Támad az influenza
A rendelők megteltek. Az orvosoknak túlórázni kell, hogy el tudják látni a betegeket.
A Széchenyi István Gimnázium és Általános Iskola hetedik osztályos tanulói is rohamosan fogynak. Már az osztály fele beteg. Az órákon nem haladhatnak tovább az anyaggal, nehogy a betegek ne tudják feldolgozni az aznapi anyagot. Angol órákon videóznak, nyelvtan órán számítógépeznek, földrajzon szabadfoglalkozás van, mert a tanárnő is beteg. Van, aki beteg de, mégis jön iskolába.
Reméljük, meggyógyulnak, és be tudják pótolni az anyagot.
Bár az osztály fele hiányzik, és a másik felében is vannak betegek, de ők kitartóak, és jönnek suliba. Azért is, mert nem kell tanulni néhány órán. Minden reggel számolják, hogy hányan mennek be az osztályba, mert ha kevesen, akkor laza lesz a nap. De tudják, hogy a jövő héten sokan jönnek vissza, így újra jönnek a régi unalmas, tanulással járó napok.
Hétfő reggel, mikor beléptem az osztályterem ajtaján nagyon meglepődtem, hiszen kevesen voltunk.
Csengetésig még jöttek gyerekek, de akkor is csak az osztály fele érkezett meg. 2 gyerek az órán lett rosszul, ezért hazaküldték őket. Keddre már két emberrel kevesebben voltunk. Így ment ez egészen csütörtökig, amikor a legjobb barátnőm, Niki meg nem érkezett. Most péntek van, és már csak 11-en vagyunk, és Niki megint nem jött. Remélem, jövő héten többen leszünk, bár azért nem volt rossz, hogy csak ennyien voltunk. Az órákon nem vettünk új anyagot, így ezen a héten nem is nagyon kellett tanulnunk. Ami a legjobb volt az egészben, az az, hogy csend volt, és nyugodt körülmények között tudtunk beszélgetni a szünetekben. Tegnap a 6.-osokkal tesiztünk, mert ők is kevesen voltak.
Szerencsésnek érzem magam abban, hogy én nem estem bele ebbe a náthába és egészséges vagyok. Az osztályból sok embernek nagyon gyenge az immunrendszere és valószínűleg ez okozta az emberek „elfogyását”.
Én is egyre rosszabbul érzem magam. Mindenki beteg, még azok is, akik nem hiányoznak. Nagyon rossz érzés, amikor az ember megbetegszik. Engem még nem ért el annyira, mint az osztálytársaimat, de én is egyre rosszabbul érzem magam. Már várom a társakat, és szurkolok nekik, hogy mihamarabb meggyógyuljanak. Telefonon és msn-en tartjuk a kapcsolatot, de azért ez mégsem olyan, mintha személyesen találkoznánk. Ez a hét nagyon kemény volt számunkra. Ilyen hét még nem is volt az osztály életében.
Úgy néz ki, hogy engem is elért. Nem is csodálom, hiszen az osztályomnak kb. a fele hiányzik, ráadásul, akik jönnek iskolába, ők is félig-meddig betegek. Én is elég rosszul érzem magam. Érzem a gombócot a torkomban, és elég rossz kedvem van, semmihez sincs hangulatom.
Most éppen informatika óra van, és mindenki azt a feladatot kapta, hogy írjon egy fogalmazást az osztályunkban pusztító influenzajárványról. Bent vagyunk egy kis teremben, ráadásul az ablakok közül is csak az egyik kicsi van kinyitva, így könnyen meg tudjuk fertőzni egymást is, úgyhogy lehetségesnek tartom, hogy jövő hétre helyet cserélünk a betegekkel, és akkor majd ők várnak vissza minket, hogy gyógyuljunk meg.
Viszont nemcsak a mi kis osztályunkban pusztít az influenza és a tél végi vírusok zöme. Már áthaladtak egész Magyarországon, és mindenhol a zsebkendőjükbe burkolózott embereket hagytak hátra.
Én megpróbálok majd erős lenni, ellenállni. Nem szeretném, ha eluralkodna fölöttem az influenza.
Ez a hét kemény volt számunkra. Remélem, nem lesz még egy ilyen hét.
Írták: az „egészségesek”:
Cintia, Gábor, Sziráki.Vivi, Molnár Kata, Viki, Falusi Niki, Kakuk Kata, Viktor, Lilla, Deák Niki, Dani
Hobbi nap
Mint mindig, ebben az évben is megtartottuk a Hobbi napot. Örömmel fogadtuk az új résztvevőket, és persze a régieket is. Mindenki bemutathatta, mivel tölti szabadidejét, vagy mit gyűjt. Ujjongva fogadtuk Ricsit és a 6 hónapos tacskó vizsla keverék kutyusát Lédy-t, akiről megtudtuk, hogy rettentő lusta, de egyben válogatós és nagyon játékos. Ami egem nagyon meglepett, hogy rágcsálók között nőtt fel. Másik állatbarát osztálytársunk Vanda, bemutatta tengerimalacát, Bözsét, akit tavaly március óta, gondoz. Kedvence az uborka, és esténként hangosan tud visítani. Vanda ezen kívül képeslapokat és figurákat is gyűjt. (Egy hónap alatt 30-30db gyűlt neki össze.) Örömmel fogadtuk Timit, aki elhozta 2éves Gusztiját, aki egy degu. Nagyon szereti, ha babusgatják, kedvence az alma és a vitaminok. E mellett igen mozgékony, amit az osztályteremben be is bizonyított! Timi bemutatta még High school musical-os posztereit, képeit is, amiket fél éve gyűjt, így összesen 11 posztere, és 100 képe van. Szintén új résztvevő Ancsa, aki kupakgyűrűket gyűjt már 1 éve, amiből kb. 300 db van. Szereti a Született feleségek című sorozatot, ezért 1 ˝ éve képeket gyűjt róluk. Emellett még Hilery Duff-os és Olsen ikres gyűjteménye is van. Viki már tavaly is részt vett hobbi napunkon a kulcstartó gyűjteményével, amely sok új darabbal gazdagodott, ilyen, pl. kedvence is, amit Velencéből kapott. Amióta az Ifjúsági Magazinokat olvassa, a bennük lévő posztereket gondosan elteszi. Niki behozta a gazdag szalvétagyűjteményének újabb és legszebb darabjait, melyeket már kicsi kora óta, a nagymamája hatására gyűjt. (Mindig ezekben hozta neki az ajándékokat.)
A nap végén mindenki elégedetten és élményekben gazdagon tért haza.
Kakuk Katalin
Évösszefoglalás
2007-2008
Az osztályunk Diákönkormányzata gondoskodott arról, hogy az osztály életében egy hónap se maradjon élmények, programok nélkül, amik a tanév során nagyon jól sikerültek. Na, jó az év vége felé már egy kicsit mi is ellustultunk és az április, május nem volt éppen programokban bővelkedő, de a tanév során számos programot szerveztünk számotokra.
Az első programunk a szeptemberi Vénasszonyok Nyara Tusa volt, melyen a visszajelzések szerint mindenki nagyon jól szórakozott a tréfás feladatokon.
Októberben két program került megrendezésre. 4-én kerékpár túrára indultunk, hogy letegyük tiszteltünket az Aradi vértanúk emlékművénél. A megemlékezés után még egy kis játszótéri szórakozás is belefért az időnkbe. A másik programon az osztálybulin most is nagyon jól éreztük magunkat. Ákos, a mostmár szinte állandósult DJ-nk, most is nagyon jó zenékkel szolgált a táncolni vágyóknak, aki pedig a hasát akarta megtömni, a büfénkből kedvére falatozhatott, amíg el nem fogyott az egész készlet. Sajnos az őszi időjárás a mostani évben sem kedvezett nekünk, így egy már rég tervezett program a Kiserdői gyalogtúra megint elmaradt.
Novemberben Ancsáé és Timié volt a főszerep a programszervezésben. Mindketten agyunkat megmozgató programot szerveztek. Ancsa a már jól ismert Legyen ön is milliomossal! tette próbára értelmi képességeinket. Timi programján, pedig beszéd-, és mutogatási készségünket valamint rajzolási tehetségünket mutathattuk be az Activityben.
Decemberben került sor a mikulásajándékozásra, amikor mindenki kapott egy osztálytársától egy kis mikuláscsomagot, melyben a legtöbben ínycsiklandó édességeket találtak. A tagozati kézműves program sikert aratott az általános iskola osztályainak körében, bár a tavalyi évhez képest kicsit kevesebben vettek részt rajta, ettől függetlenül a visszajelzések szerint mindenki nagyon jól érezte magát. A résztvevők saját kezűleg készített karácsonyi ajándékokkal térhettek haza.
Ezek mellett decemberben megmutattuk egy téli sportban, a jégkorcsolyázásban a tehetségünket. Később pedig otthon édesanyánk sikolya fogadott, mikor meglátta horzsolásokkal teli testünket. Na jó ez csak vicc volt, hiszen a program végére még az is, aki eddig sosem volt jégen igen jó teljesítményt kezdett el nyújtani. Nagyon jól éreztük magunkat: estünk ide-oda, jókat nevettünk és együtt voltunk. Kell ennél több?
Januárban, szintén két program került megszervezésre. A Falusi Niki és Vanda által szervezett Szellemi vetélkedőn kiderült, hogy a mi osztályunk tele van nagyon okos diákokkal, akik nagyon sok mindent tudnak mind az ókori, mind az újkori olimpiákról. A már hagyományosan megrendezett hobbinapon, melyet most is Kakuk Kata szervezett, megcsodálhattuk, hogy kinek mennyivel gyarapodtak a gyűjteményei, valamint megismerhettük az osztálytársaink esetleges új hobbijait. Ezek mellett még állatbabusgatási késztetésünket is kiélhettük Vanda tengerimalacán, Ricsi kutyáján és Timi deguján.
Innentől kezdve egy kicsit, mint már említettem ellustult a Diákönkormányzat. Nagyon reméljük, hogy ezt nem vettétek zokon tőlünk. Februárban nem szerveztünk programot és a márciusi osztálybuli érdekes módon áprilisban volt, pont, mint a februári orosz forradalomnál, ami amúgy nekünk márciusban volt, de ez most nem ide tartozik. Amúgy az osztálybulin most is nagyon jól éreztük magunkat: táncoltunk, ettünk, ittunk és jókat nevettünk a programfelelősök, Timi és Gabó, által szervezett tréfás kis feladatokon.
Ezek után egy csomó sport programot akartunk szervezni de megint láthattuk, hogy nem valami nagyon vagyunk aktívak ezen a téren. Az évek során már sokszor láthattuk, hogy a sportprogramokra nem olyan sok a jelentkező, na jó a biciklizést többen is szeretjük, de a kivétel erősíti a szabályt. Végül is sajnos egyik program sem került megrendezésre, de májusban osztályunkból egy kisebb csoport kipróbálta magát az íjászatban. Sok mindenkinél fény derült az íjásztehetségére.
Sajnos a júniusra tervezett osztálybulit, tőlünk független okok miatt, el kellett halasztanunk szeptemberre.
A DÖK jövőre is áll a kihívások elé, bármilyen egetrengető ötlet is fogalmazódik meg bennetek.
Nagy Viktória |
AJÁNLOM AZ OLDALT
