(Canis Vulpes L.) a ragadozó emlősök rendjének kutyafélék családjában a kutyanemek egyik faja. Némileg hasonlít a kutyához és a farkashoz, de ezektől mégis meglehetősen elüt. Teste karcsubb, nyulánkabb; koponyája hosszabb; arcorra hegyesebb; szembogara függélyes, elliptikus; lábszárai rövidek; farka hosszu, bozontos. Szellemi tehetsége nagyobb. Körülbelül 90 cm. hosszura nő; farka 40 cm. hosszu; vállal 35-38 cm. magasa áll és testsúlya 7-10 kg. Tömött bundája szürkés-vörös; háta vörös vagy sárgás-vörös; homloka, válla és hátulja fehéresen futtatott; ajkai, pofája és torka fehér; melle és hasa hamvas-szürke; lágyéke fehéres-szürke; fülei, ujjai feketék; farka sárgás-piros, fekete árnyalattal és csúcsa fehér. A legnagyobb és legszebb példányok északon nőnek; dél felé mind kisebbednek és vörös szinük is halványodik. A spanyol és délfrancia rókák annyira elütnek az északiaktól, hogy a korábban külön fajoknak tekintették. Bundájuk szine minden vidéken a környezethez alkalmazkodik. A vörös róka hazája Európa, de tenyészik É.-Afrikában, Nyugat- és Észak-Ázsiában is, sőt még É.-Amerikában is. Egyes vidékeken igen gyakori s még a legmostohább körülmények között is meg tud élni. Földbe vájt mély üregekben lakik, de alkalmas helyeken a föld fölött is felüti sátorfáját. Ő maga nem nagyon szeret üregeket vájni s leggyakrabban a borznak üresen maradt fészkét foglalja el. Néha a borz társaságában telepszik meg. föld alatti vacka néha 15 m. terjedelmü és rossz időjárás mellett, a párzás v. szoptatás idején nem hagyja el. Ügyes úszó, mászó, ugró és gyors futó. Nagyon óvatos, ravasz és számító. Kitünő helyismerete és emlékeztető tehetsége van. Rendesen éjjel jár zsákmánya után, de védett helyeken, nyár derekán vagy szigoru tél idején nappal is vadászik. Zsákmányul első sorban egereket fogdos, de nem veti meg a rovarokat, férgeket, halakat, rákokat, nyulakat, őz- és szarvasborjakat, a beteg őzeket, kotló madarakat s a házi szárnyasokat sem. Szükség esetén a gyümölcshöz is hozzányul. A dögöt, sőt még nagy szükségből rokonát is megeszi. Vadászatainál mindig a saját biztonságára ügyel előbb s éppen ezért vackának közelében nem tesz kárt. Ha biztonságban érzi magát, akkor meglehetős kegyetlen és többet leöl, mint amennyit meg tud enni. A társas életet nem szereti, sőt még a párok is elválnak a párosodás és a fiatalok első nevelési gondjainak elvetése után. A párzás ideje január végével következik be és márciusig tart. A párosodás a vacokban történik s ilyenkor több him udvarol egy nősténynek. A nőstény április végén vagy május elején fiadzik és 3-9 kölyke vakon jön a világra és 10 napig vakok. Az anya igen odaadólag ápolja csemetéit; egereket, békákat, bogarakat, madarakat hord nekik. Juliusban a kis rókafiak már saját szakállukra kezdenek vadászni az öregek kiséretében, julius végén pedig nagykoruságra jutnak s elhagyják a szülői házat, hogy szétszóradjanak a szélrózsa minden irányában. Ha fiatalon kerül fogságba, meglehetősen megszelidül, de természetét mégsem cseréli ki. 12-15 évig él s a kutyának minden betegségében osztozik, sőt még a veszettséget sem kerüli el. A farkas megeszi, a héjja és sas pusztítja; a kutya szétmarcangolja. A gazda szemében inkább hasznos, de a vadász már nagyon gyűlöli, mert sok apró vadat elpusztít.

Vadászata a különböző vidékeken más-másként történik; majd kopókkal űzik és lövésre terelik; majd borzebekkel zavarják ki vackából; majd kiássák, kifüstölik; tőröket állítanak fel részére. Sok helyen holdvilágos éjjeleken lesből lődözik. bundája igen keresett árucikk, de csak a november közepétől március közepéig lövöttekké bir értékkel. Hiresek a rókamálos bundák. A szárított rókahúst és gerincvelőt, főleg pedig a szárított rókamájat régen tüdőbajok ellen kitünő gyógyszernek tekintették. Dioskorides szerint a rókazsír fülbajok ellen gyógyszer.

Wagner több állandó rókafajtát különböztetett meg: 1. közönséges róka (Vulpes vulgaris l.), szine rókavörös, hasa fehér, farkhegye fehér, lábai feketések. Ennek további változatai: a) tüzes róka (Canis alopex L.), szine feketével kevert rókavörös, farkhegye fekete; b) keresztes róka (Vulpes crucigera Briss.), szine rókavörös, hátán fekete kereszttel, télen kékes-szürke, hazája Oroszország; c) fekete róka (Vulpes nigra Pall.), szine egészen vagy félig fekete, farkhegye fehér; d) fehér róka (Vulpes alba Pall.), csaknem egészen fehér. 2. Feketehasu róka (Canis melanogaster Bonap.), hasa fekete, fülei rövidek, orra hosszu; hazája Olaszország. 3. Nilusi róka (Canis niloticus Geoffr.), szürkés rozsdavörös, oldalai szürkések; farka, hasa és melle barnás-fekete; farkhegye fehér; hazája Egyiptom és Arábia. 4 Fakó róka (Canis fulvus Desm.), szine aranyos rókaszinü, hasa fehér, lábainak mellső és külső oldala fekete; farkhegye fehér, fülei és orra rövidek; hazája Észak-Amerika. Ennek további fajtaváltozata: a) amerikai keresztes róka (Canis decussatus Geoffr.), hasonlít a fentebb említett keresztes rókához; b) ezüst róka (Canis argentatus Geoffr.), legtöbbször fekete, de fehér árnyalattal; néha egészen fekete és farkhegye fehér.

Külön fajok a következők: Sarki R., vagy izatis (Canis Lagopus L.). Hossza 63 cm., farkhossza 32 cm. Lábai rövidek, orra erősebb, tompább a közönségesénél, fülei rövidek, kerekítettek; bundája hosszu szőrü, nyáron földszinü, hasa fehér, télen teljesen fehér. Szine különben rendkivül változik; vannak jégszinü kékek, ólomszürkék vagy barnák is. Az ó- és újvilág sarkövét lakja az É. sz. 60°-ig, de Szibériában délebbre is levonul. Igen szapora és tömegesen tenyészik; néhány valóságos csapás. Egyrészt kiirthatásáért, másrészt bundájáért nagyban vadásszák. Korzák (Canis Corsac L.). Hossza 55 cm., farkhossza 35 cm. Testtartása nagyon hasonlít a közönséges R.-éhoz, de valamivel magasabb és farkas rövidebb. Szine nyáron vöröses-sárga, télen barnás-sárga vagy fehéres; farka fölül barnás-sárga, farkhegye fekete. A Volga és Kaspi-tó környékét lakja a Bajkal-tóig. Vackot nem épít és társaságban él. Bőréért vadásszák és a tatárok sasokkal meg sólymokkal kerítik kézre. Virginiasi R. (C. virginianus Erxt.). Hossza 70 cm., farkhossza 40 cm., vállmagassága 30 cm. Háta foltos szürke, hasa világos rozsdasárga, első lábszárai fekete csíkosak, farka fölül fekete, alul rozsda-vörös. Hazája Észak-Amerika, főleg a déli államok.

Forrás: mek.oszk.hu