addig alszanak, amíg lehetséges.
Bill: Amikor van  egy szabadnapom délutánig alszom, eszek, és dvdt nézek
Georg: (vihog): ? és mész vissza aludni?
Gustav: Szeretek biciklizni, talizni a barátaimmal, meg ilyesmi
Bill: Igen mind szeretünk szabadidőnkben találkozni a barátainkkal és a családunkkal lenni.
Tom: Hogy becsületes legyek, a teljes időm részét, az ágyamban töltöm, de nem úgy mint a többiek, hanem egy szép lánnyal.

Kristyn: Tudtok modani valamit az olvasóknak, amit még nem tudnak a Tokio Hotelről?
Tom: (röhög) Tudtátok hogy Georg második neve Hagen, és a beceneve Hobbit?

Kristyn: Okozzatok örömet az olvasóknak azzal, hogy üzentek nekik valamit.
Bill: Szeretnénk megköszönni az összes rajongónknak, hogy ennyire rajonganak a zenénkért, és hogy támogatnak minket. Ez igazán bámulatos, és alig várjuk, hogy élőben zenéljünk, és lássunk titeket.