Marmagassága: 160-167 cm
Feje nemes, nyaka hosszú, jól ívelt, magas illesztésű. Háta rugalmas. A törzse közepesen hosszú, enyhén csapott far. Végtagjai szabályosak. Színe pej vagy sötét gesztenye pej.
A legnehezebb német melegvérű fajta tenyésztése a XVII. században indult Anton Günter hercegnek köszönhetően, aki számos országból vásárolt hidegvérű frízeket. A tenyésztésben spanyol-nápolyi, arab, sőt Észak-Afrikai berber és más keleti származású lovak is részt vettek. A XIX. században az oldenburgi lovat két típusban tenyésztették angol telivér, anglo-norman és hannoveri lovak bevonásával:
- a magas nyakillesztésű, kosfejű, hosszú törzsű, általában jegyekkel rendelkező kocsiló.
- Kevesebb jegyet viselő, rövidebb törzsű, egyenes fejprofilú könnyű kocsiló.
A XX. század fordulóján már elsősorban a nehéz kocsiló, másodsorban pedig a középnehéz kocsiló lettek az oldenburgi ló típusai. A fajta virágkorát a két világháború között élte.
Az oldenburgi lónak négy vonalalapító ménje volt: Agamemnon, GrafVedel, Emigrant és Norman-Rubico. Mind a négy vonalvezető mén kiemelkedő mozgáskultúrával, hatalmas, akciós ügetéssel, térölelő vágtával, elasztikus mozgással rendelkezett.
1960-ban csökkent a munkaló iránti igény, ezért az új tenyészcél a könnyű lovagolhatóság, jó sportteljesítményre képes, modern sportló lett, amely feltételeinek meg is felel. Az egykor nehéz, erős csontú, jól ívelt bordázatú gazdasági ló, mára finomabb, nemesebb jelleget kapott.
Tenyészszervezete a Verband der Züchter des Oldenburger Pferdes e.v.
(Forrás: www.bioport.hu ) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
