"Övé volt az év slágere,az esztendő egyik legjobb videoklipjemés nem volt olyan ország,ahol ne vezette volna a lemezeladási listát! Rihanna fergeteges évet tudhat maga mögött-De vajon mire készül idén? Egyáltalán: mivel telik a vakációja? Az IM a barbadosi pop-szupersztárt faggatta."

 IM: Vádoltak valaha azzal,hogy a siker hatására megváltoztál?

Rihanna: Persze- de alaptalanul. Nincsenek őrült kívánságaim. Csupán néhány fontos munkatársamból áll a stábom, és a koncerteken az öltözővel kapcsolatban sincsenek különös kéréseim. Megelégszem azzal, ha van egy elfüggönyözött rész a színpad mögött, ahol a show alatt gyorsan átöltözhetek.

IM: Sokat koncerteztél. Hogy bírtad a családod és a barátaid nélkül?

Hát eleinte kemény volt- de most nem is a turnéról beszélek, inkább arról az időszakról, amikor a karrierem kezdetén át kellett költöznöm az USA-ba. Szinte senkit sem ismertem, fogalmam sem volt arról, kik azok, akikben megbízhatok, akikre számíthatok. Mintha egy mocsárban jártam volna: sohanem tudhattam, hogy melyik lépésnél fogok elmerülni.

Van még honvágyad?

Persze! Barbados a szülőhazám: ott nőttem fel, ott vannak a barátaim, a családom! Gyönyörűbb hely nincs is a világon!

Más vakációzni jár oda...

Igen, nekem meg ez az otthonom, Hihetetlenül szerencsés vagyok, tudom.

Mikor lettél biztos abban,  hogy valóra fognak válni az álmaid?

Még most is úgy érzem, mintha csak álmodnék! Biztosan el kell telnie néhány évnek, hogy uigazán felfogjam: ami velem, körülöttem történik, az nem csak egy tündérmese.

Mi volt a legnehezebb dolgo, amivel meg kellett birkóznod?

Nem fogod elhinni, de a magány... A siker furcsa dolog: bár a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a sztráok élete csupa fény és csillogás, azért ez nem teljesen így van. Az exkluzív partik után mi is hazamegyünk - illetve inkább egy hotelszobába, ahol semki sem vár. Nem akarom sajnáltatni magam, hiszen tök jól vagyok, és mindig is énekes akartam lenni - de azért azt jó, ha mindenki tudja: vannak ennek az életmódnak hátulütői is.

Beszéltél a bizalomról. Honnan tudod, hogy ki az, akire rábízhatod a titkaidat?

Az a taktikám, hogy először csendben figyelek, nem nyílok meg azonnal. Csak ülök, nézlek, hallgatom, amit mondasz, figyelem, hogy mit hogyan fogalmazol meg. Felmérem, hogy mik azok a dolgok, amikben egyetértünk, és melyek azok, amelyeket illetően különbözik a véleményünk. Azt hiszem, most már van annyi tapasztalatom, hogy néhány perc alatt viszonylag pontos képet tudok alkotni arról, akivel megismerkedtem.

Ez megvéd a csalódástó?

Többnyire igen - de azért én sem vagyok tévedhetetlen. A showbizniszben rengeteg az önimádó, önző és lelketlen ember. Ha valaki sikeres akar lenni, annak bizony sajnos meg kell tanulnia az ő szabályaik szerint játszani, még akkor is, ha ez egy piszkos játék.

Amikor az új albumod megjelent, akkor, gondolom, elég sűrűn faggattak az újvágírók az imidzsváltásodról...

Igen, így volt - és az volt a válaszom, hogy lázadásból vágattam le a hajamat. Ez így is volt.

Nem a "piszkos játék" ellen lázadtál?

Dehogynem! Tudom,hogy első hallásra bonyolultnak tűnik... Hogy is mondjam... Amikor egy tizenhét-tizennyolc éves embernek, aki éppen próbál egyenesbe jönni magával, azt mondják, hogy új frizurára, más sminkre vagy az addigiaktól teljesen eltérő stílusú ruhákra lenne szüksége, az nagyon felkavaró.

Veled is ez történt?

Persze! Meg akarták határozni, hogy miket vegyek fel - és úgy általában azt, hogyan nézzek ki. Szabadulni akartam attól a skatulyától, amibe megpróbáltak beletuszkolni, mert úgy éreztem magam, mint egy klausztrofóbiás, aki benn ragad a liftben. Rémálommá kezdett válni az életem.

Ezen segített egy hajvágás?!

Nevetségesen hangzik, de igen. Persze ez csak az első lépés volt. A legutóbbi albumom sikere igazolt engem, így sokkal nagyobb szabadságom van, mint korábban volt. Azt kezdek magammal és a karrieremmel, amit jónak látok. Tanácsokat szívesen várok, de a döntéseket soha többé nem engedem átmásnak!